Másnaposok 2.
A Másnaposok első része a korábbi, döbbenet-módon vicces filmek hagyományát folytatta. Adott néhány figura, néhány átlagos személy, majd egyszer csak megpillantod őket a "bulizás" hevében, és egyszerűen nem tudsz mit tenni, feltör belőled a nevetés. Gondolkodásnak helye nincs - a döbbenetnek, a meghökkenésnek már csak ilyen a természete. Nem állítjuk, hogy az első rész tökéletes lett volna (nem volt az, párszor leült, néha direkt fárasztó volt, valójában minden jelenet egy-egy külön nekifutás, bepróbálkozás volt a nevettetésre, ami vagy összejött, vagy nem), de ez a második rész nyomába sem ér ...
Az egész problematikája a spontaneitásban rejlik. Az első rész még új volt, először láttad a karaktereket, minden új volt, a film ereje pedig 100%-ig a meglepetésben rejlett - gondolj csak bele, végignézed a filmet, és az utolsó pillanatban mutatják a képeket, a "bulizás" történetét képekben, azaz a a csúcsponton, zenével, viccesen, és így nem csoda, hogy a film mindenkiben kellemes benyomást hagyott. Ráadásul erre a bulizás-képsorozatra másfél órán keresztül csigáztak fel bennünket, tényleg nem véletlen, hogy hatott.
A második rész még ha ugyanolyan jó lenne, mint az első, akkor is garantáltan béna lenne ahhoz képest, hiszen kénytelen a sémát követni, és a séma-követés megöli a meglepetés erejét. A Másnaposok 2 azonban ennél is rosszabbra sikeredett. Hogy miért? Marketing !
A stúdió nyilván jól kielemezte, hogy az első részben mi tetszett a népeknek, és igyekeztek biztosra menni - ami jó volt, ami húzóerő, azt kiemelték, ami nem, azt hanyagolták. A fókuszcsoportok valószínűleg mind a "durva, sőt brutális meglepetések" részt jelölhették be fő vonzerőként, mert a Másnaposok 2 görcsösen erre épül, ezzel próbálkozik, a durva és brutális meglepetésekkel - bármi áron.
Ami a vállalkozás sikerét illeti, úgy véljük, a film önmaga ellen dolgozott a brutális meglepetések görcsös hajszolásával. A gegek tulajdonképpen mind kiszámíthatóak. csak egyetlen példa: adott egy fickó, aki felszippant egy adag kokaint, és helyben meghal, a hullát pedig bedobják egy helyre. A nézőnek vajon mennyi kell ahhoz, hogy leessen neki, a fickó nem is halt meg? Egy másodperc - és így az egész csupán erőlködésként hat. Próbálják előadni, hogy "hú, de durva a helyzet", miközben valójában semmi sem történt. Nincs túl sok geg, így többet nem fogunk felemlíteni, de általában jellemző a filmre az erőltetés, annak az erőltetése, hogy az átlagos figurák milyen durva helyzetbe kerültek, amitől elvileg le kellene, hogy essen az állunk.
Ez az erőltetés szinte egyszer sem jön be, mert túl átlátszó az egész, s a szereplőkre sem úgy tekintünk már, mint átlagos fickókra, hanem mint direkt bajba kerülő vígjáték-karakterekre. A film legnagyobb hibája, hogy semmit sem tud kitalálni, semmi értelmeset, ami a nézőt bevonná a cselekménybe. Egyedül a világ legprimitívebb motívumával tudnak próbálkozni, a kokainnal, azzal, hogy berúgott barmok kokaint szívnak, és őrült módon viselkednek. Uncsi. Totál uncsi. Csak olyan nézőknek javasolható, akik elegendő mennyiségű tévénézésen estek már át, és így számukra az, hogy egy majom cigizik, és drogot árul, valamint az, hogy egy sertés szétfröccsen az autón, miközben orosz drog-dealerek üldözik őket, vicces kalandnak minősül ... Számunkra ez csak olcsó szórakoztatás - illetve kísérlet a szórakoztatásra ...