információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Amélie Poulain felszolgálólányként dolgozik a Montmartre egyik bisztrójában. A szép, kedves és romantikus Amélie magányosan él egy kis garzonlakásban. Nem mindennapi dolgokat élt meg ifjú élete során: gyermekkorában orvos édesapja rosszul diagnosztizálta, szívelégtelenséget állapított meg nála, ezért nem mehetett gyermekközösségbe, édesanyjával egyszer a szokásos templomlátogatásból indultak hazafelé, amikor a Notre Dame tetejérõl egy öngyilkos zuhant rá az anyjára és halálát okozta, a magára maradt apa ezután minden érzelmét egy kertitörpére pazarolja.
A megpróbáltatások nem keményítették meg Amélie szívét, nyitottan és jóindulattal fordul az emberek felé. Elhatározza, hogy akinek csak tud, segít. Különös és szeretetreméltó figurákkal találkozik a régi Montmartre-i negyedben, az öreg házban, a lepusztult kis bisztróban. Az `üvegember` egy idõs úr, akinek a csontja olyan törékeny mintha üvegbõl lenne, ezért 20 éve ki sem mozdul lakásából, minden bútorát szövetbe bugyolálta, nehogy eltörjék a csontját, s aki Renoir egyik remekmûvét festi meg újra és újra, hogy megtalálja a titkát.
Madeleine középkorú házmesternõ, aki nem szûnõ, nosztalgiával várja vissza az õt cserbenhagyó, szélhámos férjét, és százszor újraolvassa a régi szerelmes leveleit. Suzanne pultosnõ a bisztróban, aki 30 éve figyeli a vendégeket, mindent tud róluk, de nagylelkû és megértõ mindegyikükkel. Joseph, aki ideje nagy részét a bisztróban tölti, paranoiás, magányos és betegesen féltékeny volt barátnõjére, Ginára, az ügyes felszolgálólányra. Georgette hipochonder trafikosnõ, aki mindig szenved valamilyen környezeti ártalomtól, s aki beleszeret Joseph-be, s persze belebetegszik a szerelembe. Lucien, a félkarú zöldségárus fiú szereti a zöldségeket, szereti a vevõket, szereti a munkáját és festészeti órákat vesz az `üvegembertõl`, miközben életbölcsességet is tanul tõle.
Nino, a motoros fiatalember a Pigalle egyik pornóvideó kölcsönzõjében dolgozik, de szabadidejében fénykép-automata gépek alól szedegeti ki az eldobott, sérült fotókat, albumba gyûjti az ismeretlen arcokat, s próbálja megfejteni, ki lehet az a férfi, akinek arca idõrõl idõre felbukkan a kerület valamennyi automatájában ...
Amélie itt él ezek között az emberek között, átérzi gondjaikat, szeretné boldognak látni õket, s sok kedves, sajátos gesztusával segíti valamennyiüket. Miközben mások életébe visz fényt és melegséget, az õ élete elszomorodik, mert szerelmes lesz Ninoba, de a fiú nem vesz tudomást róla. Sok ötlettel, leleménnyel próbálja megnyerni magának a fiút, mígnem eljön a nap, aminek megvalósulásában barátai is segítik, s Amélie élete beteljesedik ...
"time is not money"
