információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Lehetséges, hogy Marvin Mange (Rob Schneider) egy hegyi oroszlán erejével, egy csimpánz fürgeségével és egy kecske ragaszkodásával rendelkezzen? Nos, manapság semmi sem lehetetlen, s így nem csoda, ha egy fura kísérlet eredményeként Marvin élete hirtelen állatkertté változik...
A helyi rendõrõrsön írnokként dolgozó Marvin arról álmodozik, hogy egy szép nap belõle is olyan profi rendõr válik majd, mint a papájából - feltéve persze, ha sikeresen leteszi az állóképesség-vizsgát.
Egyik éjjel Marvin egyedül felügyeli a körzetet, amikor rablással kapcsolatos bejelentés érkezik az õrsre. Miután senkit nem sikerül riasztania, a csetlõ-botló Marvin maga siet a helyszínre. A rosszfiúk azonban még idõben eliszkolnak, Marvin pedig kis híján autóbalesetben végzi. Miközben egy sötét alak a kocsi romjaitól elvonszolja, Marvin még nem sejti, hogy perceken belül egy bizarr kísérlet próbanyuszija lesz. Megmentõjének, a bogaras Dr. Wildernek (Michael Caton) ugyanis sikerült feltörnie a genetikai kódot, és most kis házi laboratóriumában különféle állatok - mint például egy cirkuszi fóka, egy tehetséges kutya - szerveit ülteti emberünk testébe.
Amikor Marvin visszatér a rendõrõrsre, nem emlékszik a fura mûtétre. Újonnan dagadó izmait és kiváló szaglását egy új energiaitalnak tulajdonítja. Noha külsõleg Marvin régi csetlõ-botló önmaga, soha nem tudni, belül melyik vadállat lesz éppen úrrá rajta, amint a nagyvárosi dzsungelt rója.
Marvint végre hõssé avatják az után, hogy "leszagol" egy kábítószercsempészt a reptéren. A rendõrfõnök, Wilson (Edward Asner) azonnal "igazi" rendõrtisztté nevezi ki õt, és a gyanakvó Doug Sisk õrnagy (John C. McGinley) gondjaira bízza.
A dolgok akkor állnak csak igazán a fejük tetejére, amikor Marvin megismerkedik az állatmenhelyen önkéntesként dolgozó Riannával (Colleen Haskell), akibe azonnal beleszeret. És amikor Marvinban "beindul" a hegyi oroszlán, a helyi hentesüzletben csakúgy, mint a menhelyen elszabadul a pokol. Ahogy pedig az állatok egyre jobban átveszik a hatalmat Marvin énje felett, a rendõrtiszt percrõl percre kiszámíthatatlanabb...
A produkcióról
"Bradyvel rengeteget nevettünk, miközben a forgatókönyvet írtuk" - mondja Rob Schneider, aki minden eddigi filmes és tévés tapasztalatát beleadta a Tök állatba. Schneider a "Men Behaving Badly" címû tévés komédia forgatásán találkozott Tom Bradyvel, aki A Simpson család és a "Home Improvement" címû mûsorok egyik alkotója volt. A két fiatal mûvész hamarosan közös mozifilm ötleten kezdte törni a fejét.
"Ez a történet egy srácról szól, aki megpróbálja megõrizni az emberségét, de a benne lévõ állati énnel szemben nem tudja felvenni a versenyt" - összegzi a filmet Schneider.
Rob Schneider, aki a Tök alsó társszerzõje és fõszereplõje, valamint két évadon át a "Men Behaving Badly" egyik szereplõje volt, családjának köszönheti a komédia iránti elhivatottságát. "Nálunk otthon nem zenei, hanem kabarélemezek voltak. A moziba is csak vígjátékokat mentünk el megnézni. Mai napig kedvenc színészem Peter Sellers, de a Fényes nyergek és a Monty Python-csoport munkái is nagy hatással voltak rám.
"Rob elképesztõ - állítja a rendezõ, Luke Greenfield. - Bárhol ráállítod a kamerát, biztos, hogy valami vicces jelenet sül ki belõle. Csak követni kell õt, és kész a film!" Ugyan a film rengeteg kihívást jelentett a Tök állattal debütáló fiatal rendezõ számára, õ nagyon szerencsésnek tartja magát, hogy Rob Schneiderrel készíthette elsõ mozifilmjét. Greenfield egyetlen igazi problémája a forgatás alatt - az éjszakai külsõ felvételek, a gyerekek, és az állatok okozta nehézségektõl eltekintve - az állandó röhögõgörcs volt. Egy-egy jelenet sikeres felvétele sokszor borotvaélen táncolt, mert a stáb és a rendezõ alig tudták visszatartani nevetésüket.
A Tök alsóhoz hasonlóan Schneidernek a Tök állatnál is egyensúlyt kellett teremteni a színészi és írói feladati között. "Amikor forgatókönyvet írok, soha sem gondolok arra, hogy én játszom a fõszerepet, hiszen itt két teljesen eltérõ tevékenységrõl van szó - magyarázza. - Ennek persze az az elõnye is megvan, hogy amikor kamerák elé állok, még számomra is meglepõ tud lenni, ha egy orangután ölelget."
Schneider, akinek éppen aktuális állatformájában egészen egyéni mutatványokat kellett csinálnia, megtanult majom módjára fára mászni, úszni, mint egy delfin és futni, mint egy csimpánz. Emellett még a kutyamosdás mozdulatait is el kellett sajátítania. Erre a jelenetre külön lábprotézist készítettek Schneider számára, aki azonban a jógatanfolyamon elsajátított hajlékonyságát fitogtatva, saját lábát emelte az egekbe.
Aki pedig a Tök állatban Rob Schneiderbõl elõhozza valódi állati ösztöneit, nem más, mint Colleen Haskell, a "Survivor" címû televíziós sorozat egyik ismert szereplõje. A történet szerint Rianna egy igazi természetvédõ, aki úgy próbál megmenteni egy fát, hogy egy évre beleköltözik. Rianna egy férfi WC-ben találkozik elõször a megilletõdött Marvinnal, majd késõbb szemtanúja lesz annak, miként köröz le Marvin egy kutyát. "Riannának nagy szíve van egy állatmenhelyen dolgozik és úgy látja, én is olyan vagyok egy kicsit, mint a menedékhelyen lakó kedvencei" - magyarázza Schneider.
A marylandi származású Haskell vallomása szerint éppen a nyugati partra indult volna szerencsét próbálni, amikor meghallgatásra hívták a Tök állathoz. A valós életben is állatbarát Haskell nagyon élvezte, hogy egyszerre 15 kutyával dolgozhatott együtt. "Ugyan a kutyák nem mindig azt csinálták, amit mi szerettünk volna, de olyan aranyosak voltak, hogy nehéz volt nekik ellenállni."
Ed Asner - az ideges és enyhén zavart Marion Wilson rendõrfõnök megszemélyesítõje - szerint nemcsak a kutyáknak, de Colleennak is nehéz volt ellenállni. "Nekem csak pár perc jutott Colleenból a forgatáson - sóhajt szomorúan -, de kedvessége így is lenyûgözött."
Asnert, aki az amerikai komikus színészek idõsebb generációjának tagja, az új idõk változó humora jelentette kihívás vonzotta a Tök állathoz. "A mai komédiák sokkal árnyaltabbak és viccesebbek, mint annak idején, a mi idõnkben. De úgy gondolom, maga az élet is sokkal nevetségesebb mostanság."
Az ausztrál Michael Caton játssza a kissé hóbortos Dr. Wildert, a tudóst, aki transzplantált állati szervekkel menti meg Marvin életét a baleset után. "Amint átültetem belé az állati szerveket, azok a kutyák, akik korábban megugatták, és bántani próbálták, most félnek tõle - mondja Caton. - Egy jámbor és szelíd emberbõl, aki csak egyszerû rendõrtiszt akar lenni, hirtelen emberfölötti erõvel rendelkezõ superman lesz." Caton szerint, aki odahaza Ausztráliában már sok mozifilmben szerepelt, az ausztrál komédiára kevésbé jellemzõ a kifinomult humor. "Amikor Rob Schneider felkért Dr. Wilson szerepére, arra gondoltam, végre itt a lehetõség arra, hogy olyan figurát alakítsak, mint példaképeim. A karakter, akit alakítok, nagyon Peter Sellerses. Én pedig imádom Peter Sellerst."
Louis Lombardi, a Maffiózok címû televíziós sorozatból ismert színész a Tök állatban Fattyt, Marvin szinte egyetlen támogatóját alakítja. Lombardi, vicces, kissé álmodozó figuraként jellemzi a karaktert, akit a filmben életre kelt.
John C. McGinley a Tök állatban Doug Sisk õrmestert, Marvin üldözõjét alakítja. "Õk ketten tûz és víz - elemzi a két karaktert McGinley. - Sisk az állandó gyõztes, míg Marvin a tipikus kétbalkezes, aki ha valamihez hozzányúl, az tönkremegy. A Rob és az én karakterem közti különbséget nagyon hangsúlyosan szerettem volna érzékeltetni a nézõkkel, ezért felszedtem vagy 15 kilót. Az edzõmmel minden nap mást sem csináltunk, mint ettünk, súlyt emeltünk, ettünk és így tovább. Az elképzelésem az volt, hogy Sisk izmain szinte repedjen szét az egyenruha."
A Tök állat "humán erõforrásai" mellett említést érdemelnek a forgatócsoport négylábú és tollas résztvevõi is, akiket a veterán állatidomító, Steve Berens tanított be. Berens a közelmúltban Adam Sandler négylábú partnerével, Beefyvel dolgozott a Sátánka - Pokoli poronty címû filmen, ám a Tök állatban jóval nagyobb feladat várt rá: közel 60 állat betanításáért és szerepléséért volt felelõs. Steve Berens filozófiája szerint az idomításra szánt hosszas gyakorlási idõ nagyon fontos egy ilyen film sikere szempontjából. Õ mindig arra törekszik, hogy az állatok a lehetõ legjobban érezzék magukat a felvétel alatt. "Az pedig, hogy hozzászoktassuk õket a felvételi körülményekhez, nagyon hosszú felkészülési idõt vesz igénybe" - magyarázza Berens.
Alan Au díszlettervezõnek is állandóan szem elõtt kellett tartania az állatszereplõk igényeit. A hóbortos Dr. Wilder bizarr laboratóriumának tervezésekor például minden állat természetes lakhelyét figyelembe vette. "Azt a látszatot kellett keltenünk, hogy az állatok Dr. Wilderrel együtt élnek" - mondja Au, akinek gondoskodnia kellett arról is, hogy ketrecek és karámok nélkül is minden állatnak meglegyen a saját területe. Au együtt dolgozott az állatidomárokkal, hogy a csimpánz-szereplõ kényelme feltétlen biztosítva legyen átmeneti lakhelyén, a kerti üvegház egyik polcán. A tökéletes kényelem érdekében Au még egy hintát is beszerelt az üvegházba, ahol szereplõnk "kiengedhette a gõzt" a hosszúra nyúlt jelenetek után.
Steve Berens szerint (és õ igazán szakértõ a kérdésben) Rob Schneider meggyõzõen alakítja a különféle állatfigurákat. A forgatás alatt kifejezetten boldogan vetette bele magát egy-egy állati szerepbe... akár szó szerint is. Az egyik jelenetben például Marvin egy harcsát próbál bekapni az akváriumban, egy másik alkalommal pedig delfinként ugrik fejest a medencébe. Schneider mindkét alkalommal jelentõs mennyiségû vizet nyelt le a mutatvány során, de rendkívül büszke arra, hogy dublõr nélkül csinálta végig a jeleneteket.
Schneiderhez hasonlóan John C. McGinley sem használt dublõrt a fizikai ügyességet kívánó akcióknál. Ennek persze megvoltak a maga hátrányai is, mint például abban a jelenetben, amikor Sisk õrmester Marvin üldözése közben átugrik egy szurdokon. A felvételnél Rob Schneidert egy daru és egy hidraulikus emelõ segítette. John C. lába azonban az elrugaszkodás pillanatában beszorult, és vádlija izmai elszakadtak. Szerencsére McGinley jó erõben van, s így pár nap múlva vissza is tért a forgatásra. Az említett jelenet felvételekor Schneider és John C. McGinley a nap jelentõs részét egy szikla fölött lógva töltötték, ami igencsak embert próbáló mutatvány. Mégis mindketten végignevették a felvételt.
"Ebben a filmben mindenkibõl elõjön egy kicsit az állat - elsõsorban persze belõlem - mondja összegzésképpen mosolyogva Schneider. - Lehet, hogy egy kicsit furán hangzik, de azt gondolom, mindegy, hogy valójában mik vagyunk, mennyire bízzuk magunkat az ösztöneinkre, vagy mennyire tudatosan élünk, a lényeg az, hogy elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Én azt hiszem, ebbõl a filmbõl nagyon sok szeretet sugárzik, és én azt szeretném, ha az emberek jól éreznék magukat, miközben nézik."
"time is not money"
