Mimic  - A Júdás Faj (1997)

Minden férfi és sajnos minden nő életében eljön a pillanat, amikor ölni kell. 
A szúnyogokat, legyeket, hangyákat, esetleg pókokat, de semmi sem tud olyan durva lenni, mint egy csótány.
Egy csótánnyal való találkozás önmagában rosszabb, mint egy horror-film. A tavalyi nagyszerű Men In Black után már kezdtünk volna barátságosabb, vagy legalább is felszabadultabb viszonyt kialakítani ezekkel a fura lényekkel, de több Hollywood-i stúdiónak is az az ötlete támadt, hogy előveszi a rovarvilágot, csak hogy ne érezzük magunkat jól. A borzasztó Múmiában szkarabeuszok jelentették a fő poént, a Wild Wild West-ben az aranchofóbiánkra öntenek olajat (persze, a pókok nem rovarok), és itt van a Mimic, amely a csótányokra szakosodott. 
A Mimic nagyon rossz horror film, talán azért, mert nem túl sok cselekményt tud felmutatni. 
Mirácska a metróban
Valamikor a huszadik percben lesétálnak a metróba, és a film végéig nem jönnek fel, odalent pedig egyetlen dolog érdekli őket, hogy vissza tudjanak jutni a felszínre. Az, hogy a hemzsegő, ember-nagyságú csótány- mutánsokat elintézzék, csak futólag, a film végén jut eszükbe. A srác, (Jeremy Northam) elintézi az összes csótány-csajt, a lány pedig (Mira Sorvino) egy ügyes csellel egyetlen pillanat alatt elintézi az egyetlen hímet, és ezzel a kolóniának fuccs. Mira fut a főhím elől, szerencsére elég gyorsan szedi a lábát, a főhím csak a lányra koncentrál, és észre sem veszi, hogy szemből egy metrószerelvény közeledik, Mira hirtelen elugrik, a főhím pedig, követve addigi pályáját a szerelvény alá kerül. Az egész filmben összesen heten veszítik életüket, (mondjuk ez is sok, de az embernagyságú csótányokhoz képest nagyon kevés). A Mimic cím abból ered, hogy a csótányok elkezdik utánozni az ellenfelüket, vagyis az embert, és végén, amikor már jó nagyok, még tüdőt is növesztenek. Sajnos, ez a Mimic vonal nem nagyon érvényesül a filmben, mert kit érdekel, hogy most tüdejük van-e, vagy kopoltyújuk, az egyetlen kérdés, hogy mekkorára nőnek. Több embert megsebesítettek, és szinte vártuk, hogy majd kikel belőlük egy kiscsótány, vagy egy nagy, de sem ezt, sem a nagy hasonulást nem láttuk megvalósulni. 
Talán azért, mert akkor a végén úgy néztek volna ki, mint a Man In Black csótány-figurája, és az leleplezte volna az alapötlet eredetietlenségét. Mindenesetre a Nyolcadik Utas a Halál-hoz képest apró rekordot döntött a film, mert az akkor 15 (?) másodperces rekordot itt meg tudták dönteni. Hogy meddig lehet folyamatosan mutatni a szörnyet, anélkül, hogy lelepleződne, hogy műanyag, és nem is élő. A mostani mutogatás-idő (expozíciós-idő) rekordot úgy tudták elérni, hogy a csótány arca, mint egy majorika bábu, rétegesen nyílt ki, és a szárnyai is ugyanígy, és a heves mozgás becsapja a szemet.
 
 
 
UIP-DUNA FILM

Középen Jeremy Northam - nehéz felismerni Az Alien 1 óta már rendesen hozzáedződött a szemünk a digitális lényekhez, amik persze gagyibban mozognak, mint a bábuk, makettek, de mozgásuk tetszőleges vonalú tud lenni, és így nem látszik, hogy csak lógnak egy térben, emiatt tudtak hatni ránk a csótányok nagy tömegben. De amikor szegény Jeremy Northam ott térdel, a föld alatt, körbevéve csótány-csajokkal, lehet érezni, hogy ha egyetlen másodperccel tovább mutatnák a totálképet, már kicsit vicces lenne. Viccességért nem is kell ennyire messzire menni, a fekete rendőr férfias jófejsége, be és kiszólásain még akkor is nevetnek a nézők, amikor nem kéne. 
Jeremy Northam-et a Hálózat Csapdájában-ban kedveltük meg, de nagyon, nagyon jó negatív hős volt, és a film legeslegjobb jelenetét is rá alapozták, amikor a hajón Sandra megkérdi tőle, hogy "És kicsoda vagy te, Jack?", amire Jack, illetve Jeremy elmondja, hogy kicsoda, és közben nagyon furán vannak vágva a képek, a néző még mindig érzi, hogy ennél a jelenetnél valami újat találtak fel. A Mimic-ben Jeremy szánalmasan szimpla alakot játszik, és annyira nincs benne élet, mintha altatót vett volna be, de ez nem az ő hibája, hanem a forgatókönyvé. Mindenesetre a negatívkodás jobban áll neki, az már biztos. Mira Sorvino, a fő vonzó erő a filmben,   rovar-szakértő csajt játszik, aki él hal értük, de ettől mi még nem járunk jól, szinte csak annyiról szól a szitu, hogy elmegyünk megnézni Mirát, amint csótányok üldözik, ehhez kell ő, hogy a film közben és után azt mondhassuk, ejnye, Mira, minek szórakozol rovarokkal, csak azért bírod őket, mert kicsik, és hozzád képest védtelenek, megjárnád, ha drágám a kölykök összemennél egy pillanatra, vagy ők válnának embernagyságúvá, egy életre elmenne a kedved. 
Mirácska és társai - a metróban
Aki esetleg megnézi a filmet, az felkészülhet, hogy a rovar-sztori csak a moziban, a film közben bénácska, miután kijöttél, egy életre szóló rovarfóbiát tudhatsz a magadénak. Ott állsz például egy éjszakai buszmegállóban, mozi után, és akkor figyelmes leszel néhány apró fekete izére, és nem hiszed el, mennyire félelmetesek. Próbálod bemagyarázni magadnak, hogy csak undorítóak, de az undor és a félelem rokonok, és alig várod, hogy megjöjjön a busz, és kilométerekre távolodj a helytől. 
Közben rajtuk tartod a szemed, és ugrásra készen állsz, hogy ha egy meztelen lábú, milliméteres talpú szandálos lány veszélyesen közel kerülne ezekhez a ragadozókhoz óvatlan esti sétája közepette, akkor gyorsan eltaposd. Persze nem nagyon bírnád ha erre tényleg sor kerülne, mert utálnál valakit megijeszteni, és méginkább mert a film után nem szeretnél mégegyszer az életben csótány- roppanást hallani, mert ha mást nem is, a hangtechnikát azt nagyon jól kihasználták. 
-element-
 

oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13