Pancser Police

A film legeleje egy temetés-jelenet, amit kezdetben kényszeredetten, később aztán egyre vidámabban élünk meg. A temetés-jelenet persze átvitt értelemben értendő. Akció-jelenteket látunk, lövöldözős, akciókat, káromkodással, golyózáporral, bőrkabátos kemény fiúkkal (Samuel L. Jackson and The Rock). Ezt temetjük, a filmek és akcióvígjátékok egy korábbi generációját, amiknek lejárt az idejük. Már az első pár másodpercben azt mondjuk: uncsi.

Az "uncsi" egyébként nem is mond el mindent. Sokkal többről is van szó. Eleve, miféle dolog, hogy emberek beülnek egy sötét terembe, hogy ott azt bámulják, hogyan lövik szét durva arcok más durva arcok arcát ? Hogy azt nézzék, és azt éljék át virtuálisan, hogy bármire képesek ők is, képesek magasról leugrani, másokat kicsinálni, golyózáportól elhajolni, mások bőrét kilyuggatni, stb. Miféle beteges módja ez a szórakozásnak ? (kérdi az agyunkban bennünk lakozó kultúrantropológus albérlő)

A sok gangszta aztán hazamegy villanyszámla-behajtónak, webmesternek, vagy eladónak egy középnyugati vegyesboltban. Nem is vitás, Marxéknak a mozit kellett volna megnevezniük (feltalálniuk és megnevezniük), mint a tömegek ópiumát.

A Pancser Police már egy egészen más műfaj, és ha belegondolunk, egy eszméletlen szofisztikált alkotásról van szó. Egyrészt, a mozi ma már nem lehet egy a való élet kontextusából kiragadott műfaj, tudnia kell valamit produkálnia az élő adások varázsából is, a filmeknek fel kell tudniuk venni a versenyt egy élő adással, ami a tévében megy éppen egy másik csatornán. Másrészt, a humor immár egy egészen más jelenség, többé nem a film fikcióján belül értelmezett poénoké, hanem a filmen kívüli világba is átszűrődőké a pálya. Will Ferrell tökéletes, hiszen humorista, aki inkább személyével, önmagaként tud nevettetni, mint egy-egy karakter bőrében (mint pl. Will Smith, Travolta vagy Samuel L. Jackson).


Az akciókat ma már idézőjelbe kell tenni, és a The Other Guys ezt meg is teszi. Többé nem lehet azt az érzetet kelteni a nézőben, hogy ez valóság -. mindenképp egyfajta humorral kell reflektálni arra, ami éppen történik. A filmben itt ennek a legszembeötlőbb motívuma a robbantás utáni megsüketülős jelenet. Nem a legviccesebb jelenet - de fontosnak tartották, hogy filozófiai szinten lándzsát törjenek a valósághoz való viszonyt illetően (többé egy film sem hazudhatja azt, hogy ez így van, vagy lehetséges, és ezért konkrétan emlékeztet rá, hogy ez csak játék - azaz: adieu, Mr. Sztanyiszlavszkij).

A film immár a második remek példa a tudományos filmművészeti gondolatmeneteket felvonultató nagy vígjátékok sorában - a Trópusi Vihar után :) Arra, hogy mindez nem belemagyarázás, a nagy tetőről való leugrás-jelenet a bizonyíték. Most spoiler helyett legyen annyi elég, hogy a régi típusú mozihősök egy dinoszauruszt megszégyenítő hanyag eleganciával halnak ki :)

Adott egy szitu, egy rablás, amit nem tudnak megoldani - egy új időket idéző bűnözés, ami nem géppisztoly-ropogtatásról szól, hanem yamakasi, illetve parkour stílusú rablókról. A merev rendőrök számára új világ, a fizika új törvényei - amikkel nem tudnak lépést tartani.

A film a lehető legmagasabb szinten humoros - és egyben intellektuális is, lásd a tonhalak versus oroszlán metafora-küzdelmet Mark Wahlberg és Will Ferrell között. Ez a jelenet a Tarantino által bevezetett nagy-dumás korszak végére tesz pontot - mert új fejezet nyílik. Most már nem az erősebb, a nagyobb stukkerű a nyerő, hanem a nagyobb intellektus. Amíg a Tarantino filmek (különösen a Pulp Fiction) azzal pszichózták a huszonéveseket, hogy a gangszta tápláléklánc legalján vannak (lásd, amikor Travolta és S.L. Jackson meglátogatják a diákokat), ma már a külső világ, a valóság, a realitás - és az ezzel összefüggésben működő intellektus a magasabb rendű. Azaz: a tonhal a nyerő :)

Konkrétan: Walhberg elmondja Ferrell-nek, hogy annyira utálja, hogy ha a vadonban lennének, megenné, megölné, levadászná, még akkor is, ha totál kívül esne a táplálékai körén. Például, még ha tonhal lenne, akkor is, mint oroszlán, beúszna az óceánba, és széttépné, őt is, meg a családját is - stb.

Mire Will Farrel (akinek a Tarantino-s korszakban még meg kellett volna semmisülnie a kemény srác kirohanásától) elmondja, hogy az oroszlánnak eléggé rosszak az esélyei a 300 méter mély, hullámzó sós vízben, és a 150-200 kilós tonhalak eléggé keményen elbánhatnak vele - sőt, akár rá is kaphatnak az ízére, mondván, hm, az oroszlán fincsi! - és elkezdenek időnként ki-kiportyázni érte a partra.

És hogyan tennétek ezt a kopoltyúitokkal? (kérdi Wahlberg) - hát húgy, hogy növesztenénk valamit, amiben az oxigént tároljuk, egy- másfél órányi oxigén tökéletesen elég ahhoz, hogy elintézzük a parton az egész családodat. stb ..

A Pancser Police óriási film - ami klisé-hegyeket számol fel, és új, friss levegőt enged be a zsarus akciófilmek és vígjátékok, sőt, az egész mozi-alapú szórakozás műfajába. Egy új korszak nyitánya ez. Filmek, amik mindenképp szólnak valamiről. Többé nincs az, hogy "jól kikapcsolt ez a látványos valami" ... "feledtette velem a napi meló szürkeségét" - stb. A mozi nem lehet többé az agy rágógumija, nem lehet ostoba adrenalin-termelő akció-szimulátor.

A Pancser Police legeslegjobb része a vége - amikor is kiderül, hogy nagyon durván szól valamiről. Konkrétan a világ működéséről, a kapitalizmusról egy Godard-film színvonalán fogalmaz meg kiáltványszerű kritikát (BTW: a filmben a rosszfiú a "Center of American Capitalism" elnöke, és billiárdos).

A film végén egy külön animációs film található, amelynek egyik főszereplője Bernard Madoff - de tényleg felkészülhetünk, hogy ez a néhány perc vagy megdöbbentő, megvilágosító erejű lesz ... - vagy megerősíti mindazt, amit eddig is már világosan láttál :)

Nagyszerű szórakozás, nagyszerű vígjáték - nagyszerű film - és valódi mérföldkő ... Az ember nagy ámulatában szinte csak annyit tud kibökni: mi tartott ilyen sokáig? ... mert ez a fordulat már legalább 2005 óta érik ...