microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
Tizenhárom Nap - Az Idegháború (2000)
Thirteen Days

. . . . . . . . . . 8.30
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 6.6
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 145 perc
nemzetiség:  amerikai
műfaj:  történelmi, thriller, megtörtént
eredeti nyelv: angol
formátum: feliratos
korhatár 14+
c tr tr


információ:

vissza a rövid leíráshoz

bővebb info
1962 októbrében tizenhárom napig a világ az elképzelhetõ legnagyobb katasztrófa küszöbén
állt. Az egész világ lélegzet-visszafojtva figyelte, mi lesz az eredménye a politikai, katonai és
diplomáciai összetûzésnek a két szuperhatalom, a Szovjetúnió és az Egyesült Államok között.

A Thirteen Days címû filmben Roger Donaldson rendezõ Amerika történetének legdrámaibb
és legfenyegetõbb válsághelyzetét dolgozza fel. Ez a megjósolhatatlan kimenetelû válság,
amely szinte megbénította az országot és kis híján kaotikus állapotokat teremtett, 'Kubai
Rakétaválság' néven vonult be a történelembe.

1962-ben, azokban a sorsdöntõ napokban, amikor a helyzet kétségbejtõen kezdett
elmérgesedni, olyan személyiségek váltak fõszereplõvé, mint Robert McNamara, Adlai
Stevenson, Theodore Sorenson, Andrei Gromyko, Anatoly Dobrinin, McGeorge Bundy, Dean
Acheson, Dean Rusk és Curtis LeMay tábornok. Továbbá számos katona, diplomata és
politikus, akik a a végsõ összecsapásra készülve, az elsõ vonalban néztek farkasszemet
egymással. A Thirteen Days-ben megismerhetjük mindezeket az embereket, de az abszolút
fõszereplõk: az elnök, John F. Kennedy, a testvére, Bobby valamint az elnök segítõje,
bizalmasa és legfõbb tanácsadója, Kenneth P. O'Donnell (Kevin Costner).

O'Donnell, aki az elnök különleges asszisztense volt, látta át legjobban az egész válságot.
Irodája közvetlenül az elnök híres, ovális irodája mellett helyezkedett el. Õ volt a Fehér
Házban a legfontosabb háttérfigura. A filmben O'Donnell az, aki vállalja a közvetítõ szerepét
ebben a drámai helyzetben, amely a modernkori történelem talán legveszélyesebb pillanata
volt.

A filmben tanúi lehetünk azoknak az elkeseredett vitáknak, amelyek a Fehér Ház falain belül
zajlottak, láthatjuk a kubai légtérben cirkáló amerikai felderítõ repülõgépeket, amelyek
felfedezték, hogy a szovjetek gyors ütemben nukleáris töltetû rakétákat telepítenek és
megjelenik a szemünk elõtt az amerikai és a szovjet hadiflotta is, amelynek hajói fenyegetõen
álltak szemben egymással a nyílt tengeren. Bármelyik pillanatban kitörhetett a világháború.

Miközben a nukleáris csapások valószínûsége egyre nõtt, senki sem tudta pontosan, mi zajlik
a zárt ajtók mögött, a Fehér Házban. David Self forgatókönyvíró egy rendkívül izgalmas és
emlékeztes thrillert alkotott az 1962 októberében történt eseményekrõl. Forrásai Fehér Ház-
beli hangfelvételek, emlékiratok, szóbeli visszaemlékezések, CIA dokumentumok és
személyes beszélgetések voltak. A Thirteen Days, a lényegét tekintve, olyan emberek
története, akik példamutató erõrõl, bátorságról és diplomáciai érzékrõl tettek tanúbizonyságot
egy nemzet legsötétebb pillanataiban.

A New Linw Cinema és a Beacon Pictures bemutatja a Thirteen Days címû filmet, amelynek
pruducerei Armyan Berstein, Peter O. Almond és Kevin Costner. Gyártásvezetõk Ilona
Herzberg, Tom Bliss és Michael De Luca, társproducerek John Deason és Mary Montiforte. A
fõbb szerepeket Kevin Costner (Kenny O'Donnell), Bruce Greenwood (John F. Kennedy),
Steven Culp (Robert F. Kennedy), Dylan Baker (Robert McNamara), Michael Fairman (Adlai
Stevenson), Henry Stroizer (Dean Rusk), Frank Wood (McGeorge Bundy), Kevin Conway
(Curtis LeMay tábornok), Tim Kelleher (Ted Sorensen), Len Cariou (Dean Acheson) és Bill
Smitrovich (Maxwell Taylor tábornok) alakítják.

A film bemutatójának idõpontja az Egyesült Államokban: 2000 december 20..

A produkcióról

Akik átálték, sohasem fogják elfelejteni azt a kétségbeesést és rémületet, amely a kubai
rakétaválságról szóló tudósításokat kísérte. A híradások szerint küszöbön állt a két
szuperhatalom nukleáris összecsapása. Jóllehet, a Szovjetúnió már nem létezik és a
hidegháborúnak is vége, a nukláris fegyverek elszaprodása és az a tény, hogy ma már igen sok
ország birtokában vannak ilyen fegyverek, továbbra is rendkívül nagy fenyegetést jelent a
világ számára. És amit egyelõre elképzelhetetlennek tartunk, az elméletileg ma is lehetséges.

Ez a veszély azonban soha nem volt reálisabb, mint 1962 októberében. Egy ilyen hatalmas
erejû fegyverekkel vivott háborúnak több százmillió áldozata lett volna. Az atomtámadások
következtében elpusztult volna a teljes északi félteke és katasztrofális mértékben
szennyezõdött volna a Föld egész légköre és vízkészlete. A kubai rakétaválság soha nem látott
fenyegetést jelentett az emberiség számára és soha nem látott próbatételt a két nagyhatalom
vezetõinek számára.

1962 október 16-dikán McGeorge Bundy nemzetbiztosági tanácsadó átadott Kennedy
elnöknek egy sorozat fotót. A felvételeken, amelyeket egy amerikai U-2-es felderítõ repülõgép
készített, látható volt, hogy a szovjetek nukleáris fejjel felszerelt, közepes hatótávolságú
támadó rakétákat telepítenek Kubában. Ezek az atomfegyverek képesek lettek volna arra, hogy
pillanatok alatt megsemmisítsék az Egyesült Államok nagyvárosait.

Kennedy és tanácsadói megdöbbentek, hiszen a szovjet vezetés tagadta, hogy valaha is támadó
atomfegyvereket vitt volna Kubába. A rakéták felfedezéde után fennállt a veszélye annak,
hogy a hideghábrú elmozdul a holtponról és kitör egy nukleáris háború.

Mikor október 22.-én Kennedy elnök ezt bejelentette, az emberek hihitetlenül gyorsan
reagáltak. A boltokból órákon belül elfogyott az összes alapvetõ élelmiszer és ivóviz. A
templomok megteltek és az emberek mindenütt a legrosszabbra készültek.

Bár a film rendezõje, Roger Donaldson, Ausztráliában élt és még csak tizenhat éves volt,
pontosan emlékszik arra a rémísztõ két hétre. "Naplót vezettem azokban a napokban és
részletesen leírtam mindent a rakétaválságról. Azt találgattam, vajon lesz-e még holnap, kell-e
egyáltalán még a jövõben házifeladatot csinálnom."- emlékszik vissza Donaldson. "Nagyon
mélyen megrendített az az érzés, hogy lehet, hogy vége a világnak."

Évtizedekkel késõbb Donaldson a Nincs kiút (No Way Out) címû polititkai thriller forgatásán
együtt dolgozott Kevin Costnerrel. Még ekkor is éltek benne a kubai válság szörnyû,
történelmi pillanatai. Nemcsak az óriási tét és a hatalmas veszély miatt tartotta lenyûgözõnek
ezt az idõszakot, de nagyon izgalmasnak találta a bonyolult személyes és politikai
manõverezéseket is, amelyek az egész ügyet körülvették. Mikor a rendezõ elõször találkozott
a forgatókönyvvel, rögtön meglátta benne az izgalmas, titokzatos thrillert, ráadásul ez valóban
megtörtént. "Nemcsak úgy tekintettem a kubai rakétaválságra, mint a történelem egy
fejezetére, hanem úgy is, mint egy izgalmas történetre." -magyarázza Donaldson. "Egy
filmvászonra kívánkozó politikai thrillert láttam benne, amelyben a tét az egész világ katonai
egyensúlyának megõrzése. Ebben a történetben mélységes emberi drámák játszódnak le és a
kockázat nem is lehetne nagyobb. A mikor a forgatókönyvet olvastam, rájöttem, hogy
valójában milyen keveset tudunk arról, ami a Fehér Ház kulisszái mögött, a felderítõgépek
pilótafülkéiben és a blokádban részt vevõ amerikai repülõgép-anyahajók fedélzetén történt.
Ezek voltak azok a helyek, ahol a legnagyobb volt a feszültség. A kérdés az volt, milyen
döntések születnek és hogy ezek a nagyszerû, fiatal emberek hogyan lesznek képesek
megbírkózni egy olyan válsággal, amellyel nem szembesült senki elõttük."

De hogyan lehet rekonstruálni pontosan ezeknek a férfiaknak és nõknek a máig nagy hatással
bíró hõstetteit?

Nyilvánvaló, hogy nem lehet ennek a sorsdöntõ két hétnek minden fontos eseményét
belesûríteni egy kétórás filmbe. Az alkotóknak egy olyan drámai történetet kellett
elmesélniük, amely megmutatja az akkori válságban rejlõ iszonyú veszélyeket, politikai és
emberi értelemben egyaránt.

David Self forgatókönyvíró beleásta magát a hatalmas anyagba, amely a kubai rakétaválságról
a rendelkezésére állt. Rengeteg könyvet és visszaemlékezést elolvasott, jelentõseket és
kevésbé jelentõseket is. Áttanulmányozta az írott és az elektronikus sajtóban megjelent
anyagokat és az azóta a titkosítás alól feloldott CIA dokumentumokat is. Ezenkívül az író
hosszú órákat töltött azzal, hogy meghallgatta, a Kennedy elnök irodájában készült
hangfelvételeket, amelyekbõl világosan kiderül, hogy az elnök néhány tanácsadója milyen
agresszíven próbálta õt rávenni, köteleze el magát a szovjetek elleni nukleáris háború mellett.

Self-et lenyûgözte az a lelkesedés és hév, amellyel Kennedy elnök tanácsadóinak egy
csoportja, az 'ExComm' (a Nemzetbiztonsági Tanács Végrehajtó Bizottsága) tagjai érveltek,
akár a háború mellett, akár az ellen tették ezt. Mindannyian tisztában voltak azzal, hogy az,
amiben részt vesznek, az emberiség történetének egyik fordulópontja. Amikor Self összegezte
kutatásainak eredményét, világossá vált elõtte, hogy a pruducerek hiteles és pontos,
ugyanakkor izgalmas és eredeti forgatókönyvet akarnak, olyat, amely nyomon követi az
elnöknek és tanácsadóinak a viselkedését a kritikus napokban.

A kézenfekvõ megoldás az lett volna, ha egy olyan filmet készítenek az alkotók, amelynek
középpontjában Kennedy elnök és fivére, Bobby áll. Ilyennel azonban már rengetegszer
találkozhattunk, akár televízióban, akár moziban, akár könyvekben, akár magazinokban. Az
alkotók ennél eredetibb megközelítést akartak, így elkezdték vizsgálni azokat a személyeket,
akik az elnök közvetlen környezetében voltak a válság idején és alkalmuk volt a Kennedy
testvéreket megfigyelni. Végül Kenny O'Donnell bizonyult a megfelelõ figurának, aki végig
az elnök személyes tanácsadója volt, ameddig csak Kennedy hivatalban volt.

David Self órákig hallgatta a Kenny O'Donnell-lel készült interjúkat, hogy minél többet
megtudjon arról, mi is volt a szerepe ennek a szívós és hûséges férfinak a színfalak mögött
lejátszódott eseményekben. Ezeket az beszélgetéseket Sander Vanocur az NBC legendás
Fehér Ház-i tudósítója készítette.

"O'Donnell volt Kennedy egyik leghûségesebb embere, így ideális személy volt arra, hogy
rajta keresztül ismerjük meg a történelem ezen sorsfordító napjainak történetét."- mondja Self.

A film készítõi minden eddiginél mélyebbre akartak ásni és egy új képet akartak festeni a
Kennedy testvérekrõl. "A Thirteen Days-ben pontos és részletes képet kapunk a Kennedy
fivérekrõl. Miközben ezt az ijesztõ válságot próbálják megoldani és próbálnak eligazodni a
tárgyalások és tanácsadók labirintusában, töretlenül bíznak egymás erejében és kitartásában."-
magyarázza Armyan Bernstein producer. "Rengeteg filmben dicsõítettek már a harcos,
kemény férfiakat. Mi az ember egy még nemesebb tulajdonságát mutatjuk be. Ezek a férfiak
éppen annak a módját keresik kétségbeesetten, hogyan lehet elkerülni a harcot. Borotvaélen
táncolnak a katonai erõfitogtatás és a diplomáciai tárgyalások közepette. Ez a film jószándékú
emberek története, akik próbálnak helyt állni egy háborús kötélhúzásban, miközben meg kell
küzdeniük saját ösztöneikkel, félelmeikkel és meggyõzõdésükkel is."

Self hozzáteszi: "Ez a film egészen más oldalról mutatja be a Kennedy-eket, mint az eddigiek.
Nem ikonszerûen, mítizálva ábrázoltuk õket, hanem higgadt, profi politikusokat jelenítettünk
meg, akik nagyon keményen harcolnak egy egyensúlyban lévõ nyugodt világért és akiket nem
vakít el semmiféle hidegháborús indulat. Ez nem egy ilyen könnyes, zászlólengetõs film. Ez
egy történet olyan emberekrõl, akiknek döntéseket kellett hozniuk, hogy elhárítsák az egész
világot fenyegetõ katasztrófát."

Donaldson, aki rendkívül izgalmasnak találta a forgatókönyvet, megjegyzi: "Az egész film
tulajdonképpen a háttérben zajló taktikázásról, hatalmi harcról és személyes
összeütközésekrõl szól." A rendezõ maga is kivette részét a kutatómunkából. Az válság akkori
fõszereplõi közül olyan jelentõs személiségeket keresett fel, mint Ted Sorenson volt Fehér
Ház-i tanácsos, Robert McNamara volt hadügyminiszter, William B. Ecker a légierõ egyik
egységének parancsnoka, Dino Brugoni a CIA volt fotósa. Ezekbõl a beszélgetésekbõl a
rendezõ képet alkothatott arról, micsoda káosz és félelem jellemezte az akkori helyzetet.
Donaldson ezt mondja: "Ahogy ezeket a kivételes embereket hallgattam, amint az akkori
félelmeikrõl beszéltek, egyszer csak úrrá lett rajtam a szorongás. Rájöttem, micsoda katonai
hatalom és tûzerõ állt egymással szemben., az egész világot elpusztítani képes atomfegyverek
néztek farkasszemet egymással kilövésre készen. Ez egyedülálló az emberiség eddigi
történelmében."

A Thirteen Days alkotóinak az volt célja, hogy érzékeltessék azt a fajta félelmet, amikor az
ember akkor érez, mikor, a szó szoros értelmében, nem biztos abban, hogy a következõ reggel
is felkel a Nap.

Peter Almond producer mondja: "Egy izgalmas, lebilincselõ történetet akartunk. Azt akartuk,
hogy a nézõ szinte a saját bõrén érezze a hatalmas feszültséget, azt a nyomást, amely ezekre a
fiatal férfiakra nehezedett. Nagyon sok információt kaptunk az akkori események
résztvevõitõl és így a közvetlen szemtanúk nézõpontjából mutathattuk be a történteket."

A film szereplõit úgy kellett válogatni, hogy meg tudják jeleníteni az ENSZ Biztonsági
Tanácsában zajló gyanús intrikákat és összecsapásokat ugyanúgy, mint például William B.
Ecker felderítõ repülését a kubai légtérben, amelyet nem nagy magasságban, 560 kilométer
per órás sebességgel hajtott végre, hogy a felvételeket készítsen az amerikai hírszerzés
számára.

Almond azt a követeztetést vonja le: "Rengeteg mû született már a kubai rakétaválságról. A
Thirteen Days is egyike ezeknek, de mi egy új, különleges nézõpontból szemléltük az
eseményeket. A film alapjául a korabeli hangfelvételek szolgáltak, de arra koncentráltunk,
hogy egy izgalmas és szórakoztató történetet hozzunk létre.

Kenneth O'Donnell: a Fehér Ház szürke eminenciása

A Thirteen Days-ben az eseményeket az elnök fõ tanácsadójának, Kenny O'Donnell-nek
(Kevin Costner) a szemszögébõl látjuk. O'Donnell közvetlen közelrõl láthatta a veszélyes
eseményeket, amelyek a válság idején a Fehér Házban zajlottak.
Az alkotóknak határozott szándékuk volt, hogy pontosan kidolgozott izgalmas filmet
készítsenek, ugyanakkor hûek maradjanak a történelmi tényekhez. Néhány párbeszéd a Fehér
Ház-ban rögzített magnószalagokról például szó szerint került át a filmbe.

Armyan Bernstein mondja: "Mindig visszajutottunk oda, hogy egy hétköznapi ember
szemszögébõl kell láttatnunk ezt a történelmi idõszakot. Kenny végig a Kennedy fivérek
mellett van és úgy reagál a helyzetre, mint ahogy bármelyikünk reagálna. Ezenkívül azért is
szerencsés választás, mert rajta keresztül egy új nézõpontból nézhetjük az eseményeket és
egyfajta egyensúlyt is ad a filmnek, szemben azokkal az alkotásokkal, amelyek eddig
készültek a Kennedy-ekrõl. Kenny O'Donnell szemén keresztül nézve a történet nem is
annyira magáról a politikáról, mint inkább a bátorságról, a leleményességrõl és az emberségrõl
szól. Ez az, ami a Thirteen Days-t olyan izgalmassá és ugyanakkor meghatóvá teszi."

Kenny O'Donnell a valóságban is az elnök egyik legfontosabb bizalmas munkatársa, a
legendás 'ír maffia' tagja volt. Azon kevesek közé tartozott, akik közvetlenül az elnöktõl
kapták az utasításokat. O'Donnell Bobby Kennedy csoporttársa és futballista csapattársa is
volt a Harvard-on, majd dolgozott John F. Kennedy szenátusi képviselõi és elnökválasztási
kampányában is. Végül JFK különleges asszisztense lett, aki az elnök napirendjének felelõse
volt. Õ volt az elnök 'ajtónállója', egyike azoknak az embereknek, akikben Kennedy a
legjobban megbízott. Két olyan iroda van a Fehér Házban, amelybõl közvetlenül be lehet jutni
az elnöki, ovális irodába és az egyik ezek közül O'Donnell irodája volt.

Pierre Salinger Kennedy elnök volt sajtótitkára írja With Kennedy címû könyvében: "Nézetem
szerint O'Donnell volt az az ember, akinek a legnagyobb befolyása volt John Kennedy-re, neki
volt a legnagyobb a felelõssége és õ állt legközelebb az elnökhöz." A Wahsington Post
riportere, Haynes Johnson egyszer azt írta: "O'Donnell volt a tökéletes tanácsadó: szûkszavú
volt ravasz és kitartó, azonkívül abszulút hûséges. És mindig habozás nélkül kimondta, amit
gondolt."

Az 1963 áprilisában a The Wall Street Journal-ban megjelent életrajz "határozott politikai
elhivatottságát és mérhetetlen lelki erejét" emleli ki és megjegyzi, hogy "õ a második
legfontosabb ember a Fehér Házban."

Amikor a kubai rakétaválság következtében veszélyes patthelyzet alakult ki, Kennedy
összehívott egy szigorúan titkos stratégiai tanácskozást. Ott voltak a kabinet fõ tanácsadói, a
hadsereg vezérkari fõnökei, az elnök testvére, Bobby és néhányan a bizalmas asszisztensek
közül, persze O'Donnell is.

Kevin Costner-t vonzotta a lehetõség, hogy olyasvalakit játszhat, aki csendesen a háttérbe
húzódott ugyan, de igen fontos szerepet játszott a történelemnek ezekben az életbevágó
pillanataiban. "Sok olyan ember van, mint Kenny O'Donnell. Ezek a férfiak és nõk sohasem
válnak hírességekké."- mondja Costner. "O'Donnell egyszerûen barátja és tanácsadója volt
John Kennedy-nek és mint ilyen, sorsdöntõ történelmi eseményeknek lett közvetlen
szemtanúja."

A forgatókönyv olvasásakor Costnernek feltûnt, hogy a kubai rakétaválság, ez az óriási
jelentõségû történelmi esemény, tulajdonképpen semmi más, mint kiélezett helyzetben lévõ
emberek heves párbeszéde. "Ez volt az emberiség történetének egyik legfélelmetesebb
eseménye."- mondja Costner. "Lényegében azonban csak azt látjuk, hogy néhány ember
izgatottan tárgyal egymással. Az egész a szavak rendkívüli jelentõségérõl szól, arról, hogy egy
hiba az egész világot megváltoztathatta volna. Úgy gondoltam, ez lenyûgözõ."

Costner-t nagyon érdekelte az a kapcsolat, amely O'Donnell és a Kennedy fivérek között volt.
Úgy gondolta, ezt hangsúlyosan kell megjeleníteni az alakításban. " Számomra az volt a
lényeg, hogy ez a három férfi milyen kapcsolatban van egymással."- magyarázza Costner. "
Azt akartam megmutatni, hogy ezt a viszonyt az a fajta kölcsönös tisztelet jellemzi, amikor az
ember mindig õszintén kimondja, amit gondol és soha nem táncol vissza, nem taktikázik. Ez
az, ami olyan erõssé tette hármójuk barátságát. Azt hiszem sokan úgy gondolják, hogy az
Egyesült Államok elnöke olyan hatalmas és akkora a tekintélye, hogy munkatársai csakis
nagyon óvatosan és finoman mondhatják meg neki a véleményüket. Kenny-nek viszont az a
dolga, hogy egyenesen Kennedy szemébe mondja, szerinte mit kell tennie az elnöknek. És ezt
O'Donnell kertelés nélkül meg is teszi. Ez az, amit a legjobban kedveltem ebben a figurában.
Beszéltem olyanokkal, akik a Fehér Házban dolgoztak és azt mondták, hogy a film nagyon jól
árbázolja azt a lendületet és hévet, amely az elnök és tanácsadói lezajlott megbeszéléseket
jellemezte.

A Kennedy fivérek: Bruce Greenwood és Stephen Culp

Kevés emberrrõl írtak és beszéltek annyit a XX. századben, mint John F. Kennedy-rõl. Élete
és tettei kitörölhetetlen nyomot hagytak az emberek emlékezetében. Egyik modernkori
amerikai elnökkel sem foglalkoztak annyit, mint vele. Talán éppen ezért a Thirteen Days
alkotói egy egészen másfajta képet akartak festeni a volt elnökrõl. Elnökségének talán
legnagyobb megpróbáltatását, életének talán legnehezebb napjait mutatták be. Kennedy
pontosan tudta, ha a rossz megoldást választja, azzal kirobbanthatja az atomháborút. Egy
töprengõ Kennedy-t akartak megjeleníteni az alkotók, ezért választották Bruce Greenwood-ot,
aki, gyakorlatilag, abban a pillanatban megkapta a szerepet, amint belépett a meghallgatásra.
"Mikor Bruce belépett, elõállt az a ritka eset, mikor az ember tudja, hogy megtalálata a
tökéletes megoldást. Nem kellett tovább keresgélnünk."- meséli Peter Almond. "Bruce
elképesztõ hûséggel állította elénk Kennedy egész személyiségét, a rendkívüli éleseszûségétõl
a fizikai megjelenéséig, beleértve a háborús sebesülését is. Nagyon nehéz ennyire belebújni
egy ember bõrébe. Bruce az emberábrázolásnak egy egészen új minõségét teremtette meg."

Greenwood számára kétélû fegyver volt ez a szerep. Egyfelõl természetesen óriási lehetõség
eljátszani a XX. század egyik legnagyobb egyéniségét, másfelõl viszont vannak veszélyei is,
ha az ember olyasvalakit alakít, akirõl mindenkinek van valamilyen benyomása, akit mindenki
látott már és akire annyian emlékeznek. "Ez igazán kockázatos."- teszi hozzá Greenwood.

A szerepre készülve Greenwood egy kisebb könyvtárnyi életrajzot olvasott el és sok órányi
filmanyagot nézett végig. Még az autójában is Kennedy hangját hallgatta. A kubai
rakétaválság kutatása során a színészt érték meglepetések is. "Az döbbenett meg igazán, hogy
milyen közel voltunk a világ pusztulásához."- meséli Grenwood. "Ez mély nyomokat hagyott
bennem. Nagyon érekes volt az is, hogy Kennedy nem bízott meg száz százalékig katonai
tanácsadóiban, és ez a bizalomhiány volt a kulcsa a helyzet sikeres megoldásának. Az elnök
kezdetben bombázni akarta Kubát és katonai tanácsadói is kemény légicsapást javasoltak. A
Disznó-öbölben történtek után azonban Kennedy nem tudott volna megemészteni még egy
végzetes ballépést. Meghallgatta legbizalmasabb emberit, a bátyját és a tábornokokat is, akik
kifejezetten követelték ezt a háborút. És miután meghallgatta ezt a sok információt és a heves
érveléseket, a döntést neki magának kellett meghoznia. És ez a döntés lehettett volna végzetes
is."
Greenwood nagy csodálattal adózott annak, ahogyan Kennedy viselkedett a válság ideje alatt.
"Nagyon tetszett a nyitottsága, hogy hhajlandó volt tanulni másoktól."- mondja a színész.
"Olyan atmoszférát tudott termteni, hogy az emberek ahelyett, hogy megijedtek volna tõle és a
hivatalától, felbátorodtak és õszintén elmondták a véleményüket. Azt hiszem ennek a
légkörnek nagy szerepe volt abban, hogy ez a mélyen emberi történet ilyen véget ért." És ilyen
légkör kellett ahhoz is, hogy olyan bensõséges kapcsolat alakuljon ki az elnök és tanácsadói,
például Kenny O'Donnell között. Greenwood ezt kitûnõen eljátszotta és Roger Donaldson
rendezõ különösen a Kevin Costnerrel közös jelenetekben örült ennek. "Fontos volt, hogy
Bruce odategye magát és ne játssza le õt egy olyan nagy sztár, mint Kevin Costner."- mondja
Donaldson. "Mint elnök és tanácsadója és mint két színész is teljesen egyenrangú partnerek
voltak."

A másik nagyon érdekes viszony, amely Greenwood-ot érdekelte, a két testvér John és Bobby
Kennedy között volt. Ez egy bonyolult, több szinten is mûködõ kapcsolat volt, amelyhez
hasonlót addig nem láttak a Fehér Házban. "Ez egy nagyszerû, de bonyolult kapcsolat volt,
amely néha még rivalizálásba sõt akár enyhe ellenségeskedésbe is átcsapott." - fejti ki
Greenwood. "Amikor csak módjuk volt rá, piszkálták és ugratták egymást. John és Bobby
alapvetõen különbözõ alkatú emberek voltak, de nagyon jól kiegészítették és erõsítették
egymást.

Stephen Culp, aki Robert F. Kennedy-t játszotta szintén bele kellett hogy ássa magát a
történelembe. Culp és Greenwood hónapokig gyakorlatilag folyamatosan tartották a
kapcsolatot telefonon. Ezekben a véget nem érõ telefonbeszélgetésekben megosztották
egymással kutatásaik eredményeit és gyakorolták azt a stílust, ahogyan a két Kennedy testvér
beszélt egymással. Culp is, akár Greenwood, inkább a figura emberi oldala felõl közelítette
meg a szerepet. "A Kennedy fiúk gigantikus, mítikus figurákká váltak az évek során, de én
Booby Kennedy-t, a hús-vér embert szerettem volna eljátszani. Bobby nemcsak politikai
álláspontját fejtette ki a megbeszéléseken, hanem szeretettel és megértéssel közeledett a
testvéréhez és nem riadt vissza attól sem, hogy könyörtelenül õszinte legyen fivéréhez."-
jegyzi meg Culp.

A dokumentumokból kiderül, hogy a kubai rakátaválság igazi fordulópont volt Bobby
politikai karrierjében. Ezután vált híressé szokatlan és kreatív meglátásairól a politikai
életben. "Ez egy izgalmas történet tehetséges fiatal emberekrõl, akiknek a legjobbat, vagy még
egy kicsit annál is többet kell kihozniuk magukból egy rendkívül kiélezett helyzetben."-
mondja Culp. "Együtt kell dolgozniuk egy világméretû probléma megoldásán és õk olyan
emberek, akik a legnagyobb teljesítményre éppen a legnagyobb válsághelyzetben képesek."

"A meghallgatáson Stephen felolvasott egy olyan beszédet, amelyet Robert Kennedy valóban
elmondott."- meséli Donaldson. "És ott állt elõttünk maga Bobby. Stephen rengeteg energiát
fektetett a szerepbe, még fizikailag is szinte megváltozott, hogy úgy nézzen ki, mint Robert F.
Kennedy. Stephen és Bruce számára is az volt az igazi kihívás, hogy ne csak fizikailag
jelenítsék meg a Kennedy fivéreket, hanem megmutassák a lényeget, azt a szellemiséget, amit
õk képviseltek és amely végsõsoron a válság megoldásához vezetett."

Az ovális irdától a kubai légtérig

Az alkotók tisztában voltak azzal, hogy a Thirteen Days csak akkor lesz igazán hatással a
mai mozinézõkre, ha egy igazi, 1962-beli Fehér Ház-at varázsolnak a vászonra és sikerül
pontosan érztetniük az akkori idõk hangulatát. Ennek érdekében rendkívül alapos
kutatómunkát végeztek a 60-as évek divatját és ételeit valmint a Fehér Ház-i szokásokat és
protokollt illetõen. A stáb a Fehér Ház díszleteit a Los Angeles-i stúdióban építette fel, a
floridiai légitámaszponton - ahonnan az amerikai felderítõ repülõgépek titkos kubai
küldetésükre indultak - és a kubai dzsungelben játszódó jeleneteket pedig a Fülöp-szigeteken
forgatták.

Nemcsak egyszerûen az akkor történt eseményeket akartuk elmesélni, hanem pontosan
éreztetni akartuk azoknak az idõknek a hangulatát is"- mondja Peter Almond producer. "Arra
törekedtünk, hogy hûen bemutassuk ezeket a történelmi eseményeket, ugyanakkor egy
rendkívül drámai és feszültséggel teli történetet akartunk elmondani. A kiváló, korhû díszletek
nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a színészek és az egész stáb bele tudja képzelni magát
ebbe a történelmi korszakba."

Dennis Washington díszlettervezõ számára igen nagy feladat volt megalkotni olyan legendás
helyiségeket, mint a Fehér Ház nyugati szárnyában lévõ ovális iroda vagy a kabinet
tanácsterme. Dennis Washington a Fehér Ház tervrajzainak alapján olyan díszleteket tervezett,
amelyek tökéletesen hitelesek, ugyanakkor kényelmsen elfér bennük egy népes stáb.
A díszletmunkások felépítettek egy igazi Fehér Házat, amely tele volt korabeli tárgyakkal és
amely minden apró részletében megfelelelt az 1962-es igazinak.
Kifaragták Kennedy híres íróasztalának pontos mását is, rajta a híres ajtóval amelyen az elnök
gyermekei láthatóak. Még az a nevezetes kókuszdió is ott volt, amelybe Kennedy egy S.O.S.-t
vésett, mikor a II. világhábrúban a PT-109-es hajó, amelyen szolgált elsûllyedt és õ társaival
együtt hajótöröttként egy lakatlan szigetre került. A kanapét, amely az elnöki irodában látható
a Kennedy Könyvtár-ban talált adatok alapján készítették el. Az ugyanebben a helyiségben
lévõ Paul Revere-féle fali gyertyatartók reprodukálásához az információkat az internetrõl
szerezték be. Még az elnök hálószobájában álló faragott ágynak is minden részletét
kidolgozták. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának üléstermét a Los Angeles-i stúdióban építették
meg, egy washingtoni csapat segítségével, akik miközben tervezték a díszleteket korabeli
híradók részleteit nézték.

"A lehetõ legnagyobb történeti hûséggel végeztük a munkánkat."- mondja Washington.
"Végül is Kennedy elnök az, akirõl talán a legtöbb kép és dokumentum maradt fenn.
Mindannyiunkban él egy kitörölhetetlen kép róla és környezetérõl. Az ovális iroda, például,
abszolút közismert. Így hát megpróbáltuk pontosan az utolsó szögig reprodukálni ezeket a
helyeket." Még olyan kis részletekre is figyeltek, hogy 1962-es kiadású magazinok heverjenek
körös-körül.

Bill Codus-t, aki a közelmúltban jó néhány évig a Fehér Házban dolgozott, azért
szerzõdtették, hogy ellenõrizze, minden hiteles-e, minden úgy zajlik-e, mint a valóságban. Bill
meglepõdött, mikor meglátta a díszleteket. "Le voltam nyûgözve, mikor elõször elmentem
megnézni a díszleteket, mert nagyon precízek voltak. Az ovális iroda és kabinet
tárgyalóterme, de többi helyiség is, amelyet a stáb felépített, pontosan olyan volt, mint az
igazi."

A film alkotói elutaztak a Fülöp-szigetekre, mert itt minden együtt volt ahhoz, hogy
megjelenítsék a filmbeli Kubát és Floridát. Itt egy helyen találtak tengert, õserdõt és megfelelõ
légteret és korabeli szállítójármûveket egyaránt. A helybéli mesteremberek még a szovjet
Sandahl S4 típusú rakéták közel húsz méteres másolatát is elkészítették. Ezeket a nukleáris
robbanófejjel ellátott rakétákat látta Kennedy elnök azokon a fotókon, amelyeket az amerikai
felderítõgép készített a kubai dzsungel felett.
A stáb tíz darab alcsonyan szálló sugárhajtású F8-as felderítõ repülõgépet is telepített a Fülöp-
szigetekre. Ezeket a sûrû õserdõn és apró falvakon keresztül, darbokban kellett a helyszínre, a
Clark Légibázisra, szállítani, ahol így egy külön kis légierõt hoztak létre.
Az Egyesült Államok 1962-ben tengeri blokádot léptetett életbe Kuba ellen. Ennek során
amerikai és szovjet hadihajók néztek farkasszemet egymással. Ezeket a jeleneteket a Newport-
i partoknál, Rhode Island-nél forgatták felhasználva az amerikai haditengerészet Joseph P.
Kennedy nevû, ma már nem használatos rombolóját, amely részt vett annak idején a kubai
rakétaválságban. A hajót JFK bátyjáról nevezték el, aki a haditengerészet pilótája volt és a II.
világháborúban lõtték le.

Amikor a kubai rakétaválság megoldódott, a világ fellélegzett. Ám a nehéz idõk egyáltalán
nem múltak el. Alig egy év elteltével Kennedy elnököt meggyilkolták. Az Egyesült Államok
történelmének egyik legmegrendítõbb pillanata volt ez. Öt évvel késõbb, 1968-ban, lelõtték
Robert F. Kenndy szenátort is, aki éppen az elnökjelöltségért szállt harcba. Bobby történetesen
néhány perccel az ellene elkövetett merénylet elõtt beszélt telefonon Kenny O'Donnell-lel.
Mike Barnicle a Boston Globe-ban a következõket írta: "A két testvér osztozott a
megpróbáltatásokban. Mindkettõjüknek az volt az álma, hogy a tetteikkel olyan világot
teremtsenek, amelyben jobb lesz majd élni." Kenny O'Donnell 1977-ben hunyt el.
Valószínûleg sohasem heverte ki a Kennedy fivérek elvesztését.

A Thirteen Days olyan embereknek állít emléket, akiknek saját korukban meg kellett tenniük
minden tõlük telhetõt. Ott és akkor a legapróbb hiba is számított.


szereplők:
Shawn Driscoll ... U-2 felderítõ gép Pilóta
Kevin Costner ... Kenny O'Donnell
Drake Cook ... Mark O'Donnell
Lucinda Jenney ... Helen O'Donnell
Caitlin Wachs ... Kathy O'Donnell
Jon Foster ... Kenny O'Donnell, Jr.
Matthew Dunn ... Kevin O'Donnell
Kevin O'Donnell ... NPIC Fotó Elemzõ
Janet Coleman ... Evelyn Lincoln
Bruce Thomas ... Floyd
Stephanie Romanov ... Jacqueline Kennedy
Bruce Greenwood ... John F. Kennedy Elnök
Frank Wood ... McGeorge Bundy
Dakin Matthews ... Arthur Lundhal
Liz Sinclair ... Kenny Asszisztense
Dylan Baker ... Robert McNamara, Védelmi Titkár
Steven Culp ... Robert F. Kennedy


fényképezte:
Andrzej Bartkowiak

fényképezte:
Roger Deakins

fényképezte:
Christopher Duddy

vágó:
Conrad Buff

zene:
Trevor Jones