a Torinói Lóra várva ...
Sokat változott a világ. Annak idején azt sem tudtuk, mikor jelent meg egy film. Olvastál egy cikket a Filmvilágban, mondjuk a Kárhozatról. Tetszett a kollektív alkotószellemet megidéző fotó a stábról, Menyhárt Jenővel és Víg Mihállyal, plusz a Kutya éji dala (Bódy Gábor filmje) óta Tarr Béla szimpatikus fiatal rendezőként volt jelen az intellektuális mitológiában.
Kijön tehát a Filmvilág, aztán valamennyivel később egy kávéházban valakinél felbukkan, kölcsönkéred, belekukkantsz, majd vásárolsz egyet magadnak is. Utána délután azt olvasgatod. Nézegeted a képeket, meg minden. Ami a fejedben megfogalmazódik, az nem egy "vásárlási döntés". Ez a szó még ismeretlen - a moziba járók fejében. Aztán, amikor egyik szerdán megveszed a Pesti Műsort, és végigfutsz a filmeken, és úgy döntesz, másnap délután megnézed a Kárhozatot, a Horizontban.
Ma más a helyzet. Tarr Béla legújabb "mozijáról" beszélnek, még a legközelebb álló források is. Premiertől, premier hírétől hangos a város, esélyt sem adva senkinek, hogy esetleg olyan gondolat fogalmazódjon meg a fejében, hogy "jó, hogy végre megjelenik, majd megnézem". Szinte már csak az hiányzik (a teljes képzavarhoz), hogy valamelyik kereskedelmi TV-csatornán elkezdjen futni a trailer, Galambos Péter vagy az RTL főhangja konferálásában.
A marketingesek számára persze csábító lehetőség, hogy emberek tízezrei suttognak arról, hogy meg kell néznem, nézzük meg "a Torinói Lovat". A felkorbácsolt kíváncsiság azonban totálisan ártalmas, hiszen ilyenkor az emberek a végén már csak azt nyugtázzák, hogy "megvolt".
Tény, hogy a film forgalmazója, a Cirkofilm, illetve Tarr Béla TT-műhely nevű vállalata nem buta marketinges vállalkozás. Tény, hogy a film premierére alapított facebook csoport szolid stílusú (még a trailer sincs kint). És tény, hogy a "premier" kifejezés az európai film világában is abszolút létező, pozitív fogalom.
Ezzel együtt fontos lenne, hogy az emberektől ne az alábbi két dolgot várja el bárki is:
1. nézd meg a filmet a premier estéjén
2. mondd, hogy a film nagyszerű, óriási, stb.
Az első (1) azért gond, mert a fimnek egyedül az újdonság faktorával törődik, plusz korlátozza az ember szabadságát, levédve, hogy valaki azt mondhassa: majd megnézem valamikor, idő, mint a tenger
A második pedig azért, mert ezer filmet láttunk, és nemcsak "a legjobbak" jelentettek nagy élményt, az egyszerűen csak jó filmek, az olyan filmek, amik eredetiek, van mögöttük egy eredeti gondolat, és az szépen ki van bontva - meglehetően jók tudnak lenni ... Ha azonban egy filmről csak szuperlatívuszokban "illik" beszélni, az táborokra osztja a közönséget, mesterségesen egy olyan vitát generál, amire nincs szükség,és ami elvonja a figyelmet magáról a filmről.
Mit ajánlunk tehát? Azt ajánljuk mindenkinek, hogy lazuljon el, higgadjon le, hiszen semelyik filmnek nem jó, ha szenzációkként kezelik. Ha szenzációként várunk egy filmet, akkor semmiben sem különbözünk a Hollywood-i szórakoztatóipar által izgalomban tartott közönségtől (fogyasztóktól). Azt javasoljuk, hogy felejtse el a premier napját - gondolkodjon inkább egy premier hétben. Bármikor megnézheted, mi például egy kedd vagy szerda koraestében gondolkodunk, stílusosan a Cirkóban néznénk meg (azért nem ott, mert a Cirkó-ban nem adják), de a Toldi is kitűnő. Egy csöndes hétköznap kora este, távol a premierek és filmkritikusok meg egyebek zajától. Egy pohár valódi Bordeaux-i elfogyasztásához sem kell más, csak zavartalan, egyszerű, természetes körülmények, hogy a bor az lehessen, ami ...