microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2010-05-12

Emlékezz Rám

Melankólia és dráma


Senki ne mondja, hogy nem számít, ki a főszereplő egy filmben, a casting bizony egy komoly szakma, vegyük az például, hogy Robert Pattinson kis időre rá, hogy minden tinilány totális kedvencévé vált, máris kapott egy főszerepet egy drámában, aminek ezúttal nincs köze a vámpírokhoz, viszont Pattinson játékát sokáig és közelről figyelhetjük benne.
És ami azt illeti, Pattinson nem okozott csalódást, visszafogottan és árnyaltan játszott, és nagyon nagy részben miatta lett működőképes a film. A film rendezőjének, Allen Coulter-nek eddig egy filmjéhez volt szerencsénk, a Hollywoodland-hez, ami nem lett jó, hosszú és vontatott cselekménnyel, egészen kevés mondanivalóval. A Remember Me sokkal jobban indított, és csak kevésszer veszítette el a fonalat a rendező, csak ritkán éreztük úgy, hogy egy-egy jelenetet érthetetlenül kiemel, vagy túlhangsúlyoz, úgy, mintha egy-egy szereplő megmozdulása később valami nagyobb jelentőségre számítana.

A történet az alapoknál is drámaian indít: egy fiatal srác és családjának az élete kisiklik, amikor a fiú bátyja a 22-ik születésnapján öngyilkos lesz. A szülők elválnak, az öccs, Tyler pedig magába zárkózik, melankolikusan jár-kel az utcákon, verseket olvas, könyvesboltban dolgozik, és maga is írogat, filozofikus gondolatokat, amiket a halott bátyjának címez. Pattinson gond nélkül helyezkedett bele az életidegen, de a húgát nagyon szerető, erkölcsi kérdésekben kérlelhetetlen, zárkózott, és nagyon értelmes srác karakterébe. Többször emlékeztetett minket a 60-as évek újhullámos francia színészeire (például Jean-Pierre Léaud-ra), ahogy komor tekintettel ellene szegült az egész társadalomnak, vagy most esetünkben a gazdag és nemtörődömnek, arrogánsnak tűnő apjának (Pierce Brosnan).


Pattinson mellett akadnak jó és rosszabb mellékszereplők, egészen rossz például a legjobb barátjának, a szobatársának a karaktere, aki kissé erőltetett és nem túl jófej srác, ráadásul a színész sem játssza el túl meggyőzően. A kishúg karakter ezzel szemben remekül működik (ha azóta nem nőtt volna fel Abigail Breslin, biztosan ő kapta volna meg a szerepet, de most már 14 éves, kezd kinőni az olyan gyerekszerepekből, mint amilyet pl. a Család Kicsi Kincsében játszott), a szintén szemüveges és nagyon egyedi kislány Tyler legjobb barátja és a hozzá legközelebb álló lény, a kettejük kapcsolata a forgatókönyv legjobb részleteit adják.

A drámai alaphang nemcsak Tyler családjával kapcsolatos, de a leendő barátnőjének is megtört 10 éves korában az élete, amikor a szeme láttára lőtték le a mamáját. Mondhatnánk, hogy ennyi halálesettel és családi drámával a tarsolyban viszonylag könnyű egy drámai filmet készíteni, és ez így is van. A film szinte végig képes fenntartani a feszültséget és a feszültségekkel teli kapcsolatok érdekességét, de az az érzésünk is makacsul tartja magát, hogy bizonyos jeleneteket, gesztusokat túlhangsúlyoz a rendező (operatőr, vágó), azt éreztetve, hogy ezek később még fontosak lehetnek valamilyen szempontból. Ezek a kimerevített jelenetek némileg megakasztják a film ritmusát, de nem történik nagy baj, még így bele tudjuk élni magunkat a történetbe.

A film egyébként - a címéből is kikövetkeztethetően- emléket állít valakinek (valakiknek), és ez az utolsó jelenetben válik értelmezhetővé.

Annak ellenére, hogy nem sok jóra számítottunk Allen Coulter rendezőtől a Hollywoodland unalma és üressége után, elég jól sikerült dráma lett a Remember Me, aminek a minőségét nagy mértékben megdobta Pattinson remek játéka, a kishúga karaktere és persze Pierce Brosnan hangsúlyos jelenléte.

Bár kétszer nem tudnánk gyors egymás utánban megnézni, de azért a "rendes drámák" közzé soroljuk.
-lido-
2010-05-12

Címkék: robert pattinson, pierce brosnan



:::::::
  LÁSD: Emlékezz Rám info-file
:::::::  (Remember Me 2010.)