nem vagy belépve:
microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
Lemony Snicket - A Balszerencse Áradása (2004)
Lemony Snicket's A Series of Unfortunate Events

. . . . . . . . . . 7.81
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 3.2
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 108 perc
nemzetiség:  amerikai
műfaj:  fantázia, thriller, mese
eredeti nyelv: angol
formátum: feliratos
korhatár 16+
c tr tr
vissza a rövid tartalomhoz


Kedves Újságíró!

Sajnálattal közlöm, hogy az alább ismertetett film rendkívül kellemetlen - e kifejezés itt azt jelenti, hogy szó van benne "három leleményes árva gyerekrõl, egy baljóslatú gonosztevõrõl és egy hajmeresztõ szerencsétlenségrõl". A történet a Baudelaire testvérekrõl szól, akik szokatlanul okosak és bájosak, mégis csupa bánat és szenvedés az életük. Ebben a nyugtalanító filmben találkozhatunk szörnyû tûzesettel, félhomállyal, nagy tragédiával és kevés vidámsággal, óriáskígyóval, emberevõ piócákkal és Jim Carrey-vel.
Nekem továbbra is figyelemmel kell kísérni a sajnálatos eseményeket, melyek a Baudelaire gyerekekkel történnek a sötét lelkû Olaf gróf karmai között, de Ön bátran kereshet könnyedebb szellemi táplálékot, például egy dokumentumfilmet a sajtos fondürõl.
Mély tisztelettel
Lemony Snicket


Az ijesztõ történet

A kétszeres Arany Glóbusz-nyertes Jim Carrey játssza Olaf grófot, az ördögi színészt és az átváltozás mesterét, aki mindent elkövet, hogy rászedje a Baudelaire árvákat, és kitúrja õket az örökségükbõl. A gyerekek túlságosan aggodalmas Josephine nénikéjét a kétszeres Oscar-díjas Meryl Streep alakítja.
A Grimm testvérek tündérmeséitõl a viktoriánus kor tanmeséin át Roald Dahl könyveiig komoly hagyománya van a gyermekirodalomban a kedves gyerekekkel történõ, képtelenül félelmetes dolgoknak. Ezt a tradíciót emeli új magasságokba és forgatja ki az a tizenegy könyv, melyet a rejtélyes Lemony Snicket írt és mesél el - egyesek azt gyanítják, hogy õ nem más, mint a 34 éves Daniel Handler.
Mr. Snicket regényei olyan nagy népszerûségnek örvendenek, hogy még a Harry Potter-szériát is leszorították a New York Times gyerekirodalmi bestseller listájának élérõl, és a könyvek összesítve már több mint 600 hete szerepelnek a listán. Világszerte több mint 27 millió példány kelt el belõlük - a szerzõ ismételt rimánkodása ellenére, hogy "olvassanak inkább valami mást!"
Most pedig a könyvek játékfilmes feldolgozása szomorítja a mozik közönségét. A filmet ugyanaz a szemtelen humor, bolondos fantázia, nyakatekert stílus, szívbõl jövõ érzelmek és emberevõ piócák jellemzik, melyek olyan egyedülállóvá teszik Mr. Snicket könyveit. "Könyörögtem, hogy ne csinálják meg. Könyörögtem, hogy ne kérjenek fel egy jó rendezõt és tehetséges színészeket. Könyörögtem, hogy egyáltalán ne támaszkodjanak egyetlen könyvemre sem, erre rögtön hármat is kiválasztottak - panaszkodik Mr. Snicket. - Már csak abban bízom, hogy önkéntesek seregei fogják olvasni ezt az idézetet, megveszik az összes mozijegyet, és aztán nem mennek el megnézni a filmet."
"Lemony Snicket jelenti az egyik legeredetibb hangot manapság - mondja Jim Carrey, tökéletesen figyelmen kívül hagyva Mr. Snicket érzéseit. - Az elárvult testvérek életét nyomon követõ õrült utazás egyszerre csodálatos és ijesztõ."
Meryl Streep lánya megõrült a projektért, a színésznõ tehát nem is tehetett mást, mint hogy elvállalja a szerepet. "Azért olyan szimpatikus ez a történet, mert megmutatja, mennyire függetlenek a gyerekek - mondja. - Megmutatja fantáziáikat, hogy teljes felelõsséget vállalnak önmagukért, és azt is, hogy a Baudelaire testvérek messze okosabbak, mint bármely felnõtt a láthatáron."
"A Lemony Snicket könyvek a gyerekek és a szülõk figyelmét egyaránt lekötik - teszi hozzá Jude Law, a film narrátora, aki ugyan arctalan, de érzelmileg kötõdik a gyerekekhez és távolról figyeli õket. - A legtöbb gyerekkönyvtõl eltérõen ebben a sorozatban van valami baljóslatú, melyet minden korosztály érdekesnek talál."
A baljóslatú szó itt minden bizonnyal Olaf grófot jelenti, a rettenetes gonosztevõt és pocsék színészt, akit Jim Carrey alakít. A gyerekek minduntalan a saját intelligenciájukra és rendkívüli tehetségükre kénytelenek támaszkodni, hogy elmenekülhessenek elõle. Egyesek szerint Olaf gróf komikus figura, mások szerint õ a legijesztõbb filmes gonosztevõ Joan Crawford óta.
Brad Silberling rendezõ úgy véli, a könyvek azt értékelik nagyra a gyerekekben, hogy van humorérzékük, és nem becsülnek le senkit. "Ezek az engedetlen könyvek mernek kockáztatni, és ugyanez áll a filmre is" - teszi hozzá.
Az egyik legfõbb téma, hogy a felnõttek gyakran nem figyelnek oda a gyerekekre, amikor kellene, ugyanakkor Silberling szerint ez a túlélés és a kitartás története is. Megmutatja, mekkora erõ rejlik a gyerekekben, ha a saját találékonyságukra támaszkodnak, különösen egy ismeretlen és barátságtalan világban. "Lemony Snicket világában idõk ütköznek össze: sikerül összeházasítani a számítógépet a macskakõvel, és a gyerkõcöknek ebben a sajátságos környezetben kell feltalálni magukat - mondja a rendezõ. - A történet mintha egy másik korszakban játszódna, de a technológiát tekintve nagyon mai, és az általa felvetett témák is azok."
Julia Pistor executive producer, a Nickelodeon alelnöke jól emlékszik arra, amikor munkatársai 1999-ben, még a megjelenésük elõtt ráleltek az elsõ három Lemony Snicket könyvre. "Kéziratos formában olvastuk õket, és gyorsan megszereztük a filmes jogokat. Teljesen újszerû volt a gyerekirodalomban, a történet pedig - mely szerint ezeknek a figyelemre méltó gyerekeknek állandóan okosabbnak kell lenniük a felnõtteknél - tökéletesen illeszkedett a Nickelodeon többi mûve közé. A film nem bántja, hanem éppen ünnepli a gyerekek intelligenciáját. Tetszik, ahogy a Baudelaire testvérek átlátnak Olaf grófon, és minden alkalommal túljárnak az eszén."
Laurie MacDonald producer hozzáteszi, hogy nem olvasott még ennyire kifinomult és szellemes gyerekkönyvet, mely egyidejûleg ennyire fontos dolgokról is szól. "A tiszteletlen hangnem ellenére a film, a könyvhöz hasonlóan, a túléléssel foglalkozik. A Baudelaire gyerekek tudják, hogyan gyõzzék le találékonyságukkal az õket ért szerencsétlenségeket, míg a felnõttek sokkal kevésbé veszik észre mindazt, ami körülveszi õket."
Lemony Snicket hisztérikusan szomorú elbeszélése azzal kezdõdik, hogyan tudják meg a Baudelaire testvérek, hogy a szüleik meghaltak az otthonukat elpusztító tûzben. "A családi irodalom egyik központi témája az árvaság, ahogy ezt a Grimm testvérek és Dickens, a Bambi vagy a Némó nyomában is példázza - mondja Walter F. Parkes producer. - Ez jelenti az alapját a legtöbb reménykeltõ és erõt adó történetnek, mert felnagyítva mutatja meg a felnövéssel és a felnõtt világban való sikeres boldogulással kapcsolatos kihívást, mellyel minden gyereknek szembe kell néznie egyszer."
"Ezek a történetek azért klasszikusok, mert elkerülhetetlen félelmekkel foglalkoznak egy biztonságos kontextusban - teszi hozzá Laurie MacDonald. - Ugyanakkor elültetik azt az érzést, hogy bármi történjen is, a dolgok jóra fordulnak."


A rendkívüli szereplõk

A gonosz Olaf gróf szerepében Jim Carrey jelenik meg. Úgy érezte, okvetlenül el kell õt játszania, mert több karaktert jeleníthet meg egyetlen figurán belül. "Ez a fickó megtestesít minden lehetséges negatív emberi vonást - mondja a szereplõrõl, aki egy csomó álruhát ölt fel a film során, köztük egy falábú tengerészét és egy rendetlen laboratóriumi asszisztensét. - Megalomániás és szociopata. Csupa látszat, és mindenben bizonytalan önmagát illetõen, a színészi képességeitõl kezdve a kinézetéig, jóllehet ezt sosem mutatja ki a világ elõtt. Számára a Baudelaire gyerekek csupán a jövõhöz vezetõ utat jelentik, semmi mást. A nézõk szeretni fogják, habár épp az ellenkezõjét várnánk."
A másik fontos szereplõ, aki különös figyelemmel viseltetik a gyerekek sorsa iránt, Josephine néni, az ideges özvegy, aki sosem csavarja fel a radiátort, mert fél, hogy felrobban; elkerüli a hûtõszekrényt, mert eldõlhet, és nem használja a telefont sem az áramütés veszélye miatt. Szinte mindentõl fél, a nyelvtant kivéve. "Josephine néni egy riadt kis madár, aki fiatal korában nagyon is kalandos életet élt, amíg valami meg nem ijesztette - magyarázza az õt játszó Meryl Streep. - Szerettem ezt a mindentõl félõ figurát, mert bizonyos fokig olyan, mint én... mint mindannyian."
A legtöbb felnõtt szereplõt lepipálják a Baudelaire gyerekek, akiknek összes tudásukra és bátorságukra szükség van, hogy elviseljék az õket ért csapásokat, köztük egy Hihetetlenül Halálos Vipera és egy raj éhes pióca támadását, plusz a mosogatást.
Violet (Emily Browning) a legidõsebb testvér, egyben a világ legszuperebb 14 éves feltalálója, aki olyan különös szerkezeteket talál ki, mint az önmagát beágyazó ágy vagy az automatikus harmonika. "Imádtam a könyveket - mondja Browning -; egészen az elejétõl kezdve, amikor Lemony Snicket azt mondja, hogy nem fogod elolvasni õket, aztán naná, hogy végigolvasod. Az általam játszott szereplõ a legkomolyabb, a szülei halála után felelõsnek érzi magát a többiekért is. Nagyszerû lány - értelmes, gondoskodó, és nem veszíti el optimizmusát az állandósult szörnyû események közepette sem."
A középsõ testvér, Klaus (Liam Aiken) falja a könyveket, és 12 éves korára többet olvasott, mint más ember egész életében. Ez a szenvedélyes tudásvágy átsegíti õt és testvéreit jó néhány nehéz helyzeten. "Sok olyasmi van ebben a filmben, amin kétszer is el kell gondolkodni - mondja Aiken. - De a komolysága mellett nagyon is mulatságos."
A legfiatalabb Sunny (az ikerpár Kara és Shelby Hoffman játssza) egy elbûvölõ pici lány, aki olyan visongással kommunikál, melyet csak a testvérei értenek meg. "Sunny esetében csak az a biztos, hogy ha erõsen harap meg, akkor nem szeret téged, de ha finoman, akkor igen" - mondja nevetve Aiken.
Brad Silberling rendezõt teljesen lenyûgözte az egész stáb, a neves színészektõl kezdve a gyerekekig, akik úgy játszottak, mint a nagyok. "Szerintem Jim Carrey egyfajta unokatestvére lehetne Peter Sellersnek - mondja. - Jelentõs karakterszínész, túl ezen fantasztikus komédiás, és tökéletesen el tud tûnni a szerepei mögött. Keresve sem találhatnánk nagyszerûbb kaméleont, aki ide-oda mozog a szerepek között, állandóan nevetésre késztet, de közben körülveszi valami rejtélyesség is. Meryl Streep olyan színésznõként ismert, akire a stabilitás bástyájaként nézel fel, épp ezért ironikus õt egy abszolút bizonytalan ember szerepében látni, s ettõl válik ellenállhatatlanná.
Emily Browning kiválasztása nem volt kérdéses - folytatja Silberling. - Valami idõtlenséget láttam meg benne, ugyanakkor teljesen mai is, és ez tökéletes leírása Lemony Snicket világának. Liam pedig az egyik legérettebb 13 éves, akivel eddig találkoztam. Figyelemre méltó fiatal színész, és Klaushoz hasonlóan õ is három lépéssel mások elõtt jár. Aztán ott vannak a Hoffman ikrek, akik felváltva játsszák Sunnyt. Alakításuk messze felülmúlta várakozásaimat."
A filmben több mint száz állatszereplõ is részt vett a neves hollywoodi állatkoordinátor, Jules Sylvester felügyelete alatt. "A Csúszómászók Szobája jelenetben gyakran látható egyidejûleg 70 kígyó és csúszómászó, köztük kobrák, viperák, pitonok, csörgõkígyók, iguánák, skorpiók és egy 90 kilós teknõs - meséli Sylvester. - Még saját szobát is kaptak, melyet Tank, a teknõs olyan pompásnak talált, hogy megrágta az egyik falát."


A veszélyes forgatás

Az alkotók ragaszkodtak ahhoz, hogy a film hû maradjon a könyvek szokatlan szelleméhez, meg akarták ragadni a sorozat kiszámíthatatlan hangnemét, idõtlen helyszíneit és rendkívüli szomorúságát. A mindezt megtámogató, jellegzetesen stilizált látványterv kidolgozása az Oscar-díjas Rick Heinrichs feladata lett. "Ebben a világban az a legnagyszerûbb, hogy ha belekerülsz, nem lehetsz teljesen biztos abban, hogy hol és mikor vagy - magyarázza Heinrichs. - Mintha egy párhuzamos univerzumban járnál, van egy "másik világ" érzésed, mely egyszerre ismerõs, és mégis ismeretlen."
Az összetett látványterv tulajdonképpen maga is önálló szereplõ, fõleg mert ezzel is borzasztó dolgok történnek, mint például a tûzeset vagy a hurrikán. A filmet teljes egészében hollywoodi mûtermekben forgatták. "A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a stúdiókban hoztunk létre egy teljes világot - mondja Silberling. - Mivel a régi hollywoodi mûtermi filmek hagyományának jegyében forgattunk, minden egyes jelenetet meg kellett vizsgálnunk abból a szempontból, hogy a látványban tényleg megvan az az idõtlenség, melyet modernség és régiség egyaránt jellemeznek."
A film látványvilágának megteremtésében nagy szerepet játszott Emmanuel Lubezki operatõr, egy másik gyanús személy a rendezõ listáján. "Õ is olyan, mint én, szereti megtalálni az érzelmi szépséget a körülmények rendkívüliségében - mondja Silberling. - Megtalálta a módját, hogy a világítás és a kompozíció segítségével különleges látványt teremtsen a filmhez."
A forgatást megelõzõen a mûvészeti részleg komoly kutatásokat végzett. Az állandóan változó ötleteket azután rajzok, modellek, fotók, idegösszeomlások követték, melyek újabb megbeszélésekhez vezettek a díszleteket illetõen, és hogy miként utaljanak a szereplõkre. "A történet nem kötõdik egyetlen konkrét korhoz sem - mondja Cheryl Carasik díszlettervezõ -, ezért szabadon alakíthattam a díszleteimet. Nagyon élveztem, hogy nincsenek korlátok, és mindent a végsõkig elvihetek." Colleen Atwood jelmeztervezõ is hozzájárult a látványvilág idõn kívüliségéhez: a mai ruhák részleteit kombinálta olyan jelmezekkel, melyek stilizált viktoriánus jelleget mutattak.
A hagyományos hollywoodi technikákat felélesztve a filmesek kicsinyített modellekre támaszkodtak, hogy elõre megtervezhessék az igazi díszlet mûködését. Egy nagy kukoricaföld vagy egy látszólag végtelen sínpár megalkotásához a festett hátterek és a mesterséges perspektíva kombinációját alkalmazták. Így lehetõvé vált, hogy a mûterem korlátozott terében olyan tájat vagy környezetet hozzanak létre, mely becsapja a szemet, és azt hisszük, hogy amit látunk, a végtelenbe fut. Mint a kémek, a sivatagi álcázás vagy Eurázsia, a díszlet is olyannak tûnik, mintha a háttérbe olvadna, és lehetetlen megállapítani, hol végzõdik az egyik, és hol kezdõdik a másik.
A film két helyszínen készült: elõször a Paramount Pictures 10 különbözõ mûtermében, majd a stáb átköltözött a Los Angeles külvárosában található Downey Stúdióba. Ez korábban a Boeing üzeme volt, ahol az ûrsikló épült. Egyes idõszakokban 3-400 összeesküvõ dolgozott egyidejûleg a különbözõ mûtermekben, míg mások a vízi díszleteket építették a Downey-ban. Az árvaházak és más nagyobb díszletek építése és felszerelése átlag 14 hetet vett igénybe, Olaf gróf impozáns otthona pedig önmagában 20 hét alatt készült el. A hatalmas, háromemeletes udvarház szerkezetének stabilnak kellett lennie, hogy helyet adjon a nagyszabású kaszkadõr-jeleneteknek a film kulcsfontosságú pontján.
A díszletek megépítése komoly fizikai kihívásnak számított, de nem kevésbé az a sminkelés fáradságos procedúrája. Jim Carrey minden forgatási napon három óráig ült a rejtélyes sminkmester, Bill Corso keze alatt. "Beszéljünk a mûvészet érdekében hozott önfeláldozásról - mondja Corso. - Jimnek nyolc hónapon át úgy kellett járkálnia a világban, mint egy vámpír: hosszú körmöket hordani, õrizkedni a napsütéstõl, hogy megõrizze sápadtságát, és hagyni, hogy naponta kopaszra borotváljuk."
Corso azt is elmondta, hogy sminkes szempontból az volt a legnagyobb feladat, hogy olyan szereplõt teremtsenek, aki a történet során többször is más emberek bõrébe bújik, és mindezt úgy, hogy közben ne veszítsék el az eredeti - vagyis Olaf gróf - lényegét. "Hûek akartunk maradni a könyv illusztrációihoz, és olyasvalamivel sikerült elõrukkolnunk, amit még mi sem tudtunk elképzelni - mondja nevetve Corso. - A szereplõ mintha egy új Lon Chaney lenne; egy sakál, egy vámpír és Sir Lawrence Olivier keveréke."


szereplők:
Jim Carrey ... Olaf gróf
Meryl Streep ... Josephine néni
Jude Law ... Lemony Snicket (hang)
Emily Browning ... Violet Baudelaire
Liam Aiken ... Klaus Baudelaire
Kara Hoffman ... Sunny
Shelby Hoffman ... Sunny
Timothy Spall ... Mr. Poe
Billy Connolly ... Monty bácsi
Catherine O'Hara ... Strauss bíró
Luis Guzmán ... Bald Man
Craig Ferguson ... Bizonytalan nemi identitású személy
Jamie Harris ... Kampókezû férfi


fényképezte:
Emmanuel Lubezki

vágó:
Dylan Tichenor

látvány:
Rick Heinrichs

jelmez:
Colleen Atwood
Donna O'Neal

zene:
Thomas Newman

mûvészeti rendezõ:
John Dexter
Martin Whist

szereposztó:
Avy Kaufman

díszlet:
Cheryl Carasik

producer:
Laurie MacDonald
Walter F. Parkes
Scott Rudin
Barry Sonnenfeld