információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A királyné nyakéke látványos romantikus kaland, melyben a vágy, a csábítás, a szex, a fényûzés, a korrupció és a kapzsiság játssza a fõszerepet. Egy rendkívül aktuális provokatív történet a ködbe veszõ XVIII. századból.
Jeanne de la Motte-Valois, az élvhajhász, lázadó nõ, aki zseniális és életveszélyes konspirációs képességekkel volt megáldva, óriási botrányt kavart rágalmaival a legfelsõbb körökben. Valószínûleg nem kis szerepe volt abban, hogy Marie Antoinette és XVI. Lajos a guillotine-on végezte és ezzel Franciaországban megdõlt az abszolutista monarchia. A királyné nyakéke a történelem egyik legizgalmasabb korszakába vezet el bennünket, azt vizsgálja, mi történik, ha a nagyra törõ vágyak és a hatalom találkozik. A történet Jeanne-ról, a vakmerõ asszonyról szól, aki megpróbálja visszaszerezni mindazt, amit igazságtalanul elvettek tõle. És aki mindenkire nagyon veszélyes, aki az útjában áll.
A bosszúnak néha igen nagy ára van, de Jeanne bosszút akar állni - mindenáron.
A botrány
Amerikával ellentétben, Európában régóta jól ismert a királyné nyakékének története. Napóleon szerint három dolog vezetett ahhoz, hogy kitört a forradalom. Rossbach veresége a Hétéves Háborúban, az, hogy a Németalföldön nem avatkoztak be és a királynõ nyakékének ügye. Miközben a katonai kudarcok és a belföldi viszályok miatt kitört a forradalom, Napóleon szilárdan hitte, hogy egy vaskos udvari botrány, amelyet egy nemesi rangjától megfosztott hölgy kavart, Európa egyik legkülönlegesebb ékszerét felhasználva, komolyan hozzájárult, ahhoz, hogy az események így alakultak.
Ami, a történészekhez hasonlóan, a filmkészítõket is nagyon vonzotta, az az, hogy ezt az egész nemzetet megrázó, szövevényes ügyet egyetlen, mindenre elszánt asszony indította el, aki személyes vagyonának és becsületének elvesztéséért akart bosszút állni.
Jeanne de la Mote-Valois (HILARY SWANK) II Henrik XVI. századi francia király egyenesági leszármazottja volt, szüleit mégis megfosztották szavazati joguktól és vagyonuktól, miután kegyvesztettek lettek a királyi udvarban. Nem sokkal ezután az ifjú Jeanne árvaságra jutott. Egyetlen öröksége a nemesi származását igazoló elrongyolódott irat volt. Szeme elõtt egyetlen cél lebegett: visszaszerezni családi örökségét és elfoglalni az õt megilletõ helyet a versailles-i királyi udvarban.
Ennek érdekében elõször is érdekházasságot kötött a kétes származású Nicolas de la Motte-tal, egy nõcsábász gróffal. Az udvarnál Jeanne pártfogásába vett egy szálhámos udvaroncot, Retaux de Villete-et (SIMON BAKER), aki megtanította az asszonyt mindenre, amit tudnia kellett az udvari életrõl és az ott nyüzsgõ visszataszító figurákról. Mikor azonban Jeanne elkezdte használni régi családi nevét, könyörtelenül mellõzni kezdték az udvarban. Hogy végérvényesen visszanyerje becsületét, mindenképpen vagyont kellett szereznie. Ezért kieszelt egy ravasz és rendkívül veszélyes tervet, amelynek aztán végzetes következményei lettek.
Jeanne tervének középpontjában egy ritka és különlegesen értékes ékszer állt, egy 2.800 karátos, 647 gyémántból álló nyakék, amely olyan értékes volt, hogy Európa egyetlen királyi udvara sem tudta megfizetni. A gyémánt nyakéket francia udvari ékszerészek készítették XV. Lajos szeretõjének, de mielõtt elkészült, a király meghalt és a hölgyet eltávolították az udvarból. Az ékszerészek megpróbálták eladni az ékszert Marie Anoinette-nek, ám amikor a királynõ kereken visszautasította a mestermûvüket, a csõd fenyegette õket. Kétségbeesésükben kicsit diszkrétebben próbálták meg megkörnyékezni a felséges asszonyt, Jeanne de la Motte-Valois ellenállhatatlan bájainak és ravaszságának segítségével.
A királyi ékszerészek úgy gondolták, hogy, mivel Jeanne a királynõ legközelebbi környezetéhez tartozik, majd közbenjár az érdekükben. Ehhez azonban Jeanne-nak elõbb Louis de Rohan-nak (JONATHAN PRYCE), Franciaország mértéktelen kicsapongásairól ismert, züllött bíborosának a bizalmát kellett elnyernie. Rohan mindenáron miniszterelnök akart lenni, de Marie Antoinette, aki mélyen megvetette a bíborost, rendre megakadályozta ezt. Tervének érdekében Jeanne igénybe vette Cagliostro gróf (CHRISTOPHER WALKEN), egy szálhámos parafenomén kétes tehetségét is, akinek a jóslatait a bíboros szinte szentírásnak tekintette.
Ravaszságának, bájának és kivételes szépségének segítségével Jeanne meggyõzte a bíborost, hogy a királynõ ki akar békülni vele, sõt azt is elhitette vele, hogy Marie Antoinette nagyon szeretné, hogy a bíboros titokban megvegye neki a nyakéket. Õ maga nem teheti, mert a nép körében egyre nagyobb a felháborodás a királyné mértéktelen költekezése miatt. A csali hatásosnak bizonyult, és amikor Jeanne bizalmasan elárulta a bíborosnak, hogy a királynõ jutalmul a miniszterelnöki széket szánja neki, Rohan horogra akadt.
Jeanne terve az volt, hogy megtartja a nyakéket, eladja belõle a gyémántokat, és visszavásárolja elvesztett nemesi rangját.
A botrány és a XXI. század
Ma, 200 évvel a nyakék-ügy után, a hatalom felsõ köreiben elõforduló botrányok gyakoribbak, mint valaha. Jeanne de la Motte-Valois a forradalom elõtti Franciaországban vitte véghez csábításait és manipulációit, de úgy tûnik, a tetteinek hatása a mai napig tart, hiszen a mai világ tele van a hírességek bírósági tárgyalásaival, a hatalmasságok árulásaival.
John Sweet, a fiatal forgatókönyvírót nemcsak maga a botrány érdekelte, hanem az is, a nyakék-ügynek hogyan hatott ez a francia arisztokráciára és milyen szerepe volt a forradalom kitörésében. Mivel az eredeti történetben jó néhány ellentmondás volt és kérdések merültek fel, hogy tulajdonképpen ki is mozgatta a szálakat a háttérbõl, az író saját képzeletének segítségével töltötte ki a lyukakat. Úgy adta elõ az eseményeket, ahogy szerinte történhettek.
A remek forgatókönyv rögtön felkeltette a rendezõ, Charles Shyer figyelmét és azonnal lekötötte a könyvet produkciós cége számára. "Rögtön megfogott ez a szellemes, pikáns és szövevényes történet, amely a szerelemrõl, a becsületrõl és a kapzsiságról szól - meséli Shyer. - És bármilyen hihetetlen, ez megtörtént. Jeanne-hoz fogható nõ nem született addig Franciaországban. Évszázadokkal megelõzte a korát. Története, a legapróbb részletekig éppen olyan érvényes és izgalmas ma is, mint a XVIII. század végén Franciaországban volt."
A botrány háttere, azaz Ki kicsoda?
A rendkívül szellemes és velejéig romlott figurák a történelemkönyvek lapjairól lépnek elénk. Ezek a szereplõk azonban nagyon is maiak. A középpontban a fõ intrikus, Jeanne de la Motte-Valois áll, aki kiveti a hálóját Nicolas de la Motte-ra, bûntársára, Retaux-ra, a gazdag és nagyhatalmú Rohan bíborosra és jövendõmondójára Cagliostróra, sõt Franciaország királynéjára, Marie Antoinette-re is.,
Jeanne de la Motte-Valois grófné (HILARY SWANK)
A korán árvaságra jutott lány ragaszkodott ahhoz a meggyõzõdéséhez, hogy a nemességhez tartozik. Életét egyetlen célnak szentelte: hogy visszaszerezze a neki járó nemesi címet és birtokot, bármi áron. A botrány, amit kavart, felforgatta egész Franciaországot, és nem kis része volt abban, hogy a király és a királyné a guillotine-on végezték. A sok mendemonda és rosszindulatú suttogás ellenére, kétségtelen, hogy Jeanne apja az õsi Valois királyok egyenes ági leszármazottja volt, Jeanne ereiben tehát nemesi vér folyt. Ezért is születhetett meg benne egy ilyen terv és ezért juthatott a királynõ közvetlen közelébe.
Jeanne fiatalon hozzáment egy befolyásos katonatiszthez, Nicolas de la Motte-hoz, így bizalmas viszonyba került néhány emberrel a királynõ közvetlen közelébõl. Amikor azonban Marie Antoinette semmi érdeklõdést nem mutatott nehéz helyzete iránt, Jeanne merész tervet eszelt ki. E szerint ellopja a királyné számára pótolhatatlan gyémánt nyakéket, és arra használja fel, hogy visszavásárolja nemességét, amelytõl megfosztották. De terve nem sikerült, leleplezték és elítélték. Közben azonban olyan rágalmakat terjesztett el a királyné fényûzõ életmódjáról, amelynek zavargásokat okoztak a nép körében. Nem sokkal ezután kitört a forradalom.
A gyönyörû Jeanne-t, állítólag, nyilvánosan megkorbácsolták a nyakék-ügy után, majd néhány évet börtönben töltött. Késõbb megszökött, és nem mindennapi kalandok közepette Angliába ment, ahol egy kis ideig íróként mûködött, de sokkal kevésbé vált híressé, mint Franciaországban.
De Rohan bíboros (JONATHAN PRYCE)
Abban az idõben, amikor a film is játszódik, Rohan bíboros volt a legfõbb egyházi méltóság, igen nagy hatalma volt. De nem akkora, amekkorát szeretett volna. Rendkívül kicsapongó és züllött életet élt, buja nõkkel vette körül magát. A késõbbi XVIII. Lajos király szerint "naiv, erkölcstelen és korrupt" volt. A bíboros híres volt arról, hogy állandóan médiumokkal és varázslókkal konzultált. Mivel mohó volt és befolyásolható, Jeanne-nak nem csak arról sikerült meggyõznie, hogy Marie Antoinette neki akarja adományozni a miniszterelnöki tisztséget, hanem arról is, hogy a királyné rögtön bele fog szeretni, ha megveszi neki a világ legértékesebb csecsebecséjét.
Jeanne csúnyán rászedte a bíborost, Rohan személyében a francia társadalom elitjének korrumpálhatóságára derült fény. A fõpapot perbe fogták, így végképp búcsút mondhatott a miniszterelnöki széknek. A botrány után csendben visszavonultan élt egy kolostorban.
Retaux de Villette (SIMON BAKER)
A rosszhírû gigoló és hamisító volt Jeanne egyik bûntársa, õ hamisította a királyné kézírását a Rohan bíborosnak küldött levélben és õ segített ellopni a nyakéket. Egyébként Jeanne titkos szeretõje is volt, mivel az asszony hamar elhidegült a férjétõl. Retaux megúszta az ügyet és késõbb "A versailles-i királyi udvar intrikáinak története" címmel megírta emlékiratait. A monarchia bukása után soha nem tért vissza Párizsba.
Nicolas de la Motte gróf (ADRIEN BRODY)
Nicolas, Jeanne katona férje, grófnak titulálta magát, annak ellenére, hogy ehhez nem lett volna joga. Házasságuk Jeanne-nal érdekházasság volt, hamar el is hidegültek egymástól. Nicolas nemigen törõdött feleségével egészen addig, amíg nem értesült arról, hogy az asszony hirtelen meggazdagodott és nagy tekintélye van az udvarnál. Ekkor a férfi visszatért Párizsba, és fényûzõ, züllött életet élt feleségével és Retaux-val "édeshármasban". Nicolas elmenekült a tárgyalás elõl, távollétében elítélték. Késõbb visszatért Franciaországba, ahol a Rohan család azért fizetett neki, hogy ne írja meg az emlékiratait.
Marie Antoinette (JOELY RICHARDSON)
Grace hercegnõtõl, a Romanovokon és a Kennedyeken keresztül Lady Dianaig, az embereket mindig nagyon érdekelték a hatalom csúcsán lévõ emberek, különösen azok, akiknek tragikusan rövid életük volt. Ilyen volt Marie Antoinette is, aki 1774-tõl 1793-ig volt XVI. Lajos király felesége. A büszke, könnyelmû és extravagáns királyné úgy vált ismertté, mint a reformok esküdt ellensége, még ha végzetesen félreismerték is. I. Ferenc és Mária Terézia leánya azért ment férjhez XVI. Lajoshoz, hogy megerõsödjön a szövetség Franciaország és Ausztria között. Marie Antoinette 16 éves korában került Versailles-ba és kezdettõl fogva kereste a lehetõségét, hogyan tudná kicsit színesebbé tenni az unalmas udvari életet. Hódolt a színház, a mûvészetek és a szépség iránti szenvedélyének.
A franciák által eleinte csodált királynéról már a nyakék-ügy kirobbanása elõtt is egyre rosszabb véleménnyel voltak az emberek. Pletykák keringtek pazarló életmódjáról és titkos szerelmi ügyeirõl. És amikor elkezdték suttogni, hogy a királyné titkos szerelmi viszonyt folytat Rohannal, hogy a bíboros megvegye neki a világ legdrágább nyakékét, akkor betelt a pohár.
Ekkor a monarchia már menthetetlen volt. És éppen ebben a helyzetben mutatkozott meg Marie Antoinette bátorsága és méltósága. 1792. augusztus 10-én megbukott a monarchia, és Marie Antoinette-et, akinek nem sikerült elmenekülnie Párizsból, elítélték. Olyan abszurd dolgokkal vádolták, mint gyilkosság, erkölcstelenség, szodómia, leszbikusság, hazaárulás. Élete hátralévõ részét börtönben töltötte, és 1793. október 16-án lefejezték.
Cagliostro gróf (CHRISTOPHER WALKEN)
A nyakék-ügy egyik legérdekesebb figurája az 1743-ban Szicíliában született Cagliostro gróf, egy misztikus parafenomén, aki számos királyi udvarban megfordult a XVIII. században. Magánéletérõl nem sokat tudunk, azon kívül, hogy a feljegyzések szerint mesteri csaló volt. Azt állította magáról, hogy az egyiptomi fáraók leszármazottja, és képes gyógyítani, transzba ejteni bárkit, meg tudja jósolni a jövõt, sõt a fémeket arannyá tudja változtatni.
Cagliostro a maga idejében rendkívül népszerû volt, és mindenki kapcsolatba akart kerülni vele, aki csak számított. 1775-ben érkezett Párizsba, és azonnal bejutott a legfelsõbb körökbe. Rohan bíborosnál is tartott bizarr szeánszokat. Tagadta, hogy része lett volna a nyakék-ügyben, de egyesek szerint õ tervelte ki az egészet. Mindenesetre felmentették. Késõbb azonban Itáliában letartóztatták, és a Vatikán máglyahalálra ítélte, az ítéletet azonban a pápa életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatta.
A rejtély
A történészek több mint kétszáz éve próbálják kibogozni ennek a szövevényes, intrikákkal teli ügynek a részleteit, amely a történelem egyik legnagyobb botrányához vezetett. Jó néhány kérdés még ma is megválaszolatlan. Például: az udvari ékszerészek miért pont Jeanne de la Motte-Valois grófnõt választották közvetítõjüknek? Õ soha nem élvezte a királyné bizalmát, lett volna erre vagy egy tucat jóval alkalmasabb személy a királyné közvetlen környzetében. Vagy: miért tagadta Marie Antoinette olyan makacsul, hogy ismerte Jeanne-t, mikor anyja, Mária Terézia több levelet is írt lányának, amelyekben óva inti attól, hogy szövetkezzen de la Motte grófnõvel. Talán Jeanne nem egyedül eszelte ki a nyakék ellopásának tervét. Talán valaki tanácsolta ezt neki. Ez csak néhány a még ma is megválaszolatlan kérdések közül. A történészek bíznak benne, hogy egyszer majd újabb információkhoz jutnak, és végre megtudhatjuk a teljes igazságot. Akkor majd kiderül, mi állt ennek az ügynek a hátterében. Annyi bizonyos, hogy a középpontjában egy rendkívüli ékszer volt. A királyné nyakéke.
A szereplõk kiválasztása
Charles Shyer rendezõ tudta, hogy Jeanne szerepére olyan színésznõt akar, aki nemcsak rendkívül okos és karizmatikus, de meg is tudja lepni az embereket. Olyasvalaki kellett, akirõl a nézõk elhiszik, hogy képes elcsábítani és manipulálni a hatalmasságokat, ugyanakkor sebezhetõsége és érzékenysége miatt elbukik.
Shyer Hilary Swanket választotta a szerepre, aki eddigi legnevezetesebb filmjében, A fiúk nem sírnak címû megrendítõ drámában egy magát férfinak kiadó fiatal lányt játszott. Ezért az alakításáért a színésznõ Oscar-díjat kapott. "Jeanne figurája tökéletes ellentéte A fiúk nem sírnak Teena Brandonjának - jegyzi meg Shyer. - Ez a nõ méltóságteljes, nagyon szexi és abszolút kiszámíthatatlan. Jeanne csábító és okos, de nagyon összetörik a szívét. Hilarynek az érzelmek rendkívül széles skáláját kell megmutatnia és õ csodálatosan oldotta meg a feladatot."
"Azt hiszem, Jeanne alakja nagyon emberi és idõtlen - mondja Hilary Swank. - Egyszerre van jelen benne a szerelem és a félelem, a jó és a rossz. Egy fiatal nõ, aki meg akarja valósítani az álmát. Jóllehet más korban élt, hozzám mégis nagyon közel áll a története. És szerintem ez a történet nagyon is a mának szól. A cselekedetei mögött egy nagy igazságtalanság áll. Hogy megtudjam, milyen lehetett a valódi Jeanne élete, rengeteg könyvön rágtam át magam, és úgy gondolom, tényleg megértettem a jellemét, azt hogy mi tette különlegessé. Jeanne számára az volt a legfontosabb, hogy visszaszerezze, amit igazságtalanul elvettek tõle. Pontosan tudta, mit akar, és ez szokatlan volt egy nõtõl akkoriban. Amikor tudomást szerez a nyakékrõl, úgy gondolja, itt az alkalom, hogy végrehajtsa a tervét. Ez a legjobb eszköz, amellyel visszaszerezheti a becsületét. Biztos vagyok benne, hogy nem látta elõre a következményeket."
Rohan bíboros szerepére Shyer az egyik legnépszerûbb angol színészt választotta. Úgy gondolta, Jonathan Pryce az, aki a legjobban meg tudja jeleníteni a figura erejét és kifinomultságát. "Jonathan birtokában van mindazoknak a színészi eszközöknek, amelyekkel el lehet játszani egy ilyen embert - mondja a rendezõ. - Ez az alak egyszerre szenteskedõ és botrányosan züllött. Nagyon aljas, de van benne egyfajta báj is, valami erotikus vonzerõ. És Jonathan rendkívül jól érzékeltetette ezt a sokféle színt a figurában".
"Az ilyen szerep minden színész álma - teszi hozzá Pryce. - Nincs annál érdekesebb, mint olyasvalakit játszani, aki kettõs életet él. Rohannak volt egy társadalmi vagy egyházi élete, és egy másik, teljesen más élete. Semmiben sem volt következetes, folyamatosan hazugságban élt. És ez rendkívül érdekes. A történet igencsak meglepõ, mert az ember azt gondolná, hogy az ilyen ravasz és manipulatív akciók csak a mai modern világban vannak. Pedig ez kétszáz évvel ezelõtt történt."
Jeanne titkos szeretõjét, Retaux-t, aki segít csapdába csalni a bíborost, az ausztrál Simon Baker alakítja. Jeanne és Retoux intím szerelmi kapcsolatáról nagyon keveset tudunk, ezért az alkotók fantáziájuk segítségével töltötték ki az ûrt. "Retaux alapvetõen tragikomikus figura - magyarázza Shyer. - Simon nagyon romantikus és szexi, ugyanakkor rendkívüli humora van. Kiválóan megragadta a figura melankóliáját. A szellemes és csípõs megjegyzések mögött ugyanis egyfajta szomorúság van, amely abból táplálkozik, hogy Retaux-nak ugyanúgy hiányzik a család, mint Jeanne-nak."
"Retaux hihetetlenül megváltozik, amikor szerelmes lesz Jeanne-ba - veszi át a szót Baker. - Egy ravasz szélhámosból egy csapásra olyan ember lesz, aki mindent hajlandó feláldozni a szerelméért. Öregkorára pedig olyan sebezhetõvé válik, mint soha korábban. Ez nagyon izgalmas."
Az amerikai Adrien Brody játssza Nicolas de la Motte grófot, akivel Jeanne érdekházasságot köt, és aki a maga módján szintén gazember. "Szeretem az olyan történeteket, amelyekben az ember szimpatizál a rosszfiúval - mondja a szereprõl Brody. - Nicolas az elején pontosan tudja, mit akar és miért. De közben változnak a dolgok, és végül a leginkább Jeanne szerelmét szeretné visszanyerni."
A film talán legszínesebb figurája a misztikus parafenomén, Cagliostro gróf. Erre a szerepre az alkotók az Oscar-díjas Christopher Walkent kérték fel. "Az az érdekes, hogy tulajdonképpen szeretetre méltó fickó volt - mondja a színész Cagliostróról, akinek életével kapcsolatban komoly kutatásokat végzett. - Egy showman volt, egy illuzionista, aki messze megelõzte a korát. De, azt hiszem, õ maga is egy kicsit õrült volt, és talán becsapta saját magát is."
Marie Antoinett szerepére a rendezõ olyan színésznõt keresett, akinek "különleges aurája van". A királynét, aki szinte a francia monarchia szimbóluma volt, az angol Joely Richardson alakítja. "Joely rendkívüli empátiával játszotta el Marie Antoinette-et, a nõt. Ugyanakkor olyan tekintélyes és méltóságteljes volt, mint egy igazi uralkodó."
Richardson - aki rengeteg történelemkönyvön és életrajzon rágta át magát, hogy jobban megismerje a francia történelem egyik legellentmondásosabb alakját - a következõket mondja a szereprõl. "Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy Marie Antoinette-et szörnyen félreismerték. Szerintem gyakran nagyon kedves volt. Ezt megpróbáltam érzékeltetni is a filmben. Marie Antoinette egyszerre volt elkényeztetett zsarnok és egyszerû, jószívû asszony. Mikor Jeanne felbukkant, a nép már régen a királyné bukását akarta, Marie Antoinette-et mégis váratlanul érte a végzetes botrány. Volt ebben az asszonyban valami ellenállhatatlan, ami miatt legendák születtek róla. Õ testesítette meg mindazt, amire Jeanne egész életében vágyott, de soha nem kaphatta meg."
A nyakék-ügy háttere: díszletek, képi megjelenítés, forgatási helyszínek
A forradalom elõtti Franciaországban rendkívül kifinomult volt a divat. Marie Antoinette különleges egyéni stílust honosított meg az udvarban, és ezzel egész Franciaországban. Erre a stílusra a választékos elegancia és a rafinált szépség volt a leginkább jellemzõ. Az ókori klasszikusokon nevelkedett királyné azt akarta, hogy Franciaországban is olyan tökéletes formák és díszítések legyenek, mint az ókori Görögországban. Miközben a parasztok szörnyû körülmények között éltek, a királyné álomba illõ idilli hangulatot teremtett a versailles-i királyi udvarban.
Hogy az alkotók vissza tudják adni a korszak rafinált ízlésvilágát, kiváló szakemberekbõl álló csapat jött össze. A látványért elsõsorban a díszlettervezõ, Alex McDowell, a többszörös Oscar-díjas jelmeztervezõ, Milena Canonero és az operatõr, Ashley Rowe volt felelõs.
"Arra törekedtünk, hogy a kor hangulatát érzékeltessük. Úgy döntöttünk, hogy ez fontosabb, mint hogy minden apró részlet korhû legyen - magyarázza McDowell. - Nem az volt az elsõdleges cél, hogy történetileg pontosan megjelenítsük a XVIII. századi Franciaországot. Inkább a kor hangulatát szerettük volna érzékeltetni, hogy a nézõk könnyebben bele tudják helyezni magukat a történetbe. Mi mindig is úgy tekintettük, hogy ez az ügy olyan, mint bármelyik mai botrány, csak éppen az 1700-as években történt. Rengeteg kutatást végeztünk, és francia szakemberekkel is együtt dolgoztunk. Megváltoztattuk például a barokk bútorok huzatainak színeit és mintáit, hogy élénkebb, romantikusabb hangulatuk legyen. Operatõrünk, Ashley Rowe pedig speciális világítást alkalmazott a versailles-i palota fényképezésénél. Elõször Prágában forgattunk, mert gyakorlatilag ez az egyetlen nagy középkori város, amelyet nem bombáztak le a II. világháborúban. Rengeteg középkori épület és utca található Prágában, és igen jó állapotban vannak. Ezenkívül találtunk itt kiváló cseh mestereket, akik el tudták készíteni a XVIII. századi kelléket. A belsõket a Barrandov stúdióban építettük fel - ilyen volt a Hotel Belle Image, a Bastille, a párizsi Törvényszéki Palota -, a külsõket pedig a prágai óvárosban vettük fel. A Károly híd "játszotta" például a párizsi Pont Neuf hidat, a Szent Miklós templom a királyi család versailles-i kápolnáját, a Bohemia Nagyszálló pedig Marie Antoinette-nek a Kis-Trianon Palotában berendezett színházát. Az egyik legbizarrabb csehországi helyszínünk az úgynevezett "Csonttemplom" volt, ahol emberi csontokból készült hátborzongató szobrok vannak. Ezek a filmben Rohan bíboros házának katakombáiban állnak. Forgattunk a Cseh Köztársaság délkeleti részén található Morvaországban is, a Valtice kastélyban, a Lednice kastélyban és a brnói Mahen színházban is."
A stáb ezután Versailles-ba utazott, hogy felvegyék azokat a jeleneteket, amelyeket csak ott lehetett leforgatni. Egyetlen napot forgathattak csak, ennek engedélyezése is nagyvonalú gesztus volt a hatóságok részérõl. Még a híres tükörteremben is készíthettek felvételeket, igaz, hogy csak kézikamerával és csak természetes fénynél.
Budoárok és kontyok: a film kosztümjei
Milena Canonaro és 52 kalaposból, ruhatervezõbõl és szabóból álló csapata tisztában volt azzal, hogy semmi sem jellemez jobban egy kort, mint a ruhák. "Nagyon látványos idõszak volt ez a forradalom elõtti korszak - mondja Canonaro. - Szerettük volna minél közelebb hozni ezt a mai közönséghez, nemcsak a ruhákkal, hanem sminkkel és a hajviselettel is. Több mint háromszáz parókát készítettünk például a filmhez. Ragaszkodtunk az eredeti stílushoz, de helyenként azért egy kicsit más szabást vagy modernebb színeket használtunk. Sok eredeti ruhát és anyagot alkalmaztunk, amelyeket nagy európai aukciós házakon keresztül szereztünk be. A XVIII. századi eredeti csipkék például gyönyörûek, ilyen csodálatos anyag nem létezik ma már. A legfontosabb az volt, hogy Jeanne sugárzóan gyönyörû legyen, hiszen õ olyan nõ, akinek kiváló stílusérzéke van."
"Milena fantasztikus - jegyzi meg Hilary Swank. - A ruhái nagyon inspirálóak, sokat segítettek, hogy élethûen meg tudjam jeleníteni a figurát. Amikor felvettem a jelmezemet, szinte azonnal XVIII. századi Franciaországban éreztem magam. Már csak abból, hogy hordtam a ruhát, nagyon sokat megtudtam arról a korról. Nagyon élveztem, még akkor is, ha néhány óra után nem volt rossz érzés újra a saját ruháimba belebújni."
"time is not money"
