2011-03-13
Kellékfeleség
Adam Sandler és a romantika
Adam Sandler és a film rendezője, Dennis Dugan elég régóta alkotótársak, a 96-os Happy, a Flúgos Golfos óta rendületlenül dolgoznak együtt filmeken. A közös portfóliójukban olyan vígjátékok szerepelnek, mint az Apafej, a Ne Szórakozz Zohan-nal, a Férj és Férj vagy legutóbb a Nagyfiúk. Ezekben a filmekben az a közös, hogy mindben Sandler a főszereplő, a vicces, nem-felnőtt, jóindulatú srác/fickó, aki egy csomó galibába keveredik, miközben nem akar mást, csak világbékét, és közben lazán ellenni a barátaival. A Kellékfeleségben már egy lépést tesz előre a megkomolyodás útján...
Mivel az alkotópáros a kissé retard vígjátékokban találta meg az önkifejezést és a szórakoztatást, most sem távolodunk el messzire ettől a stílustól, bár itt helyett kap egy jó adag romantika is, azért Adam Sandler vigyora ugyanaz, mint mondjuk az Apafejben volt, amikor eljátszotta Búvár Benőt a kölcsön kisfiúnak.
Azt mindenesetre meg kell említenünk, hogy ez az első Sandler-Dugan-film, amiben egy színésznő az egyenrangú társa hősünknek, éspedig Jennifer Aniston, aki ezúttal remek munkát végzett. Mostanában sokan élvezettel írják le Anistont, miszerint már régóta nem játszik normális filmekben, jól, de szerintünk ez egyrészt nem így van, másrészt pedig ebben a filmben is eléggé finoman játszott. A történet szerint ő Adam Sandler asszisztense (Sandler ezúttal plasztikai sebész, ez egy jellemző Sandler-Dugan-geg, a felemás melleket műteni készülő Danny doki karaktere), szóval Aniston a főiskolát végzett, két gyerekes asszisztens, aki jól elvan az életével, és vidáman dolgozik Danny doki mellett. Aztán Sandler elkezd „kavarni”, a szokásos vígjátéki módon, egy nagy hazugság maga után vonja a többi kisebb hazugságot, és nem telik el sok idő, Aniston Sandler válófélben levő feleségeként jelenik meg Sandler új barátnője előtt. Plusz a gyerekei, akik hamar csatlakoznak a fiktív családhoz, Danny doki felbomlóban levő nem-létező családjához.
Nincs semmi különös csavar a történetben, az események arra „hegyeződnek ki”, hogy Aniston minél többet játszhassa a volt feleség szerepét, és lehetőleg sokat húzzák egymást a képzeletbeli férjével, a leendő menyasszony előtt. És ebből ki is kerekedik egy rendes vígjátéki menet, Aniston-nak nem kell sokat vicceskednie, ő komolyan is elég kedves karakter lesz ahhoz, hogy végig neki drukkoljunk.
A Sandler-Dugan páros elég teret engedett a romantikának, ami jó, de ezzel együtt néhány vicceskedő jelenetet elhagyhattak volna. A nem annyira sikerült humor képviselője a filmben egy Eddie nevű barát, aki valahogyan kapcsolódik Danny-hez, de már nem emlékszünk, hogyan. Ő egy hirtelen ötlettől indíttatva kiadja magát egy holland kecsketenyésztőnek, hogy aztán fura beszéddel és viselkedéssel fárassza le a nézőket. A másik gyenge karakter Aniston filmbeli kislánya, aki annyit affektál, és olyan koravén, hogy gyerek létére nem tudjuk igazán a szívünkbe zárni. Időnként érzünk egy-két zökkenőt a cselekményben, meg zavaró a pár erőltetett szál (ilyen a Devlin-vonal, ami elvileg Nicole Kidman karakterét jelenti, de mindenféle összefüggésben Devlin-eznek a szereplők, ami már unalmas egy idő után), és az is van, hogy néha nem tudjuk, hogy fog folytatódni a vígjátéki kavarás, de legalább a végkifejlet jó úton halad, és addigi is párszor még nevetgélhetünk is Sandleren és Anistonon pároson.
A szokásos Adam Sandler vígjátékok most kaptak egy romantikus töltetet, az idiótaság szellemét kissé hátrahagyva a lelki társ megtalálása kapott hangsúlyt, a szerelem a hülyéskedéssel szemben, vagy inkább amellett. Ez nem egy rossz vonal, plusz a két színésznő nagyon látványos szereplőként mozgott a filmben, de a forgatókönyv lehetett volna gördülékenyebb, a végeredmény pedig viccesebb. Ezzel együtt az Adam Sandler-barátok nem fognak csalódni, és a romantikus vígjátékok szimpatizánsai is találhatnak élvezetet benne, amit, ha épp nem egy Sandler-film lenne, egy átlagos romantikus vígjátékként említhetnénk, így viszont egy Adam Sandler-vígjátékként, ami egyébként eléggé romantikus is.
Azt mindenesetre meg kell említenünk, hogy ez az első Sandler-Dugan-film, amiben egy színésznő az egyenrangú társa hősünknek, éspedig Jennifer Aniston, aki ezúttal remek munkát végzett. Mostanában sokan élvezettel írják le Anistont, miszerint már régóta nem játszik normális filmekben, jól, de szerintünk ez egyrészt nem így van, másrészt pedig ebben a filmben is eléggé finoman játszott. A történet szerint ő Adam Sandler asszisztense (Sandler ezúttal plasztikai sebész, ez egy jellemző Sandler-Dugan-geg, a felemás melleket műteni készülő Danny doki karaktere), szóval Aniston a főiskolát végzett, két gyerekes asszisztens, aki jól elvan az életével, és vidáman dolgozik Danny doki mellett. Aztán Sandler elkezd „kavarni”, a szokásos vígjátéki módon, egy nagy hazugság maga után vonja a többi kisebb hazugságot, és nem telik el sok idő, Aniston Sandler válófélben levő feleségeként jelenik meg Sandler új barátnője előtt. Plusz a gyerekei, akik hamar csatlakoznak a fiktív családhoz, Danny doki felbomlóban levő nem-létező családjához.
Nincs semmi különös csavar a történetben, az események arra „hegyeződnek ki”, hogy Aniston minél többet játszhassa a volt feleség szerepét, és lehetőleg sokat húzzák egymást a képzeletbeli férjével, a leendő menyasszony előtt. És ebből ki is kerekedik egy rendes vígjátéki menet, Aniston-nak nem kell sokat vicceskednie, ő komolyan is elég kedves karakter lesz ahhoz, hogy végig neki drukkoljunk.
A Sandler-Dugan páros elég teret engedett a romantikának, ami jó, de ezzel együtt néhány vicceskedő jelenetet elhagyhattak volna. A nem annyira sikerült humor képviselője a filmben egy Eddie nevű barát, aki valahogyan kapcsolódik Danny-hez, de már nem emlékszünk, hogyan. Ő egy hirtelen ötlettől indíttatva kiadja magát egy holland kecsketenyésztőnek, hogy aztán fura beszéddel és viselkedéssel fárassza le a nézőket. A másik gyenge karakter Aniston filmbeli kislánya, aki annyit affektál, és olyan koravén, hogy gyerek létére nem tudjuk igazán a szívünkbe zárni. Időnként érzünk egy-két zökkenőt a cselekményben, meg zavaró a pár erőltetett szál (ilyen a Devlin-vonal, ami elvileg Nicole Kidman karakterét jelenti, de mindenféle összefüggésben Devlin-eznek a szereplők, ami már unalmas egy idő után), és az is van, hogy néha nem tudjuk, hogy fog folytatódni a vígjátéki kavarás, de legalább a végkifejlet jó úton halad, és addigi is párszor még nevetgélhetünk is Sandleren és Anistonon pároson.
A szokásos Adam Sandler vígjátékok most kaptak egy romantikus töltetet, az idiótaság szellemét kissé hátrahagyva a lelki társ megtalálása kapott hangsúlyt, a szerelem a hülyéskedéssel szemben, vagy inkább amellett. Ez nem egy rossz vonal, plusz a két színésznő nagyon látványos szereplőként mozgott a filmben, de a forgatókönyv lehetett volna gördülékenyebb, a végeredmény pedig viccesebb. Ezzel együtt az Adam Sandler-barátok nem fognak csalódni, és a romantikus vígjátékok szimpatizánsai is találhatnak élvezetet benne, amit, ha épp nem egy Sandler-film lenne, egy átlagos romantikus vígjátékként említhetnénk, így viszont egy Adam Sandler-vígjátékként, ami egyébként eléggé romantikus is.
-ming li-
2011-03-13