microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2010-01-25

Forradalom Után (3. rész / 5)

vizuális olvasztótégely


Szirtes András különös filmművész, mintha a "filmmaker" kifejezést direkt neki, vagy róla találták volna ki. Amíg mások filmeket írnak, vagy gyártanak, vagy rendeznek, esetleg filmekben szerepelnek, addig ő filmeket készít. Forradalom után című filmje egyike a legelementárisabb, legösztönösebb műveinek, amely a '80-as évek végéről átcsúszva a '90-es évek legelejére az évtized egyik kimagasló alkotása lett - a kevés közül.

a cikk fejezetei: :::::: a teljes cikk egyben

::::: nyitott narráció

A Forradalom Után egy nyitott film, egy nyitott történet-mesélés. A történet nem a film "cselekménye", tehát nem a vásznon játszódik, hanem a nézőben. A "történet" a film nézésének a története, történése. Amíg egy hagyományos filmnél az a cél, hogy a film minden eleme, minden kockája a történetet szolgálja, a redundanciát minimálisra szorítva, addig Szirtes pont az ellenkezőjét teszi, a lovak közé dobja a gyeplőt, és hagyja, hogy elszabaduljon a redundancia-pokol. Ahelyett, hogy görcsösen kapaszkodna a sztorijába, igyekszik látványosan elveszíteni azt, bízva benne, hogy majd úgyis megkerül, magától.

A '80-as évek videóművészete olyan izgalmas formáit mutatta be a történet-mesélésnek (narrációnak), hogy Szirtes filmjével kapcsolatban már nem kell meghökkennünk. Nem kell például megkísérelnünk eldönteni, hogy vajon mennyire volt komoly részéről a Mester és Margarita adaptációjának szándéka (különösen, mert még azt is végtelenül nehéz lenne definiálni, mi az, hogy komoly). Annyit elmondhatunk, hogy Szirtes András egy Bulgakov pszichózisban utazott, egy Mester és Margarita tripben. Pszichológiailag nyilvánvaló, hogy ami őt mint alkotót érdekelte, nem közvetlenül Bulgakov regénye volt, hanem inkább a hatás, amit a regény rá gyakorolt, kvázi a regényre-gondolás élménye, a hangulat, ami ráborult az életére.

Az is világos, hogy hagyományos adaptáció helyett mintegy a regény újra-éléséről van szó, az adaptáció tehát nem a vásznon és nem a néző számára zajlik, hanem Szirtes életében, egy különös és kísérteties Bulgakovi deja-vu formájában. Szirtes Bulgakovra és a regényére gondolása egy interferenciát hoz létre a film és a regény között, s végső soron a film nem a regényről szól, hanem erről az interferenciáról, kvázi arról, hogy mit üzen neki Bulgakov és Bulgakov élete a múltból.




A Forradalom Után tehát nem egy hűséges adaptáció, hiszen igaziból nem is adaptáció. Ennek ellenére lehet úgy is tekinteni, mintha Szirtes Bulgakov regényének cselekményét vázként használta volna ahhoz, hogy mint a korallok egy hajóroncsot, jelenetekkel borítsa be, fedje azt le. "Tessék, Margarita, itt ez a krém, kend be vele magad, és ma este találkozol a kedveseddel". Aztán látjuk a kígyós szekvenciát, ami azt az asszociációt idézi elő, hogy valakinek a bőre valami ördögivel érintkezik (a sivatag homokjának redői és a kígyó), illetve, hogy valaki ördögi módon utazik. Ez nyilvánvalóan egy cselekmény lefedésére tett kísérlet - de ez mégsem szabad, hogy megtévesszen bennünket, hiszen "a cselekmény" véletlenül sem azonos a regény cselekményével. Másrészt ez a fajta alternatív narráció a '80-as évek videóművészetével teljesen rokon, és minden ízében innovatív (mint Bódy Gábor Eurynome Tánca c. videója, amely mű a kígyó és a női test miatt jut most eszünkbe, vagy mint a Démon Berlinben, amelyben a karavánt egy doboz Camel cigi "játszotta el" :)). Ezzel együtt az "adaptáció", vázlatos, laza és nyitott, és mindenki jobban teszi, ha titkos utalások, elrejtett üzenetek, kódolt megfeleltetések helyett (amiket a 80-as években divatos volt keresni, belelátni a filmekbe) inkább teljesen ellazulva nézzük a különös vizuális sztorit.





következő fejezet: a cinetrip stílus
a cikk fejezetei:
-JP-
2010-01-25

Címkék: Szirtes András, Forradalom Után, After the Revolution, Rebecca Wright, After Revolution, 1990, Lenz, New York



:::::::
  LÁSD: Forradalom Után info-file
:::::::  (After the Revolution 1990.)