információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A Hannibal címû produkció A bárányok hallgatnak (The Silence of the Lambs) történetének folytatása. Tíz év telt el azóta, hogy Dr. Hannibal Lecter (Anthony Hopkins) megszökött a börtönbõl; tíz év telt el azóta, hogy Clarice Starling FBI-ügynök (Julianne Moore) találkozott vele a közveszélyes õrültek számára fenntartott, különlegesen õrzött kórházban. Az orvos most Olaszországban élvezi a szabadság édes lehetõségét... Starling azonban nem felejtette el Dr. Lecterrel való találkozásait - metszõ hangja, jeges tekintete még mindig ott kísért álmaiban.
Mason Verger szintén emlékszik Dr. Lecterre. Õ volt Dr. Lecter hatodik áldozata, aki bár szörnyûségesen eltorzult, a csodával határos módon életben maradt. Mint egyetlen örökös, a családi vagyont használja fel a bosszúra. De nagyon is jól tudja: ahhoz, hogy Lecter horogra akadjon, biztos csalira van szükség - Clarice Starlingra...
Dr. Hannibal Lecter Oscar-díjjal jutalmazott szerepében újra Anthony Hopkins nyújt, ha lehet, még kitûnõbb alakítást. Clarice M. Starling különleges ügynök viszont ezúttal nem más, mint Julianne Moore, akit két ízben jelöltek az Akadémia díjára. Ray Liotta játssza Paul Krendlert, az Igazságügyi Minisztérium korrupt hivatalnokát, akit Verger pénzzel és hatalmi ígéretekkel rávesz, hogy segédkezzen bosszúszomjas tervének megvalósításában. A rendezõ Ridley Scott, a producer Dino és Martha De Laurentiis, a forgatókönyvet pedig Thomas Harris regényébõl David Mamet és az Oscar-díjas Steven Zaillian írta.
A nyolcadik utas: a Halál, a Szárnyas fejvadász és a Gladiátor rendezõjét, Ridley Scottot nem elõször bízták meg egy filmfolytatás megrendezésével, de a mindig eredetiségre törekvõ Scott eddig soha nem vállalt ilyen munkát.
“Állandóan jó anyagokra vadászom, melyek lehetõvé teszik a számomra, hogy akármilyen kategóriában nagyszerû emberekkel dolgozhassak - mondja Scott. - Minden munkába a saját értelmezésemet próbálom belevinni, és mindig igyekszem létrehozni valami egyedit. Sosem féltem a folytatásoktól, de mostanáig nem volt dolgom velük. Pedig ha az anyag valóban jó, a tehetség úgyis megóvja az embert a középszertõl és a közhelyes ismétlésektõl. Megelégedéssel töltene el, ha a filmem megközelítené A bárányok hallgatnak színvonalát... De igazán boldog csak akkor lennék - és ez már az az átkozott versenyszellem, ami, bevallom, mindig is kissé túltengett bennem -, ha a közönség azt mondaná: a Hannibal izgalmasabb, mint az elõzménye..."
Dino és Martha De Laurentiis Scottban látta meg az ideális rendezõt Thomas Harris új regényének filmre viteléhez. “A pályám során megannyi jelentõs filmrendezõvel dolgoztam együtt, Fellinivel, Bergmannal, Milos Formannal, már nem is emlékszem valamennyiükre - nevet Dino De Laurentiis. - Ridley zseniális. Sok tekintetben Fellinire emlékeztet: mindketten képesek valami egészen újat és sajátosat kihozni minden egyes forgatókönyvbõl, ami a kezükbe kerül. Kétféleképpen lehet filmet csinálni: vágásról vágásra, képrõl képre követed a forgatókönyvet, úgy, ahogy a papíron szerepel. Vagy te alakítod a filmet, napról napra, jelenetrõl jelenetre a saját inspirációid szerint. Fellini így dolgozott annak idején. És ez az, amit Ridley Scott is csinál."
“Mint minden filmes, az ember elõször is jó történetet keres - magyarázza a rendezõ. - Mikor Dino és Martha a kezembe adták a regényt, éppen nyakig voltam egy óriási projectben, a Gladiátor-ban. Nem hittem volna, hogy el tudom olvasni a hatszáz oldalas kéziratot, de három részletben végül is sikerült. Azonnal magával ragadott a történetben és a karakterekben rejlõ hihetetlen erõ. Különös varázst kölcsönzött a történetnek a tudat, hogy nem csak a szereplõk öregedtek tíz évet, de maga a szerzõ is... És hogy ennek ellenére úgy tudta folytatni a sztorit, hogy annak minden eleme és motívuma az elõzõbõl logikusan, teljesen adekvát módon következik... Bámulatosnak találtam."
A másik dolog, ami felkeltette Scott érdeklõdését, az a címszereplõ, a világ egyik legnagyszerûbb színésze, Anthony Hopkins személye volt.
“Régóta szerettem volna együtt dolgozni Hopkinsszal - vallja meg Scott. - Valójában õ alkotta meg Hannibal Lecter ördögien briliáns figuráját; ezért az alakításáért meg is kapta az Oscar-díjat. Mindvégig éreztem, hogy Lecter figurája sokkal összetettebb a vásznon, mint amilyen A bárányok hallgatnak forgatókönyvében eredetileg lehetett, tele olyan elemmel, mely nem tartozik szorosan a történethez. A Hannibal címû regény aztán végképp megerõsített ebben. A lehetõség, hogy tíz évvel késõbb utánaeredhetek ennek, és felfedezhetem ezt a feltérképezetlen területet, mindennél jobban izgatott."
Hopkins hasonlóképpen viszonyult a figura újraalkotásának feladatához, noha sokáig álmodni sem mert róla, hogy valaha is újra belebújhat Hannibal Lecter bõrébe.
“Az emberek évek óta rebesgették, hogy tervezik A bárányok hallgatnak folytatását; én mindig csak legyintettem, mondván: hiszem, ha látom - meséli Hopkins. - És akkor egy vagy két éve megtudtam, hogy Tom Harris megírta a könyvet. De mikor bizonyos okok miatt Jonathan Demme úgy határozott, mégsem csinálja meg a filmet, nem is nagyon foglalkoztam többet a dologgal. Késõbb aztán, mikor értesültem róla, hogy Ridley komolyan tervezi a folytatást, nagyon örültem a hírnek.
Ám hamarosan kiderült, hogy Jodie nem vállalja a felkérést. Mikor Dino a Starling szerepére kiválasztott színésznõkrõl kezdett beszélni, azonnal megütötte a fülem Julianne Moore neve. Semmi beleszólásom nem volt ugyan a szereplõk kiválasztásába, de mikor szóba került a neve, nem állhattam meg, hogy fel ne kiáltsak: »Az ég szerelmére, hát nem látod, hogy õ az egyetlen alkalmas erre a szerepre?!«. Néhány nappal késõbb Ridley felhívott, és közölte: õt választotta."
A kétszer is Oscarra jelölt Moore kapta tehát Jodie Foster hajdani szerepét, melyért Foster annak idején elnyerte a legjobb színésznõnek járó aranyszobrot. Julianne Moore, mint mondja, bátran vállalta az elkerülhetetlen összehasonlításban rejlõ kihívást.
“Nagy lehetõség volt ez, és boldog vagyok, hogy végül részese lehettem - mondja Moore. - Jodie Foster ragyogó alakítást nyújt egy valóban kitûnõ filmben. De ez egészen más mozi. Utoljára például egyetemi hallgatóként láttuk Clarice-t, itt viszont már tízéves múlttal rendelkezõ FBI-ügynök - ez alapvetõen más élethelyzet."
A szereplõlista nem lehet teljes Ray Liotta és Giancarlo Giannini nevének említése nélkül; elõbbi ezúttal az Igazságügyi Minisztérium korrupt hivatalnokát, Paul Krendlert alakítja, utóbbi, az olasz film élõ legendája pedig az opportunista Pazzi nyomozó szerepében tündököl. Feleségét, Allegrát Francesca Neri játssza.
A kamerák mögött olyan neves filmkészítõk álltak, mint Terry Needham rendezõasszisztens (Gladiátor, G.I. Jane, Tomboló vihar, 1492: A Paradicsom meghódítása), Norris Spencer látványtevezõ (Thelma és Louise, Fekete esõ, 1492: A Paradicsom meghódítása), John Mathieson operatõr (Gladiátor), Pietro Scalia vágó (Gladiátor, G.I. Jane) és Hans Zimmer zeneszerzõ (Gladiátor, Thelma és Louise).
A produkció
“A filmet közel száz helyszínen forgattuk, ami a felszerelés örökös hurcolkodásával és a stáb állandó utaztatásával nehezítette az amúgy sem könnyû munkát - meséli a producer, Martha De Laurentiis. - A helyszínek azonban gyönyörûek voltak. Ki tud panaszkodni a firenzei Palazzo Vecchio elõtt, még ha kamera is van a kezében, vagy a James Madison-kastélyban Montpelier-ben? Aki így tesz, csak õrült lehet."
Az elsõ helyszín Firenze volt, ahol május 8-án kezdõdtek meg a munkálatok. Ezt követte Washington, D.C., Richmond, Virginia és Észak-Carolina.
“A teljes második rész Firenzében játszódik - mondja Scott. - Ezelõtt soha nem filmeztem ott. Hihetetlen káosz volt, a turistaszezon kellõs közepén... De a város semmihez sem fogható varázsát még a legsúlyosabb közlekedési dugó vagy tumultus sem volt képes megtörni. Tökéletes helyszín volt a »számûzött« Hannibalnak."
Elsõként a Palazzo Capponiban forgatott a stáb. Az egyik jelenetben Hannibal, alias Dr. Fell, egy hatalmas zongorán játszik. “Kitûnõ példa ez arra, mennyire rugalmasan kezelte Ridley a hirtelen jött ötleteket - mondja Hopkins. - Mindjárt az elsõ nap zongoráznom kellett, és miközben állítgatták a kamerát, én bohóckodni kezdtem a billentyûkön, nagy beleéléssel játszva egyik saját szerzeményemet. Ridley odajött, és megjegyezte, hogy tetszik neki a zene. És amikor minden készen állt, és végre elindulhattak a kamerák, felpattant és odakiáltotta: »Oké, sok szerencsét!«. Így történhetett, hogy Hannibal ezt játssza a filmen."
A stáb Firenze legnevezetesebb pontjain forgatott, többek között a Ponte Vecchión, a város legrégebbi hídján, ahol ma a világ legpompásabb ékszerüzletei találhatók; a Palazzo Vecchióban; az 1221-ben alapított Santa Maria Novella patikában, a világ legelsõ illat- és gyógyszertárában; az építészeti csodaként számon tartott Il Duomo katedrálisban, melynek munkálatai 1436-ban fejezõdtek be. A film egyik éjszakai jelenetét a Mercato Nuovón forgatták, Firenze turisták által is sûrûn látogatott piacán, mely egész évben afrikai árusoktól hangos, és ahol az Il Porcellino, a híres vaddisznószobor is áll. A legenda szerint az, aki megdörzsöli a disznó orrát, egy nap visszatér Firenzébe. Ez a motívum inspirálta egyébként Thomas Harris regényének egyik legfélelmetesebb motívumát is.
A stáb és a színészek június 6-án hagyták el Firenzét, hogy a forgatást Washingtonban folytassák.
“Ridley mindenáron körhintát akart az egyik jelenetben - meséli Norris Spencer látványtervezõ. - Találtunk is egyet, szétszedtük, majd a Union Station egyik végén állítottuk fel. A másik végén idõközben megjelent egy hatalmas valami, aminek a helyszín elõzetes szemléjekor még nyomát sem láttuk: egy kilenc méter magas dinoszaurusz-csontváz másolata. Elõször ki akartuk hagyni a filmbõl, de mikor Ridley meglátta, azt mondta, inkább maradjon. Így történhetett, hogy Tyrannosaurus Sue, a világ legnagyobb dinoszaurusz-leletének hû mása a Hannibal-ban debütált."
“Nagy hasznára vált a jelenetnek - magyarázza Scott. - Megejtõen ironikus kép: Hannibal ott áll ennek az õsállatnak a jobbján, éppen Clarice-szal beszélget telefonon, aki eközben kétségbeesetten igyekszik megtalálni a férfit a hatalmas csarnokban."
A produkció ezután áthurcolkodott Richmondba (Virginia), ahol majdnem két teljes hónapig tartott a forgatás. A film kulcsjelenetei mellett itt vették fel azt a részt is, melyben Starling és FBI-ügynökökbõl álló csapata megkísérel elfogni egy veszedelmes bûnözõt a zsúfolt halpiacon.
Ehhez a jelenethez Moore a forgatás elõtt komoly kiképzésen vett részt az FBI quanticói központjában. “Ebben a filmben kellett elõször fegyvert kézbe vennem, és úgy tenni, mintha tudnám, mit is csinálok - meséli nevetve Moore. - Quanticóban egy Melissa Thomas nevû FBI-ügynökkel dolgoztam együtt. Megtanultam néhány alapvetõ dolgot, például azt a bizonyos elõregörnyedõ testhelyzetet, amit akció közben olyan gyakran használnak, vagy a kétkezes lövést."
Mikor Thomas Harris végre nekifogott a régóta várt könyv megírásának, sokáig nagy titokban tartotta a dolgot - olyannyira, hogy még Martha és Dino DeLaurentiis producerek is elhallgatták, hogy akár egyetlen részletét is ismerik a szerzõ közel tíz éve dédelgetett regénytervének. “Félévente felhívtuk Tomot - árulja el Martha De Laurentiis -, és a kérdés mindig ugyanaz volt: »Na, hogy áll a dolog? Mikor tudod szállítani az anyagot?« Mi persze tudtuk, hogy készül a folytatás. De Tom a legtöbb részletet megtartotta inkább magának, egészen addig, míg be nem fejezte a könyvet."
“Csak találgattuk, hol tarthat a dologgal - mondja Dino DeLaurentiis. - Mikor lakást bérelt Párizsban, azt hittük, Hannibálnak való helyszínt keres. Tom persze váltig állította, hogy csak nyugalomra van szüksége az íráshoz. Olyanok voltunk, akár két FBI-ügynök: egyfolytában kombináltunk és egyre csak a bûnjeleket kerestük."
Mikor a könyv 1999 júliusában megjelent, Martha és Dino DeLaurentiis végre megtudta, hogy Harris Hannibal otthonául egyik legkedvesebb városát, Firenzét választotta, mely nem csupán a szépség és a kultúra városa, de a véré és az árulásé is.
"time is not money"
