Pál Adrienn

A film keményen indít, egy molett lány éjszakai ügyeletben süteményt majszol, előtte egy monitor-fal, minden monitoron az elfekvő osztály egy-egy betegének életjelei futnak. Amikor az egyik megáll, Piroska megy, és teszi a dolgát. Asszisztál az újraélesztéshez, majd eltolja a holttestet a hullaházba. A filmnek ezen a pontján egyáltalán nem gondoljuk, hogy bármi jó kisülhet belőle. Éppenséggel azt gondoljuk, ez is egy újabb film, amelyben ahelyett, hogy valami történetet pergetnének a vásznon, durva, sokkoló, lehangoló jelenetekkel, ürességgel és egyebekkel bombáznak.

 

A Pál Adrienn azonban más. Bár még utólag is fenntartjuk, hogy egy 15-20 percet (kb. 17-et:)) simán ki lehetne vágni belőle (az elfekvőosztályos jelenetekből), és azzal mindenki jól járna, mégis be kell látni, hogy a film működik, és meglehetősen jól.

Azt látjuk, hogy Piroska élete nemcsak üres, de még ezen az ürességen túl is folyamatos leépülésen megy keresztül. Élete egyre és egyre üresebbé válik. Mielőtt azonban azt hinné bárki, hogy egy elfekvőosztályon játszódó filmről beszélünk, sietve megjegyezzük, ez nem így van, a film odakint játszódik, a valóságban, és nem is akármilyen izgalmasan!:)

Az első jelenet, amikor felkapjuk a fejünket, a déli pályaudvar talponálló büféjében játszódik,
Gábor Éva és Znamenák István (!!) beszélgetnek. A jelenet annyira friss és szociografikus, hogy akár a Kutya éji dala egyik jelenete is lehetne !! Ennek fele sem tréfa :)
Kocsis Ágnesről a film első harmadában az alábbi filmekkel és alkotókkal kapcsolatban merült fel a komoly kötődés alapos gyanúja:
- Jean-LucGodard (különös tekintettel a Hímnem-Nőnem c. filmjére - lásd "nem akarok változtatni")
- Bódy Gábor: Kutya Éji dala (az operarészletek és a terepasztal :))
- Megáll az Idő (nemcsak Znamenák István alkalmazása miatt!:)) 

 

A film a kezdeti elfekvőosztályos katatóniából bontakozik ki meglepetésszerűen, és nem is akármilyen színvonalú film formájában. Eszméletlen izgalmas. A lány, Piroska egy Pál Adrienn nevű gyerekkori osztálytársa után nyomoz, hirtelen elkezdett neki hiányozni (amikor egy nénit behoztak hozzájuk, aki akár Pál Adrienn anyukája is lehetett volna). Piroska nyomába ered gyerekkora meghatározó élményének, kedvenc barátnőjének, Pál Adrienn-nek.
Szürke élete megtelik színekkel, ahogyan a nosztalgia sárga köves útján elindul felderíteni egykori barátnője hollétét. A kongó ürességben hirtelen megjelenik egy reménysugár, neki is lehet valami jó dolog az életében. A nyomozás azonban meglehetősen szürreálisan halad. Valójában nem derül ki semmi. Csak csomó részlet, melyek egymásnak is tökéletesen ellentmondanak. A végén már az sem biztos, hogy Pál Adrienn egyáltalán létezett vagy létezik. Ezt az utóbbi pár mondatos leírást Kocsis Ágnes művészien és mesterien valósítja meg a filmben.

Egy roppant izgalmas road-movie bontakozik ki, amely során Piroska a kezdetben örömszerző nosztalgia-túrát folytat, majd később már inkább önhazugság-leleplezés az indítéka. Teljesen Kafkai az egész. Kutat, egyre csak kutat - mintha csapdába került volna, és nem volna más kiút. Folytatja a kutatást, de úgy, hogy közben érzi, el fogja veszíteni azt is, ami öröme eddig legalább volt az életében: a nosztalgia, a fikciós, rózsaszín emlékek. Kutatása valójában a felszámolása annak, amit kutat. Egy szép emlék nyomába ered, aminek az lesz a vége, hogy lerombolja még ezt az utolsó, legvégső, legbelső pontját is az életének, amely szép. Eszméletlenül izgalmas - és filozofikus is. Mellesleg valószínűleg van némi önéletrajzi beütése is, lévén, hogy Piroska emlékeit, fotóit egy olyan bőröndben tartja, amely nem az ő stílusához illik, hanem sokkal inkább feltételezhetjük, hogy a rendező saját bőröndje. 

 

A filmben az a legjobb, hogy mentes a sémáktól, és ezért maximálisan komplex tud lenni és maradni (ez a rendezőnő erős művészi egyéniségét, magabiztosságát dicséri!). Nem egy bizonyos lány speciális történetét nézzük, hanem egy női Josef K. történetét. Piroska élete végtelenül sivár (lásd, amikor Znamenák István lekopik - az sivárság a totál maximumon, mintha nem is filmet, hanem operát látnánk vagy egy kőkemény színdarabot), de rádöbbenünk, hogy a másoké is az, sőt. Amikor a két macskás nőnél vendégeskedik, akkor már rég ráéreztünk erre a történet-vonalra, és elképedve bámuljuk a virtuóz módon kitalált és megrendezett jelenetet. Egy újfajta Godot-ra várva - csak e történetnek inkább az lenne a címe, hogy Godot nyomában ... Az eltűnt Godot nyomában ...

A film zseniálisan adja át az érzést, hogy valójában nem is biztos, hogy Piroska az, akinek az élete nincs egészen rendben. Piroska szimplicitása, együgyűsége egyébiránt eléggé ismerős, a Frances McDormand volt ilyen a Fargo-ban, egyfajta néma közönnyel szemlélve maga körül az élet őrültségeit.

A film nem követ sémákat, erre a legüdítőbb példa az, hogy Piroska új munkatársa, Zizi, akit neki kell betanítania, egyáltalán nem rosszfej, s kettejük viszonya sem a régi és az új rivalizálásán alapszik (ahogy várnánk). Amikor pedig először együtt sütiznek, az elképesztő :)))

Gyönyörű film, amely nem él vissza a lehetőségeivel, nem él a kínálkozó pátosszal, nem rak be egy gyönyörű zenei részletet, például egy Erbarme Dich-et oda, amikor az egyik idős hölgy, akit spenóttal is táplált, egy pillanatra magához tér, mielőtt meghal. Megmarad végig az önmaga által kijelölt úton, egyre halad a végső cél felé, mint a tüdőbajos lány a Kutya éji dalában, hogy végül tökéletesen egymaga maradjon, hogy amikor a sok-sok életjel monitort nézi, rádöbbenjen, hogy a saját életjeleit figyeli a tökéletes vákuumban, tökéletesen egyedül ...

A Pál Adrienn egy komplex és finom film, nagyon mély és nagyon profin is van megvalósítva. Kifejezetten ritka az ilyen színvonalú magyar film - bár a sok-sok elfekvőosztályos jelenet megnehezíti, hogy az ember szórakozásból, sokszor is megnézze, vitathatatlan, hogy a Simon Mágushoz hasonlítható minőségű, igazán eredeti filmet köszönhetünk Kocsis Ágnesnek ...