2010-03-22
Légió
pusztító angyalok
A Légió eredetileg egy "sima" horrorfilm lenne, olyan, amiben ördögi lények ölik le sorra az embereket, de hogy ne legyen annyira egyszerű és kiszámítható horrorfilm, mint amilyen várható lenne, ezért az ördögi lények szerepét ezúttal Isten küldöttei, konkrétan angyalok vették át. Nem túl jó ötlet felforgatni a misztikus thrillerek alapvonalát, ráadásul ez a fura fordulat nem is dob a végeredményen.
Egy klasszikus horror-helyzettel indulunk: egy elhagyatott helyen, valahol Közép-USA-ban, egy sivatagos, szélfútta vidéken egyetlen gyorsétkező és benzinkút tartja magát, 
Dennis Quiad vezetésével. Később kapunk utalást arra, miért költözött oda annak idején a családjával (a misztikus horrorban ismerős elem, a végzet-szerűség játszott benne szerepet), de a film cselekménye, és nem túl ötletesen kitalált forgatókönyve szempontjából ez mindegy is, a lényeg egy kiválasztott terhes lány, és az ő védelmezőjének (Dennis Quaid filmbeli fia) az ottléte. Kettejüknek ott kell akkor lenniük, ez az emberiség utolsó reménye a túlélésre - sajnos ezt a hatalmas fenyegetést nem tudta eléggé komolyan előadni a film, egyszerűen nem hiszünk benne, és ezért olyan nagyon nem izgulunk a végkifejleten sem.
Ez az általános, a végkifejletre vonatkozó nézői nyugalom időnként azért meg-megszakad, amikor ördögi teremtmények helyes szőke terheslányt és
csecsemőt támadnak meg, ezek a jelenetek nem túl jók, bár tény, hogy ezekért a szuper védtelen szereplőkért rendesen izgulunk. Tulajdonképpen ezt tudja film, egy adott helyszínen megtámadni egy adott számú embercsoportot, ami aztán az Agatha Christie-féle Tíz Kicsi Indián-tempóban fogyatkozik, mi pedig minden egyes támadásnál drukkolhatunk a kis csapat tagjainak, hogy bent maradjanak a túlélők körében. Ez persze nem minden karakternek jön össze, bár néhány szereplőnél annyira lazán veszi a forgatókönyv az adott karakter "elestét", mintha csak kidobósban esett volna ki egy körre.
Van benne egy kicsi paródia-hangsúly, főként a végkifejlet felé közeledve, és hát az alapszituáció (Isten küldi a gonosz kivégzőosztag angyalait az emberek ellen) is eléggé gyenge, de az alkotók nem a sztorival akarták a nézőket elkápráztatni, hanem a folyamatos öldökléssel, illetve a nagyon helyes Paul Bettany harcoló látványával. Az
öldöklés, veszély, menekülés, összecsapások megvoltak, elég véresek is lettek, úgy, ahogy az "kell" egy horrorfilmben, a többi, a történet és a háttér dramaturgia viszont nagyon halovány lett, és ez később eléggé levitte a film pontszámait.
A Légió csak felületen misztikus horror (a Constantine például tényleg az volt), itt az angyali-ördögi elemeknek nincs igazán jelentőségük, a cél a látvány-horror, amit meg is kapunk, vagyis ezen a szinten a film teljesíti, amit vállalt. Az öldöklős akciók fenntartanak egy jó adag igalmat a nézőkben, de aztán a végefelé még ez is elkomolytalanodik, és egy szuper-szimpla befejezést kapunk, meg egy fura magyarázatot az Isteni gondolkodásról - de ezen már csak kifelémenet morfondírozunk kicsit...
Dennis Quiad vezetésével. Később kapunk utalást arra, miért költözött oda annak idején a családjával (a misztikus horrorban ismerős elem, a végzet-szerűség játszott benne szerepet), de a film cselekménye, és nem túl ötletesen kitalált forgatókönyve szempontjából ez mindegy is, a lényeg egy kiválasztott terhes lány, és az ő védelmezőjének (Dennis Quaid filmbeli fia) az ottléte. Kettejüknek ott kell akkor lenniük, ez az emberiség utolsó reménye a túlélésre - sajnos ezt a hatalmas fenyegetést nem tudta eléggé komolyan előadni a film, egyszerűen nem hiszünk benne, és ezért olyan nagyon nem izgulunk a végkifejleten sem.
Ez az általános, a végkifejletre vonatkozó nézői nyugalom időnként azért meg-megszakad, amikor ördögi teremtmények helyes szőke terheslányt és
csecsemőt támadnak meg, ezek a jelenetek nem túl jók, bár tény, hogy ezekért a szuper védtelen szereplőkért rendesen izgulunk. Tulajdonképpen ezt tudja film, egy adott helyszínen megtámadni egy adott számú embercsoportot, ami aztán az Agatha Christie-féle Tíz Kicsi Indián-tempóban fogyatkozik, mi pedig minden egyes támadásnál drukkolhatunk a kis csapat tagjainak, hogy bent maradjanak a túlélők körében. Ez persze nem minden karakternek jön össze, bár néhány szereplőnél annyira lazán veszi a forgatókönyv az adott karakter "elestét", mintha csak kidobósban esett volna ki egy körre.
Van benne egy kicsi paródia-hangsúly, főként a végkifejlet felé közeledve, és hát az alapszituáció (Isten küldi a gonosz kivégzőosztag angyalait az emberek ellen) is eléggé gyenge, de az alkotók nem a sztorival akarták a nézőket elkápráztatni, hanem a folyamatos öldökléssel, illetve a nagyon helyes Paul Bettany harcoló látványával. Az
öldöklés, veszély, menekülés, összecsapások megvoltak, elég véresek is lettek, úgy, ahogy az "kell" egy horrorfilmben, a többi, a történet és a háttér dramaturgia viszont nagyon halovány lett, és ez később eléggé levitte a film pontszámait.
A Légió csak felületen misztikus horror (a Constantine például tényleg az volt), itt az angyali-ördögi elemeknek nincs igazán jelentőségük, a cél a látvány-horror, amit meg is kapunk, vagyis ezen a szinten a film teljesíti, amit vállalt. Az öldöklős akciók fenntartanak egy jó adag igalmat a nézőkben, de aztán a végefelé még ez is elkomolytalanodik, és egy szuper-szimpla befejezést kapunk, meg egy fura magyarázatot az Isteni gondolkodásról - de ezen már csak kifelémenet morfondírozunk kicsit...
-ming li-
2010-03-22