információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
“A gonosz létezése nem vélemény kérdése. Nem attól függ, hiszünk-e benne, vagy sem.
Az ördög félrevezeti az embereket. Elhiteti, hogy a pénz, a hatalom, a testi vágy boldoggá
tehet. Csalárd módon meggyõzi az embereket arról, hogy nincs szükségük Istenre,
csakis egyedül saját magukra."
Jorge Medina Estevez vatikáni bíboros (1999)
Valahol, egy csöndes lakónegyedben, egy átlagos amerikai otthonban egy ártatlan kislány kegyetlen testi-lelki szenvedéseket él át. Az orvosok tehetetlenül állnak a furcsa eset elõtt. Végsõ elkeseredésében a lány édesanyja a helyi paphoz fordul segítségért. Ám kezdetben még az egyház szolgája is kételkedik a szörnyû igazságban: a gonosz szállta meg a kislány testét. Egyetlen remény maradt a gyógyításra...
EGY FILMLEGENDA SZÜLETÉSE: AZ ÖRDÖGÛZÕ (1973)
"Kitûnõ nap az ördögûzéshez" - mondja Merrin atya az azóta klasszikussá lett alkotásban, amely ajtót nyitott legbensõbb félelmeinkre. És erre a borzongásra milliók voltak kíváncsiak világszerte. Az Entertainment Weekly és a Total Movie magazinok közvélemény-kutatása szerint a mozinézõk az 1973-as alkotást szavazták meg minden idõk legfélelmetesebb filmjének.
A film díszbemutatójára 1973. december 26-án került sor. Mivel ez volt az elsõ alkalom, hogy valódi közönség elõtt vetítették az elkészült produkciót, a film készítõi döbbenten konstatálták a film fogadtatását. Ahogy peregtek a kockák, a nézõk teljesen átadták magukat az izgalomnak. Volt, aki felsikított, volt, aki eltakarta a szemét, sõt akadt olyan nézõ is, aki kirohant a terembõl. Los Angelesben ez a film mondhatja magáénak minden idõk legnagyobb bevételét produkáló mozipremierjét. New Yorkban extra elõadásokat kellett mûsorra tûzni, hogy kielégítsék a filmszínházakat megrohamozó nézõk kíváncsiságát. A maga idejében Az ördögûzõ volt az addigi második legnagyobb összbevételt hozó mozialkotás a Keresztapa után. William Peter Blatty azonos címû regénye pedig, amely a moziváltozat alapjául szolgált, abszolút bestsellerként vonult be a könyvkiadás történetébe: csak az Egyesült Államokban 13 millió példányt adtak el belõle.
Bemutatásakor rendkívül szélsõséges vélemények láttak napvilágot az alkotásról. Billy Graham amerikai TV-evangélista magával a gonosszal vette egy kalap alá a produkciót, míg a katolikus egyház lelkesen üdvözölte a film erõsen vallásos felhangjait.
Ami tény: Az ördögûzõbõl világjelenség lett. Tíz kategóriában jelölték Oscar-díjra, melybõl kettõt el is nyert (legjobb hang és legjobb eredeti forgatókönyv), s ezenkívül négy Arany Glóbuszt is begyûjtött. Az alkotás hatására hihetetlen módon megnõtt az érdeklõdés a vallás, a megszállottság, a spiritualitás és a kapcsolódó kérdések iránt.
A JÓ ÉS A GONOSZ: ÖRDÖGÛZÉS A 21. SZÁZADBAN
Az eredeti regényt - bár egyéb forrásokra is támaszkodik - egy 1949-ben, a Maryland állambeli Mount Rainerben valóban megtörtént ördögûzés ihlette. Az alany egy 14 éves fiú volt. William Peter Blatty még egyetemi évei alatt olvasott az esetrõl, de csak jóval késõbb járt utána és írta meg a könyvet, amely végül is 1971-ben jelent meg.
A jó és a gonosz, Isten és a Sátán harca tehát nagyon is idõszerû kérdés, korántsem olyan elvont és megfoghatatlan, mint amilyennek az elsõ hallásra sokak számára tûnhet. Bizony 1949 sem volt olyan régen, ám ördögûzést, ha elvétve is, de mind a mai napig gyakorol a római katolikus egyház.
Az ördögûzésre vonatkozó elõírásokat és szabályokat a római katolikus egyház hivatalos szertartásgyûjteménye, az 1614-ben született Rituale Romanorum tartalmazza. Az exorcizmussal foglalkozó rész egészen 1999-ig változatlan formában volt érvényben, amikor is a Vatikán módosította. Az aktualizált elõírás megpróbálja az egyházat a modern tudományokhoz közelíteni. Elsõ ízben ösztönzik arra az egyház által kinevezett ördögûzõket, hogy szükség esetén konzultáljanak szakértõ orvosokkal és pszichiáterekkel. Óva intik a papokat attól, hogy a pszichiátriai problémákat összetévesszék az ördögi megszállottsággal. Néhány új formula kivételével egyébként maguk a szertartási szövegek lényegében változatlanok maradtak.
Vatikáni hivatalos források szerint az ördögûzések pontos száma nem ismeretes, ám a nagyobb egyházkerületeknek megvan a maguk saját ördögûzõje. Jorge Medina Estevez vatikáni bíboros 1999-ben azt nyilatkozta, hogy információi alapján a bizonyítottan ördög okozta megszállott esetek száma manapság "nem túl nagy, ilyesmi csak szórványosan fordul elõ". Ám azt is hozzátette, a világban jelen lévõ gonosz tettek sokasága nem hagy kétséget az ördög munkája felõl.
Több mint 20 éves pápasága alatt II. János Pál is többször kinyilvánította, hogy hisz az ördög létezésében. Egyik 1987-es németországi látogatása során kijelentette, a második világháború szörnyûségei - beleértve a náci haláltáborokat - az ördög ténykedésének mai bizonyítékai. Jacques Martin bíboros, a szentszék egykori prefektusa emlékirataiban megemlíti, hogy II. János Pál egy ízben maga is gyakorolt ördögûzést pápasága alatt. A néhai bíboros könyve szerint az esetre 1982-ben került sor, amikor II. János Pál egy földön vonagló nõbõl ûzte ki a gonoszt.
AZ EGYKORI FORGATÁS
Blatty már könyve megjelenése elõtt is kereste a lehetõséget története megfilmesítésére. A Warner Bros. több ismert rendezõt is javasolt, az író azonban ragaszkodott William Friedkinhez.
A szereposztás sem volt mentes a vitáktól, hiszen akkoriban meglehetõsen szokatlan dolog volt olyan legendás sztárok, mint Max von Sydow és Lee J. Cobb mellé még alig ismert, új arcokat szerzõdtetni. Ellen Burstynt épp akkor jelölték Oscarra Az utolsó mozielõadásban nyújtott alakításáért. Játéka olyannyira megnyerte Friedkin tetszését, hogy a rendezõnek hosszú kardoskodás után végül is sikerült meggyõznie a filmgyár vezetõit, és a színésznõre osztották az anya szerepét. Linda Blairt szó szerint több ezer jelentkezõ gyerekszereplõ közül választották ki a válogatások során. Karras atya megszemélyesítését, szintén rendhagyó módon, Friedkin a Pulitzer-díjas színdarabíróra, az ezüstvászon világában akkor még teljesen újonc Jason Millerre bízta, annak minden tiltakozása és aggodalma ellenére. Blatty és Friedkin döntéseit az idõ igazolta, Millert, Blairt és Burstynt filmbeli alakításáért Oscarra jelölték.
Rövid New York-i filmezés után a produkció Washnington városban kezdte meg a forgatást. Owen Roizman vezetõ operatõrnek steadicam nélkül, bonyolult kameramozgások alkalmazásával kellett felvennie a történetet. A Marcel Vercourtere tervezte speciális effektusok többségéhez - mint például az ugráló ágy, vagy Regan lebegése az ágy felett - platformokat, függesztõket és emelõket használtak.
Dick Smith maszkmesternek nagy kihívást jelentett a filmbeli Regan McNeil kislányból démonná változtatása. A legnehezebb problémát azonban mégsem ez okozta számára, hanem mikor a negyvenes éveiben járó Max von Sydow külsejét kellett öreg pappá varázsolnia: von Sydow ezeknél a jeleneteknél hajnali 3:30-ra érkezett a forgatásra, hogy mire a kamerák forogni kezdenek, elkészüljön sminkje.
1973. május 17-ére Az ördögûzõ New York-i forgatása befejezõdött. Már csak az iraki filmkockák voltak hátra a történet nyitó képsoraihoz. Ezek elkészítését Billy Williams operatõrre bízták. A közel-keleti hõség kellõképpen meggyötörte az odautazó stábot, ráadásul nem érkezett meg New Yorkból az egyik fõ kellék, Pazuzu óriás démonszobra sem. Bill Malley látványtervezõnek végül sikerült ráakadnia a hatalmas szoborra Hongkongban, ahová azt tévedésbõl szállították. A nehézségek ellenére július 15-én az iraki forgatás is véget ért.
Az utómunkálatok során még hátra volt az egyik kulcselem, az ördög hangjának felvétele. Friedkin tudta, hogy rettentõ nehéz lesz megjeleníteni a Blatty által leírt, rémisztõ démonhangot. A szerencse azonban a rendezõ segítségére sietett. Véletlenül eszébe jutottak Mercedes MacCambridge Oscar-díjas színésznõ rádiós szereplései, és Friedkin felkereste õt. A színésznõ három héten át dolgozott a hangon, mire elkészült vele.
A RENDEZÕI VÁLTOZAT
Az egykori Oscar- és Arany Glóbusz-nyertes világsiker most hosszabb, rendezõi változatban, digitálisan felújított hanggal kerül a mozikba. E mostani, új verzióban tizenegy percnyi, az eredeti filmbõl kimaradt anyagot is láthatnak a nézõk. "Ez az a változat, amelyért Bill Blatty mindig is kardoskodott - mondja William Friedkin rendezõ. - 26 évbe tellett, mire megértettem, miért, és beláttam, hogy igaza van."
A film majd harminc évvel elkészülte sem veszített egykori aktualitásából és vonzerejébõl. "Végignézve Az ördögûzõt, úgy hiszem, tanulhatunk valamit a jóról és a gonoszról - fejti ki Blatty. - Mert, azon kívül, hogy ez egy nagyon feszült és izgalmas történet, a felszín alatt, tudatalatti szinten mást is mond nekünk. Azt mondja, hogy léteznek a világban spirituális erõk - van, amelyik jó, és van, amelyik kevésbé jó. Azt mondja, hogy létezik a világban egy Isten. Mindez ott van a filmben, a filmvászonról eljut a nézõkhöz. És milyen kevés olyan film van, amit nézve valóban érzünk valamit!"
"time is not money"
