microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2010-04-20

Nem Félünk a Farkastól

a barátságos ufók


Bár elég gyakran szerepelnek kisgyerekek főbb szereplőként komolyabb, nem családi filmekben is, arra ritkán kerül sor, hogy egy egész történetet egy gyerek szemével kövessünk le, hogy tényleg totál főszereplőként tekinthessünk mondjuk egy 6 év körüli kislányra, mint filmünkben Dorotka Dìdková-ra, alias Terezkára.

A legutóbbi filmként, amiben a Nem Félünk-höz hasonlóan hangsúlyos volt a kiskorú főhős, a Hatodik Érzék jut eszünkbe, amiben Haley Joel Osment remekül adagolta a feszültséget a kimért kisfiús elszántságával, amivel állította, hogy ő képes halottakat látni. Bár a Nem Félünk-kel kapcsolatban is szóba került a "gyerek horror" kifejezés, nem hiszünk ilyesmiben, ez a film egy kislány fejével gondolkodik, tehát nem lehet túl félelmetes. Vagyis ezzel véget is ért a két film párhuzama, míg Haley Joel Osment transzcendens kalandjai a frászt hozták rá a nézőkre, addig Terezka világa lenyűgöz minket.

Terezka boldogan éldegél szép és kedves mamájával, szuper jóarc papájával, és a legjobb barátjával, Simonnal. Mivel a kislánynak nincs testvére, Simon-nal osztja meg minden gondolatát, félelmét és ötletét. A két értelmes kiskölyök azt találja ki, hogy miután az utóbbi napokban eléggé megváltozott Terezka mamájának viselkedése, az igazság az, hogy elrabolták az ufók, és helyette egy nem-ember mamát küldtek vissza. Innentől elszabadul a filmben Terezka fixa ideája, a mamáját percenként ufósággal gyanúsítja meg, majd megértően viszonyul az új lény fura szokásaihoz.


Óvatosan kell bánni az ilyen "gyerekszemmel" leforgatott filmmel, mert ha áthajlik a tv-ből ismert "cukiság" világába, akkor az elégedett nézők csupán a kismamák, kisgyerekes anyukák és nagymamák köréből kerülnek ki, és ez a filmnek nem lesz jó. Azon túl, hogy egy fiatal cseh rendezőlány rendezte a filmet (a 75-ös születésű Maria Procházková), a film látásmódja, stílusa a lehető leginkább rendben volt, mentes minden Disney-hangulatú kedvességtől. Procházková a saját elmondása szerint úgy forgatott a gyerekekkel, hogy elmesélte nekik, mire gondol egy-egy jelenetnél, aztán elmondta nekik a szöveget, ők pedig visszamondták. Biztosan sok rögtönzés adódott ezeknél a kicsiknél, de a végeredmény természetesnek és nagyon jónak tűnik, és mellesleg egy percre sem estek ki a "szerepükből".

A sok jól működő elemnek köszönhetően (ide tartozik még a jó felnőtt szereplő választás is, a remekül megírt párbeszédek, a rendezőnő által rajzolt vicces rajzos betétek, és a Terezka szemével látó kamera mozgása is) egy olyan Piroskás filmet kapunk, ami kifejezetten szól valamiről (a gyerekek nagyon érzékenyek, vigyázzunk rá, mit hogyan érzékelnek a világból, például ne hagyjuk őket rémísztő filmeket nézni). Végig kellemes élményt nyújt, és aminek felszabadítóan üdítő és kedves a világa - olyan, mintha Dorotka Dìdková kislány hétköznapjait nézegetnénk a filmvásznon.

Ami a Piroska és a Farkas motívumot illeti, Terezka nagyon vonzódik Piroskához, és ez a mese az egész filmen végigvonul, a farkast pedig a kislány igyekezetének köszönhetően sikerül teljesen rehabilitálni a végére...

Kedves és jó film a Nem Félünk a Farkastól, ami egyáltalán nem gyerekfilm a szó eredeti értelmében, és ami a gyerek és a felnőtt szereplőivel, a kis izgalmaival, a mini Amélie-s világával együtt jó kedvre deríti a nézőit...
-lido-
2010-04-20

Címkék: cseh, procházková, hatodik érzék, piroska, amélie



:::::::
  LÁSD: Nem Félünk a Farkastól info-file
:::::::
 Kdopak by Se Vlka Bál 2008.