microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
Van Helsing (2004)
Van Helsing

. . . . . . . . . . 7.58
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 3.5
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 145 perc
nemzetiség:  amerikai
műfaj:  horror, kosztümös, fantázia
eredeti nyelv: angol
formátum: feliratos
korhatár 18+
c tr tr


információ:

vissza a rövid leíráshoz

bővebb info
Hajdanán, midõn a természetfeletti hozzátartozott a hétköznapok valóságához, abban a korban, amikor a mesemondók értelmes válaszokat adtak arra, ami megmagyarázhatatlan, és mitikus szörnyetegek osontak az éjszakában... élt egy férfi, aki egymaga szembeszállt a sötétség démonaival. A neve Van Helsing volt.
Gabriel Van Helsing (HUGH JACKMAN) nem menekülhet a múltja elõl, amelyre nem is emlékszik, és halálos küldetést kénytelen teljesíteni. Egy titkos szervezet parancsára le kell gyõznie a sötétség erõit, bárhol is legyenek a világon, s szolgálatának csupán az a jutalma, hogy ráragasztják a gyilkos nevet. Van Helsing járja hát a földgolyót magányosan, számkivetve, és õt magát is üldözik azok, akik nem értik küldetése valódi természetét.
Amikor a komor Erdélybe veti õt balsorsa, olyan földre téved, ahol még kísért a múlt: a sötétség legendás szörnyei uralkodnak, élükön Drakula gróffal (RICHARD ROXBURGH). És pont Drakula az, akit Van Helsingnek el kell pusztítania.
Anna Valerious (KATE BECKINSALE) õsi királyi család sarja, amelyet Drakula már csaknem teljesen kiirtott. Anna maga is irgalmat nem ismerõ vámpírvadász: arra tette fel életét, hogy megbosszulja õsei halálát, és véget vet az átoknak, amely családját nemzedékek óta tizedeli.
Egyesítve erõiket, Van Helsing és Anna elindulnak, hogy elpusztítsák Drakulát és birodalmát. Ám amikor szemtõl szemben állnak halhatatlan ellenfelükkel, Van Helsing elképesztõ titokra bukkan, és választ kell adnia saját baljós múltjának rejtélyeire is.
STEPHEN SOMMERS, aki olyan világsikereket adott a mozinézõknek, mint A múmia ((The Mummy) és A múmia visszatér (The Mummy Returns), ezúttal is fantasztikus és akciódús világot teremtett, ahol a filmtörténet legendás fenevadai emberükre akadnak a híres szörnyvadász, Van Helsing személyében.


A sztori sztorija

A múmia és folytatása páratlan sikerét követõen Stephen Sommers hasonló témát keresett, de olyasvalamit, ami kalandban és izgalomban még korábbi két munkáját is felülmúlja. Így öltött alakot az új ötlet, amely lehetõséget adott számára, hogy kibontakozhassa páratlan mesélõtehetségét, felépíthesse izgalmas karaktereit, és mindezt olyan elsöprõ lendületû történetbe ágyazhassa, ami megfelel a mai közönség felturbózott igényeinek.
- A barátaim folyton ugrattak - meséli Sommers. - Ilyeneket mondtak: haver, megcsináltad A múmiát, mikor jön a Drakula? El is gondolkodtam rajta, de maga az ötlet kevésnek tûnt, és különben is megcsinálták már egy páran. Tovább törtem a fejem, és rájöttem, az lenne csak az igazán nagy szám, ha egy filmben összehoznám a Universal stúdió összes híres szörnyét.
Sommers tehát elhatározta, hogy feléleszti a híres fenevadakat, amelyek naggyá tették a Universalt. Úgy tervezte, hogy miközben tiszteletben tartja e híres mozis figurák hagyományát, elképesztõ látványvilágot teremt köréjük, felhasználja a legújabb digitális trükköket, és olyan elsöprõ iramot diktál a történetnek, amilyet a fantasy-akciófilm mûfajában eddig nem tapasztalhattunk.
- Nem írtam meg a szinopszist, hanem rögtön nekiálltam a forgatókönyvnek, mivel nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán meg tudok-e birkózni a feladattal - ismeri be Sommers. - Az volt a célom, hogy a szörnyek ne csak úgy együtt hemzsegjenek egy rakáson, hanem komoly kapcsolat legyen közöttük. Olyan összekötõ kapocsra volt szükségem, amely megfelel a híres karakterek hagyományának, ugyanakkor a sztoriban megáll a saját lábán, különben semmi értelme, hogy a fõhõs hirtelen nekiáll az összes szörny után kajtatni. Aztán beugrott az ötlet: mi van, ha Drakulának égetõ szüksége van Dr. Frankenstein szörnyére? Elvégre a híres fõgonoszok mindig komoly motivációval vannak ellátva. Az ma már nem elég, hogy Drakulának vér kell, mert erre épült az összes könyv meg korábbi film is. Szóval amikor kitaláltam, hogy mit is akar valójában Drakula, a sztori szépen kezdett összeállni.
Sommers beleásta magát a legendás karakterek világába, azaz tanulmányozta a Universal stúdió híres 30-as, 40-es évekbeli filmjeit. Elhatározta, hogy nemcsak az eredeti mitológiai kereteket fogja túllépni, de a kreatúrákat is saját elképzelései szerint alakítja át.
- Az a módszerem, hogy fogom ezeket az alapsztorikat, és megpróbálom megmagyarázni õket - folytatja a rendezõ. - Például tudjuk, hogy nem láthatjuk a vámpírt a tükörben - én erre rögtön lecsapok, hogy ugyan, miért nem? Ha az eredeti sztori nem ad megfelelõ választ, az jó, mert akkor jövök én, és kitalálok valamit. Arra is rájöttem, hogy Drakulát, Frankenstein szörnyét és a Farkasembert könnyû összehozni egymással, mert mindegyikük legendája nagyjából ugyanabból az idõszakból és helyrõl, Kelet-Európából származik. Aztán belebotlottam abba, hogy a legendák szerint a vámpírokra nappal a farkasemberek vigyáznak. Ahogy egyre több ilyen érdekes részlet került elõ, már láttam, hogy nagyon izgalmas sztorit lehet belõlük csinálni.
A végsõ lökést az a karakter adta meg, amely Bram Stoker 1897-es klasszikusának, a Draculának a fõhõse.
- Vagy húsz éve olvastam a könyvet - folytatja Sommers. - A regényben Van Helsing nagyjából hatvanéves, és Abraham a keresztneve. Ez a figura számtalan filmben szerepel, de soha nem központi karakterként. Kitaláltam, hogy az én Van Helsingem modern akcióhõs, elneveztem Danielnek, és õ lett Stoker hõsének az öccse. Ez a hõs fejvadászként dolgozik egy titkos szervezetnek. Olyan bérgyilkos, akinek a gonosz elpusztítása a feladata - márpedig Drakula grófnál jobb fõellenséget elképzelni sem lehet.
- Van Helsinget is természetesen megfelelõ motivációs háttérrel láttam el. Úgy képzeltem el, hogy nem tudja, kicsoda is õ valójában, és mi dolga van a világban. Semmire nem emlékszik a múltjából. És hiába õ a hõs, rá is vadásznak. Szörnyeket öldös, miközben az emberek egyre kevésbé hisznek már a létezésükben. Ne feledjük, a XIX. század végén vagyunk, amikor a világ kezd mind racionálisabb lenni. Például: amikor Van Helsing megöl egy farkasembert, a szörny azonnal visszaváltozik emberré, amint elpusztult. Szegény Van Helsing pedig ott áll egy diszkrét öregúr holtteste mellett. Emiatt aztán az emberek súlyosan félreértik, kicsoda õ, és mit csinál.


A jók

Sommers jól tudta, hogy ez a történet csak akkor mûködik, ha egy nagyon dinamikus karakter áll az események középpontjában.
- Olyan karaktert képzeltem el, aki tökéletes szörnyvadász - meséli a rendezõ. - Szerzetesek és egyéb szent emberek képezték ki Isztambultól Tibetig, és olyan fegyverarzenálja van, amilyet még nem látott a világ. Félnek is tõle a szörnyek meg azok az emberek, akik csak annyit vesznek észre, hogy amerre jár, hullahegyek maradnak utána.
- Kõkemény, legyõzhetetlen, ugyanakkor romantikus figurát akartam létrehozni - folytatja Sommers. - Ebbõl már kiviláglik, hogy csak Hugh Jackman jöhetett szóba a szerepre. Rá írtam az egész karaktert.
- Gyermekkori álmom valósult meg ezzel a filmmel - árulja el Jackman. - Mindig is ilyen nagy, kosztümös akciómoziban akartam szerepelni, mert imádtam Errol Flynn klasszikus kalandfilmjeit. Az különösen tetszett, hogy Van Helsing ennyire ellentmondásos figura. Igazi kívülálló, magányosan dolgozik egy titkos szervezet megbízásából. Született szörnyvadász, egyedül ehhez ért, de e téren nincsen párja. Amikor elindul megkeresni Drakulát, azt reméli, kiderítheti, mi történt a múltban. Aztán találkozik egy nõvel, aki megérinti a lelkét.
Anna Valerious cigány hercegnõ és szintén szörnyvadász - egy õsi család egyik utolsó sarja. Feltett szándéka, hogy elpusztítja Drakulát, mert csak így törhetõ meg a családját nemzedékek óta sújtó átok. - A hölgy elszánt és szenvedélyes - magyarázza Sommers. - Ezért olyan színésznõt kellett találnunk, aki megfelelõ belsõ erõt sugároz. Ugyanakkor fogékonynak kellett lennie a romantikára és a humorra is, mert a történet nem csak csihipuhiból áll.
A filmkészítõk választása Kate Beckinsale-re esett. - Imádom az olyan akciófilmeket, ahol a lányoknak is komoly szerep jut - meséli a színésznõ. - Sajnos ebben a mûfajban nagyon ritkán fordul elõ, hogy egy nõ nemcsak díszlet, hanem tényleg komoly tennivalója akad. A mi esetünkben Anna, a hõsnõ nem tétlen leányka, mert valóságos vendettát fogadott Drakula ellen. Évszázados családi átok a tét - ha nem öli meg Drakulát, a családja örökre a purgatóriumban ragad. Az is nagy erénye a sztorink, hogy Anna nem válik Van Helsing egyszerû fegyverhordozójává, hanem mindvégig erõs és önálló karakter marad.


A rosszak (vagy akiket félreértettek)

- Drakulával nemcsak Van Helsingnek és Annának gyûlt meg a baja, hanem nekem is - ismeri be Sommers. - Annyiszor szerepelt már ilyen-olyan filmekben, hogy lerágott csont lett, ha szabad képzavarral élnem. Rengeteget törtem a fejem, milyen új elemekkel lehetne gazdagítani a karaktert, aztán szerencsére belebotlottam Richard Roxburghbe.
Az ausztrál színész valóban friss fuvallatot hozott a dohos figura számára. - Richard olyan Drakulát formál meg, aki leginkább egy elkényeztetett rocksztárra hasonlít, de anélkül, hogy a híres vérszopót parodizálná. Egyszerre vonzó, beteges és szexi is egy kicsit, nagyon izgalmas lesz tõle a figura.
- Arra törekedtem, hogy Drakula ne legyen teljesen ellenszenves, maradjon valamennyi emberi oldala is - magyarázza Roxburgh. - Elvégre valamikor õ is ember volt, sõt, nagy harcos, és ezek az elemek mind ott vannak a jellemében, miközben elképesztõ és csodálatos rosszindulat jellemzi õt.
A következõ szörnyeteg, Frankenstein fiának életre keltésénél a film alkotói szintén arra törekedtek, hogy hûek maradjanak a karakter hagyományaihoz, ám új elemekkel is gazdagítsák a jellemét. - Ezt a szörnyeteget elsõre mindenki suta, gonosz óriásként képzeli el - folytatja Sommers. - Aztán az ember észbekap - hoppá, itt azért valami többrõl van ám szó! Õ inkább olyasmi, mint az Elefántember vagy Lenny az Egerek és emberekbõl. Félreértett szörnyeteg, akirõl az emberek a külseje miatt mindenféle rosszat feltételeznek. Az eredeti történetben ez a szörny olyan gyermeki lélek volt, aki senkit nem akart bántani. A végén szánalmat érzünk iránta, de ha régen láttuk a filmet, már nem emlékszünk arra, mennyire tragikus és szomorú ez a figura.
Sommers természetesen sok ihletet merített a régi Universal-filmek Frankenstein-kreatúráiból, aztán hozzátette a maga ötleteit. - Megtartottuk a lapos fejet, a szegecseket meg a brutális cipõket, de itt nem álltunk meg. A mi szörnyünknek gégemetszése is van, és a történet egy pontján darabokra megy a feje. Van egy csapágygolyókból készült öv a derekán. Egyszer csak kiderül, hogy gerince viszont nincs, hanem ezek a csapágygolyók tartják a törzsét. És, akárcsak Mary Shelley eredeti szörnyetege, a miénk is intelligensen tud kommunikálni.
A szörnyeteg a rettentõ külsõ ellenére rokonszenves figura, amit Van Helsing idõben észrevesz. - A két szörnyvadász azt a nézetet vallja, hogy nyírd ki a rémet, mielõtt õ nyírna ki téged - magyarázza Sommers. - De Van Helsingnek szerencsére a hatodik érzéke azt súgja, hogy azért, mert valaki szörnyen néz, belül még normális lehet. E felismerésnek köszönhetõen az ijesztõ óriás a szörnyvadászok szövetségese lesz.
- Amikor a farkasembert kezdtem tanulmányozni, rájöttem, hogy az övé is összetett figura - folytatja a rendezõ. - Megnéztem a klasszikus Universal-filmet, amibõl kiderült, hogy ez a szörny is meggyötört lélek - szeretne jó lenni, de a természetén nem tud úrrá leni. Sajnáljuk õt, hogy ilyen - alapjában rendes fickó, de aztán jön a holdtölte, puff, átalakul, és nekilát a vadászatnak.
A Van Helsingben akkor találkozunk elõször farkasemberrel, amikor Anna öccse, Velkan saját magát használja csalétekként, hogy elfogjon egy szörnyet. Sajnos a terv nem válik be, az ifjú herceget megharapja kiszemelt zsákmánya, így õ maga is farkasember lesz.
Drakula kastélyában pedig nem csupán a gróffal kell leszámolni, hiszen ott van három gyönyörû és vérszomjas menyasszonya is, akik lesik uruk minden parancsát. Ez a motívum már Stoker eredeti regényében is szerepelt.
A film alkotói három, alkatilag teljesen különbözõ színésznõt választottak ki e szerepekre, hogy a vámpír-menyasszonyok minél izgalmasabbak legyenek.
Aleerát a spanyol Elena Anaya alakítja, aki a Szex és Lucia címû filmmel szerzett magának világhírt. Veronát Silvia Colloca játssza. Sommersnek sajátos elképzelése volt ezzel a karakterrel. - Silvia egész királynõi megjelenése és az akcentusa is pontosan illett a terveimbe - árulja el a rendezõ. - Mindig is úgy képzeltem, hogy Verona tulajdonképpen Drakula felesége, míg a másik két menyasszony inkább az ágyasai.
A harmadik vámpír-menyasszony, Marishka megtalálása nehéz volt, mert Sommers fiatal, huncut, de roppant gonosz teremtésként képzelte el, és egy darabig nem talált a figurához illõ színésznõt. Aztán találkozott Josie Marannal, és azonnal tudta, hogy Marishka áll elõtte. Az ifjú színésznõ világhírû modell volt, mielõtt érdeklõdése a film felé fordult volna. A Van Helsing az elsõ igazi szuperprodukció, amelyben szerepet kapott.
- A menyasszonyok jó barátságban vannak, de kapcsolatuk nagyon kényes egyensúlyon alapul - vázolja a három karakter viszonyát Colloca. - Marisha leginkább a kishúg a családban. Verona tudja, hogy õ a királynõ, s emiatt Aleera roppant féltékeny rá, mindig azt akarja, hogy a Mester csak vele foglalkozzon. Tehát nem csak arról van itt szó, hogy három bombázó csajnak folyton csak a vérszíváson jár az esze!
- Nagyon élveztem, amikor a vámpírcsaládban felborul a béke - veszi át a szót Kate Beckinsale. - Drakula fenni kezdi a fogát Annára, erre a három menyasszony megijed, hogy lesz egy negyedik csaj is közöttük. Komolyan, nagyobb patália kerekedik, mint egy gimis lányosztályban!


A többiek

Mindenki tudja, hogy a nagy fõgonosz parancsait a kisebb algonoszok hajtják végre. Nos, Sommers erre a feladatra Dr. Frankenstein asszisztensét, Igort szemelte ki, aki valójában Drakulát szolgálja.
Kevin J. Connor, Sommers filmjeinek gyakori szereplõje és hivatásos horrorrajongó tulajdonképpen már akkor készen állt a szerepre, amikor az ötletet meghallotta. Azt már az elején elhatározták, hogy Igort úgy kell eljátszani, mintha el lenne törve a nyaka. Ami a figura lelkivilágát illeti, itt jó nagy káosz uralkodik: nem elég, hogy Igor hivatására nézve sírrabló, de mivel annyi idõt töltött szörnyetegek és hullák között, ez a vidám társaság teljesen az agyára ment.
Természetesen a fõhõsnek is jár egy jó barát, aki segít a bajban. Ez a figura Carl, aki nem csupán Van Helsing asszisztense és fegyverhordozója, de õ képviseli a nézõt a filmben. - Carl kulcsfigura - szögezi le Sommers. - Az õ szemével látjuk a történetet, és az õ fülével hallunk. Ezen felül õ hozza a humort is a cselekménybe.





A produkció

A forgatás helyszínéül Prágát választották, több okból is. - A film nagyjából fele itt készült - magyarázza Bob Ducsay producer. - Kiválóak voltak az adottságok: hideg, borongós idõ, gyönyörû történelmi épületek, hiteles arcú statiszták tömkelege.
Jó néhány eredeti helyszín megfelelt Sommers fantasztikus elképzeléseinek, ám a rendezõ víziójának teljes megvalósítása érdekében sok stúdiómunkára is szükség volt. A stáb a prágai Barrandov stúdió mellett több dél-kaliforniai stúdióban is dolgozott, köztük két gigantikus hangárban, amelyek korábban a NASA tulajdonában voltak. Az egyik leglátványosabb vállalkozás az volt, hogy felépítettek egy teljes erdélyi falut a Prága melletti Kunraticében, két temetõvel, hipergótikus épületekkel, köztük egy templommal.
Sommers rendezõ bevallja, hogy aki a forgatás alatt a leginkább megkeserítette az életét, az õ maga volt. - Folyton agyonkomplikálom a jeleneteket. Például a forgatókönyvben az van, hogy Drakula odalép a menyasszonyaihoz, és átölelve vigasztalja õket. A forgatáson beállítom a jelenetet, és rájövök, hogy unalmas. Mi lenne, ha fejjel lefelé lógnának a plafonon?
- A legtöbb filmes ilyenkor trükköt alkalmazna vagy építene egy fejtetõre állított díszletet - magyarázza R. A. Rondell kaszkadõr-koordinátor. - De mi igaziból megcsináltuk! A színészeknek eléggé bonyolult mozgásokat kellett megtanulniuk, hogy egy ilyen jelenet vagy mondjuk egy leugrás az erkélyrõl valószerûnek hasson. De olyan jól belejöttek a drótokkal való munkába, hogy a felvétel végén csak úgy leszálltak a plafonról, fordultak egyet, és mentek tovább, mintha mi sem történt volna.
- Imádtam, hogy fejjel lefelé mászkálhatok a plafonon, bár az egy kicsit zavart, hogy a nyomástól megfájdult a fejem - teszi hozzá Roxburgh.
A film készítõi pazar díszleteket hoztak létre, amelyek a vásznon még lenyûgözõbbnek hatnak, mert trükkökkel növelték meg méreteiket.
- Drakula kastélya majdhogynem párhuzamos univerzumot képvisel - magyarázza Allan Cameron látványtervezõ. - Emiatt olyan látványt kellett létrehoznunk, amely meghökkentõen új a nézõ számára. A kastély megtervezésekor sokat kölcsönöztünk a hindu építészetbõl és Gaudí mûvészetébõl. A látvány jéghideg és erõszakos.
A következõ állomás Párizs: Van Helsing a Notre Dame harangtornyában találkozik a teljesen számítógép által generált Mr. Hyde-dal. A jelenet rendkívüli bonyolultsága miatt - élõszínészes akció, animált figura, trükkökkel "feljavított" díszlet - háromdimenziós forgatókönyvet kellett készíteni a több mint hetven felvétel számára. Az viszont, hogy az egyik figurát számítógépes animációval hozták létre, sokkal több szabadságot adott az alkotóknak az akciók megtervezésekor.


szereplők:
Hugh Jackman ... Van Helsing
Kate Beckinsale ... Anna Valerious
Richard Roxburgh ... Vladislaus Dracula gróf
David Wenham ... Carl
Shuler Hensley ... Frankenstein
Elena Anaya ... Aleera
Will Kemp ... Velkan
Kevin J. O'Connor ... Igor
Alun Armstrong ... Jinette bíboros
Silvia Colloca ... Verona
Josie Maran ... Marishka
Tom Fisher ... Top Hat
Samuel West ... Dr. Victor Frankenstein
Robbie Coltrane ... Mr. Hyde
Stephen Fisher ... Dr. Jekyll


fényképezte:
Allen Daviau

vágó:
Bob Ducsay

látvány:
Allan Cameron

jelmez:
Gabriella Pescucci

zene:
Alan Silvestri

művészeti rendező:
Steve Arnold

művészeti rendező:
Keith P. Cunningham

szereposztó:
Priscilla John

szereposztó:
Ellen Lewis

díszlet:
Cindy Carr

producer:
Stephen Sommers

producer:
Bob Ducsay

producer:
Sam Mercer

producer:
David Minkowski

producer:
Matthew Stillman