információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Amikor a Nyugat-Staines-ben található John Nike Szabadidõközpont igazgatója közli Alival, hogy a létesítményt anyagi okokból be kell zárni, Ali rögtön kétségbeesik, mert ezzel az általa ott vezetett ifjúsági klubnak is annyi lesz. "Most akkor ezek a kiscsávók hogy kapaszkodnak ki a gettóból?" - teszi fel az egyetlen helyes kérdést, és rögtön a tettek mezejére lép. Tiltakozásul odaláncolja magát az egyik buszmegálló oszlopához, és ezzel felhívja magára a miniszterelnök-helyettes figyelmét. A politikus éppen olyan fiatal tehetséget keres, aki a város színeiben indulhatna a parlamenti választásokon - és Alit megpillantván rájön, hogy megtalálta, akit keresett. Meggyõzi Alit, hogy a szabadidõközpontot csak akkor tudja megmenteni, ha politikai pályára lép, s Ali rögtön be is dobja magát a közéletbe.
Ali a Nagyi (Barbara New), barátnõje, Me Julie, vagyis Én Julie-m (Kellie Bright), valamint legjobb barátja, Ricky C (Martin Freeman) támogatásával elnyeri a város képviselõi posztját, s szeretteit elhagyva a Parlamentbe indul, ahol a miniszterelnök (Michael Gambon) jobbkezeként kezd el tevékenykedni. Fogalma sincs arról, hogy a cselszövõ miniszterelnök-helyettes arra használja õt, hogy ellehetetlenítse a kormányfõt, és ezáltal õ maga kerüljön a helyére.
Ali azonban alternatív és igen sajátos nézeteket vall a közoktatást, az egészségügyet és az illegális bevándorlókat illetõen, s ennek nyomán pártja egyre népszerûbbé válik. Közben elérkezik a szezon legfontosabb eseménye, a világtalálkozó tiszteletére adott fogadás Chequersben (a miniszterelnök vidéki rezidenciáján). Ali és az izgatott Julie mindent megtesznek, hogy öltözékükkel elkápráztassák a jelenlévõket, a jó hangulatot azonban elrontja valami: amikor Julie meglátja, hogy Ali a miniszterelnök-helyettes dögös titkárnõjével, Kate-tel (Rhona Mitra) flörtöl, zokogva fölrohan az emeletre, a kormányfõ szobájába. Miközben a fogadás folytatódik odalent, Ali az emeleten felölti a miniszterelnök jellegzetes kalapját, és az általa ismert egyedüli módon nekilát Julie alapos megvigasztalásához - nem is sejtvén, hogy a menetet rögzíti a CCTV csatorna.
Másnap folytatódik a világtalálkozó, ám a konferencia hamarosan ádáz veszekedéssé fajul. Ali ekkor saját különleges teakeverékével csillapítja le a világ vezetõit, megmentvén ezzel a miniszterelnök tekintélyét. Jócselekedetéért azonban hiába vár elismerést: másnap a semmitõl vissza nem riadó média undorító találgatásokba kezd arról, hogy Ali kábítószerrel csillapította le a világ vezetõit. Akkora a felháborodás, hogy Ali kénytelen lemondani, s ezzel szertefoszlik minden remény, hogy megmentheti a szabadidõközpontot. Barátai elhagyják, s még az sem kizárt, hogy Staines rivális bandavezére, az Kelet Staines Banda élén álló Hassan B (Ray Panthaki) elszereti tõle a barátnõjét.
A miniszterelnök is vesztésre áll. Miután a CCTV közreadja, hogy a világtalálkozó alatt ismeretlen prostituálttal szexelt a szobájában, õ is kénytelen lemondani. Csak Ali tudja, mi az igazság. Vissza akarja szerezni jó hírnevét, tisztázni a kormányfõt, és legyõzni a gonosz miniszterelnök-helyettest, ennek pedig csak egyetlen módja van: meg kell szereznie a kazettát, amelyet Carlton chequersi széfjében õriz.
Ali visszanyeri egyszer korábban elhagyott barátai támogatását, és Ricky C-vel újra beindítja a Drive By FM kalózrádiót, hogy szólni tudjon Staines népéhez. Meggyõznek minden kerületet - Langley Village-et, Iver Heath-et, Englefield Greent, sõt még az Kelet Staines-i bandával is elássák a csatabárdot - , és összefognak, hogy gyõzelemre vigyék ügyüket. Az éjszaka közepén betörnek Chequersbe, breakdance-tudásukkal legyûrik a biztonsági õröket, Renault 5-ösük turbómotorjának segítségével felrobbantják a széfet, megszerzik a kazettát, és ezzel padlóra küldik a gonosz miniszterelnök-helyettest.
Ki is az az Ali G?
Ali Stainesben nõtt fel, jelenleg nagyijával és barátnõjével, Julie-val él, akit Én Julie-mnak szokott becézni. Ali a környék legnagyobb bandájának, a Nyugat Staines Bandának a vezetõje. Legjobb barátja Ricky C, akivel megalapította a Drive By FM kalózrádiót, amelyet Ricky padlásáról mûködtetnek. A rádiózás mellett Ali minden második vasárnap dídzséskedést vállal a The Crooked Billet nevû vendéglátóipari üzemegységben (belépõdíj 3,99 font, amely a felszolgálási díjat is magában foglalja), ezzel egészítve ki munkanélküli segélybõl és progresszív szabadkereskedelembõl származó jövedelmét.
Alit a The Crooked Billetben fedezték fel a tévés producerek, s ennek köszönhetõen betörhetett a nagybetûs szórakoztatóiparba: a Channel 4 csatornán futó The 11 O'Clock Show sztárja lett. Gyorsan országos népszerûségre tett szert, sajátos kifejezései pedig, mint a booyakasha (szívélyes üdvözlet), aiiii (az egyetértés jele) vagy a minga (különösen ergya személyre - pl. Sporty Spice - vonatkozó becsmérló jelzõ) a köznyelv szerves részévé váltak. Egy év után Ali elindíthatta saját különbejáratú mûsorát, a Da Ali G Show-t, amelyet a Brit Televíziós és Filmakadémia két díjjal jutalmazott, legjobb komédiasorozat, illetve legjobb komikus kategóriában.
Az új évezredben Ali a zeneipar sáncait is bevette. Elõször Madonna sofõrjét játszotta a Music címû videóklipben, aztán õ volt a stockholmi MTV-gála házigazdája, majd a frankfurti gálán töltötte be ugyanezt a posztot. Az Ali G Indahouse az elsõ nagyjátékfilmje, amelyhez egy sláger és egy videóklip is készült: Ali Mr. Boombastic Shaggyvel énekel duettet bennük.
"Szénné röhögtem magam!"
Az Ali G Indahouse 2001. májusa és júliusa között készült Londonban, Staines-ben és Los Angelesben.
"Nagyjából három évvel ezelõtt - emlékszik vissza Natascha Wharton producer - az akkori asszisztensem, Rachel Prior egyszercsak azzal toppant be hozzám, hogy itt van ez a remek tévékomikus, Ali G, és feltétlenül kezdeni kellene vele valamit." Wharton találkozott az Ali G-t megszemélyesítõ Sacha Baron Cohennel, és elbeszélgettek a projektrõl. Aztán elmentek Eric Fellnerhez, a Working Title Film egyik igazgatójához, akinek megtetszett az ötlet, hogy film készüljön Ali G-vel a fõszerepben.
"Ebben a fázisban még nem volt forgatókönyv - folytatja Wharton. - Amint eldõlt, hogy megcsináljuk a filmet, Sacha beszervezte Dan Mazert is, és elkezdtünk ötletelni."
A következõ feladat az volt, hogy megfelelõ rendezõt találjanak. "Természetesen olyasvalakit kellett találnunk, akinek a vígjáték a vérében van" - magyarázza Wharton. Mark Mylodra esett a választás. "Ali G-t én azonnal baromi vicces figurának tartottam, úgyhogy örömmel mondtam igent, amikor felkértek - mondja Mylod. - Azt ígérték, rövidesen küldik a forgatókönyvet, de sokáig nem történt semmi. Gondoltam, ez a dolog kútba esett, amikor egyszer csak megkaptam a könyvet. Hát szénné röhögtem magamat rajta, és alig vártam, hogy elkezdõdjön a forgatás!"
"Nagy mázlink volt, hiszen készen kaptuk a figurát az elõéletével együtt - avat be a részletekbe Mazer. - Már csak bele kellett õt helyeznünk a megfelelõ szituációkba, és magától mûködött a dolog. Mindenkinek ilyen önjáró hõst kívánok, mint Ali G!"
Olyan világot kellett létrehozni Ali G számára, amelyben maximálisan érvényesülnek a figura vicces jellemvonásai. "Azért küldtük be õt a parlamentbe, mert ez a politikai környezet ellenpontozza a legjobban az õ enyhén szólva autonóm egyéniségét - mondja Mazer. - Hiszen Ali jellemvonásai akkor domborodnak ki leginkább, ha felfuvalkodott, tekintélytisztelõ és kukacoskodó figurákkal kerül összetûzésbe, márpedig ez a jellemzés tökéletesen illik a politikusokra. A tévémûsorban Ali mindig úgynevezett komoly emberekkel készített szatirikus interjúkat fontos társadalmi kérdésekrõl, és remek helyzetek álltak elõ, ezért ezt a szempontot hangsúlyozottan figyelembe vettük a történet kidolgozásakor."
Mivel Ali G, Mylod és Mazer eddig csak televíziós produkciókban dolgoztak, oda kellett figyelniük arra, hogy elsõ mozifilmjük valóban filmszerû legyen.
"A poénokat illetõen tökmindegy, hogy tévés vagy filmes vállalkozásról van-e szó - magyarázza Mazer - , elvégre a poén az mindenképpen poén. A különbség abból adódik, hogy a vígjátéknak más a szerkezete. Mi a tévében félórás mûsorokat csináltunk. Nem kellett odafigyelnünk a ritmusra, egyszerûen poénokkal bombáztuk a közönséget. Egy több mint másfél órás mozifilmnél viszont sokkal jobban kell vigyázni. Ha azt akarjuk, hogy a nézõk végig élvezzék a produkciót, egy-egy poén után pihentetni kell õket, aztán egész más szögbõl kell õket újabb ötletekkel megszórni. Vagyis nagyon gondosan kell kidolgozni a darab szerkezetét, mert nincs élõ ember, aki képes másfél órán át egyfolytában röhögni. Kivéve persze, ha elõtte bevett valamit."
A három alkotó remekül összedolgozott, ami jórészt annak volt köszönhetõ, hogy más és más szempontból közelítették meg a feladatot. "Sacha és én a kezdetektõl együtt csináltuk Ali G-t - mondja Mazer. - Kívülrõl-belülrõl ismerjük a figurát, pontosan tudjuk, hogyan reagál a különbözõ helyzetekben. Mark pedig az utóbbi tíz évben a legjobb tévékomédiák alkotója volt, ösztönösen tudja, mi vicces, és mi nem. Szóval õ képes volt külsõ szemlélõként azonnal megmondani, hogy egy 'alis' poén tényleg annyira ütõs-e, mint mi gondoljuk, vagy jobb, ha inkább elfelejtjük. Ha valaki biztos volt egy ötletében, de a másik kettõ a fejét rázta, azonnal ejtettük. Meggyõzõdésem, hogy ezzel a módszerrel az esetek 99 százalékában helyes döntések születtek. Ha mindhárman ugyanazon a hullámhosszon lettünk volna, biztosan elrontjuk ezt a filmet."
A szereplõk kiválasztása
"Mivel Ali G-t valós környezetbe helyeztük, azt akartuk, hogy minden teljesen reális és hihetõ legyen körülötte - mondja Mazer. - Én Julie-m kiválasztása volt a legnehezebb, mert a tévémûsorban annyi utalás történt már rá, hogy minden nézõnek kialakult képe volt már róla. Végül Kellie Brightra esett a választásunk, és nem bántuk meg."
"Kezdetben nagy bajban voltunk, mert Én Julie-m összetett figura - veszi át a szót Mylod. - Van ebben a lányban valami keménység, ugyanakkor annyira elragadó és ártatlan, hogy az ember azonnal beleszeret. Kellie elõtt több száz lányt meghallgattunk, de valami mindig hiányzott. Aztán jött õ, és mi csak csodálkoztunk, most már milyen nevetségesen könnyû a választásunk."
"Nagy öröm volt Én Jjulie-m alakítása, mert azonnal megtaláltam a megfelelõ stílust a figurához - mondja Bright. - Tulajdonképpen hétköznapi lány, de valamiért mégis különleges, nem csoda, hogy a bandavezér csaja lehet."
Ügyelni kellett arra, hogy a galád miniszterelnök-helyettes titkárnõje, Kate a jellemét tekintve pontosan Én Julie-m ellentéte legyen. A szerepet Rhona Mitra kapta. "Kate okos, rettentõen kifinomult és igazi nõstény, aki bájait fegyverként veti be - mutatja be a figurát Mylod. - Ali G titokban ilyen nõrõl álmodik, mert elérhetetlen ideált testesít meg a számára. Olyan színésznõt kerestünk hát, aki hihetetlenül mûveltnek hat. Az nem volt lényeges, hogy fekete-e vagy fehér, csupán arra ügyeltünk, hogy enyhén egzotikus külsejû legyen."
"Los Angelesbe utaztam, hogy találkozhassam Mitrával - folytatja Mylod. - Azonnal tudtam, hogy õ kell nekünk. Borzasztóan okos és szexi teremtés, és amikor Kate bõrébe bújt, remek kontraszt alakult ki a többi szereplõvel: majdnem mindenki buggyant egy kicsit, erre ott van ez a lenyûgözõ nõ, aki csak tör elõre a karrierje érdekében."
Amikor Ali G legjobb haverját, Ricky C-t keresték, az volt a legfontosabb, hogy a szereplõ Alihoz és a bandához egyformán jól passzoljon. "Kitaláltuk, hogy az egész Nyugat Staines Banda egyszerre tartson próbaolvasást, hogy kiderüljön, mûködik-e egyáltalán a banda - mondja Wharton - Azonnal kiderült, hogy Martin tökéletes a szerepre. Elkezdtek összeolvasni Alival, és rögtön úgy tûnt, mintha tényleg ezer éve haverok lettek volna. Ültek a poénok, nem bírtuk ki röhögés nélkül, és ez a jó hangulat a filmen is átjön."
"Szerintem van bennem egy kicsi Ricky C-bõl - mondja Martin Freeman. - Az energiája, meg hogy azonnal ezerrel beleveti magát a dolgokba. De azért remélem, nem hasonlítok rá teljesen, mert ciki lenne, ha annyira fárasztó lennék, mint õ."
A miniszterelnök és Carlton figuráját illetõen az alkotók összeállítottak egy kívánságlistát. Kiderült, hogy Michael Gambon és Charles Dance, akik személyes jóbarátok, nagy Ali G-rajongók, és örömmel vállalkoznak a politikusok megformálására. "Õk klasszikus drámai színészek, akik azt a komoly tónust képviselik, amellyel szemben jól érvényesül Ali szertelen vidámsága" - indokolja Wharton a választást.
A helyszínek
Az Ali G Indahouse-t szinte teljes egészében Londonban és környékén, Staines-ben és Manchesterben forgatták, míg a belsõket a berkshire-i Bray Studiosban vették fel.
A stáb egy hetet töltött Los Angelesben, ahol a nyitójelenet készült. Mazer és Mylod számára ez hatalmas élmény volt, hiszen elõször csöppentek ekkora forgatás közepébe. "A sztori írása közben az ember nem is gondol bele, hogy ami kipattan az agyából, az tényleg vászonra is kerül egyszer - meséli Mazer. - Ezért aztán nem volt semmi, amikor azon kaptuk magunkat, hogy ott vagyunk L.A.-ben egy igazi bandanegyedben, és 110 fõs stáb dolgozik körülöttünk. Arról már nem is beszélve, hogy egy hét alatt szépen le is sültünk."
Angliába visszatérve Mazer ragaszkodott ahhoz, hogy minden jelenetet eredeti helyszínen vegyenek fel, mert enélkül a történet teljesen elrugaszkodott volna az anyaföldtõl. "Valóságszerûvé kellett tennünk ezt a figurát, hogy a nézõket lekösse majd a történet - magyarázza Mazer. - Ha egyszer külvárosi srácról van szó, el kellett mennünk egy igazán lepattant negyedben, és meg kellett mutatnunk, mennyire szürke meg unalmas ott az élet, és hogy az ottani népek ezért akarnak mindenáron kitörni".
Egy gyönyörû májusi napon Staines fõutcáján megállt az élet. Ali G és bandája ekkor lépett elõször a kamerák elé. A környékbeli házak és kocsmák falait a két rivális banda, az Kelet és a Nyugat Staines Bandák falfirkái díszítették. Felzúgtak a két bandavezér felspécizett Renault 5-öseinek motorjai, és a két kocsi veszett vágtába kezdett a város utcáin.
Az egyik londoni szabadidõközpontot alakították át a filmben szereplõ John Nike Leisure Centre-ré, amelyet Ali meg akar menteni a bezárástól. "Bracknellben van egy igazi John Nike Leisure Centre - mondja Mazer. - Megbeszéltük a tulajjal, hogy használhatjuk a nevet, õ meg minden prospektusába beleírhatja, hogy a létesítmény közel áll Ali G szívéhez."
Staines külvárosának néhány házát kibérelték Ali G rokonai és barátai lakhelyei számára, Mentmore Towers és Luton Hoo gyönyörû udvarházait pedig alaposan kidíszítették, hogy ott vehessék fel a Chequersben játszódó külsõ jeleneteket. A Képviselõház belsõ jeleneteihez díszleteket építettek a manchesteri Granada Studiosban, és a manchesteri Városházán készültek a westminsteri belsõk.
Ali stílusa
"Sachával olyan három éve találtuk ki ezt a stílust - mondja Jason Alper, Ali G stylistja. - A figura úgy öltözik, mintha egyszerre lenne menõ világfi és lepukkant angol proli. Staines-ben csak egy-két alkalommal jártam, de jól ismerem a külvárosok világát, mert magam is ilyen vidéken nõttem fel. Mindig is volt egy csomó fehér ember arrafelé, aki fekának képzelte magát, és ennek megfelelõen viselkedett meg öltözött. Jól megfigyeltem õket, és így raktam össze Ali G figuráját."
A filmben Ali a már megszokott susogós dzsoggingban és edzõcipõben jelenik meg, a hozzájuk való fuksszal, de ahogyan a cselekmény nekilódul, öltözködését illetõen szédítõ távlatok nyílnak meg, hiszen parlamenti képviselõként még jobban adnia kell a megjelenésére. "Az elején teljesen gagyi sportcuccokat visel, amiket a staines-i bolhapiacon lehet kapni - meséli Alper. - Nagyjából az ottani választék alapján alkot fogalmat a divatról. Amikor aztán Chequersbe indul, az esemény jelentõségét érezvén igyekszik alaposan kitenni magáért. Ali a világtalálkozó fogadásán borsózöld öltönyt visel, a hozzáillõ ugyancsak zöld keménykalappal, és megjelenését padlóig érõ fehér szõrmekabát teszi még impozánsabbá. Mû-krodilbõrrel díszítettük a zsebeket meg a gallért, hogy még inkább úgy nézzen ki, mint egy külvárosi strici, és az egész ruhát jól megszórtuk gyémántgombokkal. Az így létrejött kreáció elképesztõ összhatást kelt, különösen, mert a fekete ing és fekete-fehér mintájú cipõ társul hozzá."
Ali természetesen megfelelõ kiegészítõket is visel: gyûrûit, nyakláncát, óráit és az egyéb különféle láncokat Alper válogatta Londonban és New Yorkban.
Annie Hardinge jelmeztervezõ öltöztette a többi szereplõt, Julie-t is beleértve. "Az volt a legfontosabb, hogy Julie némileg ellensúlyozza Ali elképesztõ megjelenését. Sokat segített, hogy valódi helyszíneken forgattunk, ahol rengeteg igazi Julie-t láthattunk, és örömmel konstatáltuk, hogy sikerült eltalálni a megfelelõ stílust." Bright hozzáteszi: "Imádtam Julie ruhatárát, mert nélküle nem lett volna hiteles a figurám." Hardinge úgy öltöztette fel Julie-t, mintha a lány a legvacakabb staines-i piacokon vagy boltokban vásárolt volna. "A helybéli lányok nem cifrázzák: fölhúznak egy dzsoggingalsót, fölülre egy kapucnis melegítõt, arra meg egy farmerdzsekit - meséli a jelmeztervezõ. - Julie-t bébiszínek jellemzik, kékek meg rózsaszínek, így aztán nagyon proli hatást kelt Kate elegáns színösszetételû megjelenésével szemben."
"Rhonának fényes, vöröses haja van, és szépen le van sülve, úgyhogy amikor elõször találkoztunk, úgy döntöttem, megtartjuk az eredeti külsejét, amely jól tükrözi, milyen ragyogó nõvel van dolgunk - mondja Hardinge. - Sötét, krémes és fekete árnyalatok jellemzik õt. Megjelenése elegánsan visszafogott, nem visel sok ékszert, de amit igen, az a legdrágább üzletekbõl származik."
Ali G bandája is fõként Wu-tang dzsoggingban feszít, akárcsak õ maga, de Hardinge ügyelt arra, hogy Ali kiemelkedjen közülük, és minden srác megjelenésének tükröznie kellett az adott figura személyiségét is. Freeman, aki Ricky C-t játssza, nagyon 'gangsta' kinézetû, fõleg buggyos sárga cuccokat visel, mert ez a banda harci színe. A srác körülbelül úgy néz ki, mint aki a Vibe magazinból meg a Puff Daddy videókból szerzi a divatötleteit.
Hassan B (Ray Panthanki), a rivális bandavezér öltözködésében is Ali G ellentéte. "Ez a figura volt az egyik kedvencem - mondja Hardinge. - Drum 'n' bass stílusban nyomja, tehát bõrnadrágot csináltattunk neki, meg kapott egy nagy, villámkék bõrdzsekit, ami a banda harci színe."
A bandatagok felöltöztetése után Carltont és a miniszterelnököt kellett megfelelõ külsõvel ellátni. "Carlton megjelenése azt tükrözi, hogy a felsõ tízezerhez tartozik. Tengerkék csíkos öltönyöket visel, Eton nyakkendõt, rózsaszín inget fehér gallérral, szóval nagyon konzervatív a külseje. A miniszterelnök viszont sokkal szétszórtabb benyomást kelt. Egyszerûbb szabásúak az öltönyei, és szürkék, mert Carlton annyira tökéletesen fest tengerkékben. A miniszterelnök bajban van, és az általa viselt kreációk is erre utalnak."
Ann Buchanan maszk- és hajmester számára Julie jelentette a legkeményebb feladatot, egyben õ volt a legszórakoztatóbb karakter. "El kellett találnunk a megfelelõ egyensúlyt. Julie erõsen külvárosi lány, de nem akartuk, hogy úgy nézzen ki, mint aki most fejezte be a mûszakot a kocsisoron, ugyanakkor túl szép vagy elegáns sem lehetett. Azt mindenképpen jeleznünk kellett, hogy sajátos elképzelései vannak a decens megjelenésrõl."
Buchanan is kirándult Staines külvárosaiba, hogy fogalmat alkothasson az ottani divatszokásokról. "Julie haját lófarokba kötve a feje tetején rögzítettük, ami egyik fõ ismertetõjegye - magyarázza Buchanan. - A sminkje az elején túlságosan normálisra sikerült, de aztán eltaláltuk a megfelelõ stílust. Nagyon fontos volt, hogy Julie körme igazán különleges legyen, ezért beleástam magamat az ezzel foglalkozó magazinokba, és azt hiszem, az eredményt a nézõk sokáig nem felejtik el."
Kate pontosan az ellentéte Julie-nak, ezért az õ hajánál és sminkjénél arra törekedtek, hogy minél természetesebb legyen.
Mivel Ali G külsejét már nem lehetett tovább turbózni, Buchanan és csapata a bandatagokat cifrázta ki. "Hassan B ezüstfogat kapott, a hajába pedig egy spéci hullámot, amibe az elején majdnem beletört a bicskánk. Hassannak ázsiai típusú hajzata van, de a külvárosi stíluskavalkádban afro-karib frizurát visel, ez a kettõ pedig csak akkor tehetõ kompatibilissé, ha nagyon megerõlteti magát az ember."
Jeffy F számára olyan frizurát terveztek, hogy igazán velõtrázó legyen a megjelenése. "Azt találtuk ki, hogy csíkokat borotválunk a hajába. Amikor kész lett, majdnem sikítottam. Az igazi élményt persze az nyújtja, amikor együtt van a banda."
David Kirk feladata volt, hogy olyan spéci autót bütyköljön össze, amely valóban Ali G személyiségének kiterjesztése. A Renault 5-ös természetesen sárga és kék bandaszíneket kapott, arany kerekek meg dizájnos kipufogók hirdetik gazdája rangját, a sztereó berendezés pedig száz méteren belül sokkol mindenkit, aki nem süket. Az 1000 fontért vásárolt jármû 15 000-et ért, mire az átalakítás befejezõdött.
Hassan B ezüst Renault 5-öse még szuperebb kinézetû, mert eleve reklámautónak alakították át egy évvel a forgatás elõtt. A minden tekintetben felturbózott kocsi többek között négy tévéképernyõvel és az elsõ ülések hátuljába épített Dreamcast játékkonzolokkal büszkélkedhet, külsejét tekintve pedig elmehetne ûrhajónak. Becsült értéke 47 000 font.
"time is not money"
