microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2010-01-25

Forradalom Után (5. rész / 5)

vizuális olvasztótégely


Szirtes András különös filmművész, mintha a "filmmaker" kifejezést direkt neki, vagy róla találták volna ki. Amíg mások filmeket írnak, vagy gyártanak, vagy rendeznek, esetleg filmekben szerepelnek, addig ő filmeket készít. Forradalom után című filmje egyike a legelementárisabb, legösztönösebb műveinek, amely a '80-as évek végéről átcsúszva a '90-es évek legelejére az évtized egyik kimagasló alkotása lett - a kevés közül.

a cikk fejezetei: :::::: a teljes cikk egyben

::::: rituális teafőzés

A film legerőteljesebb része az, amikor Szirtes beöltözik Lenz-nek, barokk zenét kapcsol be, majd elkezd teát főzni, hogy egy tea mellett előadja a jelenetet, amit akár az "írói blokád" címmel is illethetnénk. A jelenet tulajdonképpen kissé összevissza van. Szirtes, aki a filmben Bulgakovot személyesíti meg, analógia, sorsközösség révén, most beöltözik előző filmje főhősének kosztümjébe, aki már akkor is egyszerre volt karakter és író. Ha kódolást, egyszerű, egyértelmű rendszert keresnénk, valószínűleg nem találnánk meg. Érdemes hát a film által bevezetett cinetrip hangulatban, aspektusban szemlélni ezt a jelentet is. Amit láthatunk, az (ismét) egy rítus. Szirtes mindent bevet, amije csak van, mint egy indián, felveszi a díszruháját, ami egyet jelent azzal, hogy odaidézi Szirtes Andrást, az elismert filmrendezőt, hogy kvázi segítsen neki, nyújtson támogatást (mégse a szakadt underground öltözékében mutatkozzon, ha már kamera elé áll, ne így lássák az otthoniak - elemi ösztön ez fotográfia készítéskor).



Ott van hát egyedül, egyedül egy kamerával, és fel kell vennie valamit, hogy legyen egy jelenet, nagyon kell az a jelenet, már máskülönben az emberek (ismerősök, barátok odahaza) nem fogják érteni, illetve megérteni, hogy min ment keresztül ekkor (felesége tragikus halálát követően). A lakásban teljesen egyedül volt, semmi stáb, semmi forgatókönyv. Önmagával, illetve a kamerával nézett farkasszemet. Nyilván felkészült arra, hogy a jelenet valamiféle önmarcangolásba fog torkollni, Lenz zsebkendője is előre be volt készítve, másrészt, Szirtes önéletrajzi regényének tanúsága szerint akkoriban bármelyik percben elsírta magát. A jelenet ezen a vékony vonalon táncolva jött létre - önmarcangolás és játék kettőseként. Szirtes, mintha saját magát műtötte volna: miközben szabadon engedte emócióit, folyamatosan figyelte, nem csúszik-e át túlságosan az egyik vagy a másik irányba, nem túl sok-e a játék, vagy nem túlzás-e az önmarcangolás. Félelmetes helyzet, egy ember leül, azzal az eltökélt céllal, hogy marcangolni fogja magát (e rítus egyébiránt ugyancsak természetes, úgy hívják, hogy gyász). Lenz karaktere, illetve apja személyének a történetbe-idézése szerencsére elegendő laufot ad neki, hogy mint e filmben mindent, ezt is nonverbálisan, tisztán emocionálisan fejezze ki.

Miközben a Lenz ruha, és a Tarantino-s sztori a két darab 1 rubelesről meg a teáról, meg az apjáról (a Pulp Fiction-t megelőzve) meggyőzte a nézőt arról, hogy amit lát, az játék, Szirtes e jelentben is megtalálta a maga számítását. Ahogyan az Empire State Building tetején megcsinálta a maga privát, mély és érzékeny búcsúját, ugyanígy e teázós, zokogós, de vicces jelenetben is a felszín alatt ott húzódott a titka, hogy mindez teljesen komoly. Miközben látszólag a film kedvéért adta elő ezt az önmarcangoló napló-jelenetet, s miközben látszólag egy őszinte de színészi alakítást láthattunk, Szirtes titokban "kicserélte a kellékeket", és valódi fájdalmat okozott magának, s a játék leple alatt, ország, világ nyilvánossága előtt végre kisírhatta magát. Kegyetlen önkontrollal hajtotta magát abba az irányba, hogy az öngyilkosság szó legalább egyszer elhangozzék. Kegyetlen önkontroll - valódi Szirtes trademark.



A Forradalom Után egy valódi innovatív játékfilm, amely annak idején, ha a Kongresszusi Központ kiöltözött közönségének nem is, de a Blue Box dohányzós nézőterén ücsörgő filmbarátoknak kifejezetten bejött. Azóta pedig, az idők távolából tekintve egyre megdöbbentőbb filmmé érik tudatunkban - hiszen azok a filmek, amik akkor lekötötték a nézőtömegek figyelmét, mára ugyanúgy estek áldozatául az időnek, mint a filmben látható Lenin vagy Sztálin diktatúrái. Ma, amikor ezek a diktátorok már szerencsére sehol sincsenek, emberek milliói nőnek fel úgy, hogy Bulgakov regénye elemi élmény a számukra. Ma, amikor a 90-es évek filmjeire visszagondolunk, alig néhány olyan alkotás jut eszünkbe, amik élvonalbeliek, olyan pedig, amely a rendszerváltoztatást dolgozta fel, talán egy sem. Különös klasszikus, amelyre úgy tűnik, még csak ma kezdünk el megérni, 20 évvel a film bemutatója után ...





a cikk fejezetei:
-JP-
2010-01-25

Címkék: Szirtes András, Forradalom Után, After the Revolution, Rebecca Wright, After Revolution, 1990, Lenz, New York



:::::::
  LÁSD: Forradalom Után info-file
:::::::  (After the Revolution 1990.)