microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
Amerika Kommandó - Világrendőrség (2004)
Team America - World Police
Amerika Kommandó - Világrendőrség
rendezte:
Trey Parker

írta:
Trey Parker

írta:
Matt Stone

írta:
Pam Brady

. . . . . . . . . . 7.62
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 8.6
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 107 perc
nemzetiség:  amerikai
műfaj:  báb, politikai, akció, vígjáték, kult
eredeti nyelv: angol
formátum: feliratos
korhatár 18+
c tr tr


információ:

vissza a rövid leíráshoz

bővebb info
A világ biztonságáért felelõs különleges alakulat, az Amerika Kommandó arról értesül, hogy egy hataloméhes diktátor tömegpusztító fegyvereket akar eladni terroristáknak. A hõsök elindulnak, hogy akár életük árán is megmentsék a világot.
Annak érdekében, hogy beférkõzhessenek a terroristák hálózatába, az Amerika Kommandó sorai közé fogadja Gary Johnstont, a Broadway szépreményû ifjú csillagát. Bár Gary kezdetben nem akarja feláldozni ígéretes karrierjét, sikerül õt meggyõzni, hogy színészi képességeit magasabb cél érdekében kell kamatoztatnia.
Az Amerika Kommandó tagjainak segítségével Gary belopózik egy fegyverkereskedõ rejtekhelyére, ahol konstatálja, hogy a terroristák már hozzá is kezdtek tervük megvalósításához.
Az Amerika Kommandó az egyiptomi piramisoktól a Panama-csatornán át egészen az eszelõs diktátor, Kim Dzsong Il palotájáig elkeseredett küzdelmet folytat, hogy megóvja a világot a végpusztulástól.
Az Amerika Kommandó: Világrendõrség a South Park alkotóinak akciófilmje. Valamennyi szereplõ marionettbábu.
A Paramount Pictures bemutatja a Scott Rudin/Matt Stone produkciójában Trey Parker filmjét. A rendezõ Trey Parker, a producerek Scott Rudin, Trey Parker és Matt Stone, a forgatókönyvírók Trey Parker & Matt Stone & Pam Brady. Az executive producerek Scott Aversano és Anne Garefino, a társproducerek Michale Polaire és Frank Agnone.
A filmnek az Amerikai Mozgóképszövetség "csak 16 éven felülieknek" besorolást adott a marionettfigurák durva és nemiséggel kapcsolatos humora, a gyakori erõszakos jelenetek, valamint a bábukat érõ állandó verbális, szexuális és fizikai zaklatás miatt.


A világ csendõre vagy a világcsend õre?!

Matt Stone és Trey Parker a modern popkultúra leginvenciózusabb alkotói közé tartozik. Filmes és televíziós munkáikkal, mint a South Park, a South Park: nagyobb, hosszabb és vágatlan (South Park: Bigger, Longer & Uncut), a "That’s My Bush!", illetve most az Amerika Kommandó, ékes tanúbizonyságát adták annak, hogy csípõs és kegyetlen humorukkal fontos társadalmi-politikai kérdéseket képesek új, meghökkentõ megvilágításba helyezni.
Ám marionettbábuk még soha nem sínylették meg ennyire kísérletezõ kedvüket.
Az Amerika Kommandó minden egyes tagja különleges képességek birtokosa. - Joe, a Nebraska Egyetem körülrajongott középpályása született vezetõ - lelkendezik Parker. - Sarah a Berkeley Egyetem ezotéria tanszékének legkiválóbb telepatája volt. Chris pedig Detroit legjobb harcmûvészeti szakértõje. Lisa a Princetonon végezte a pszichológiát, és mindig képes kipuhatolni a terroristák észjárását. Spottswoode a csapat mentora. Õ tartja össze a társaságot és ápolja a lelkét mindenkinek. Gary pedig a született hõs, aki a parancs ellenére is képes belerohanni az ellenség géppuskatüzébe. Õ az utolsó adalékanyag ahhoz, hogy ez a csapat igazi robbanókeverék legyen!
- Aztán kiderül, hogy a csapatnak kémre is szüksége van - folytatja Stone. - Így került a képbe Gary, a színész. Hiszen a kémkedés valójában a színészkedéssel egyenlõ. Valaki másnak öltözöl, úgy is viselkedsz, és így hozzájutsz a szükséges információhoz.
A csapat biztos abban, hogy az egész világ rajong értük, mivel õk a "világrendõrség", ennek okán mindannyian Világrendõrség feliratú dzsekit viselnek. Parker és Stone nem tagadja, hogy ez metafora, amely arra a szerepre utal, amelyet Amerika játszik a terrorizmus ellen folytatott küzdelemben.
- Mindannyian hallottuk már a bíráló megjegyzést: "minek képzelitek magatokat, világrendõrségnek?" - magyarázza Stone. - Mi hirtelen úgy döntöttünk, hogy ezt teljesen valós dologgá tesszük. De szó sincs arról, hogy bárki oldalán is állást foglalnánk, vagy komoly kinyilatkoztatásokat tennénk. Ugyanazt csináljuk, mint a South Parkban - kicikizünk mindent az égadta világon.
A forgatás egy Culver City-beli raktárban kezdõdött, ahol felépítették a párizsi helyszínek tökéletes mását, valamennyit egy a háromhoz arányban: az Eiffel-tornyot, a Diadalívet, a Párizsi Operát, valamint a Louvre-t. Itt készültek az egzotikus helyszínek is, Kairó, a Panama-csatorna, Észak-Korea, New York, a Rushmore-hegy (kívül és belül is!), valamint Washington D.C.
A produkció egyedülálló látványvilágának megteremtése érdekében David Rockwell vizuális tanácsadó, Jim Dultz látványtervezõ ("The Muppets Tonight!") és Bill Pope operatõr (Mátrix, Pókember 2.) fogott össze.
- Párizs felépítése volt a legnehezebb feladat az óriási díszlet és a város közismert volta miatt - magyarázza Rockwell. - Nyilvánvaló volt, hogy a fiúk nem Párizs karikatúráját akarják, tehát mindent teljesen hitelesen kellett elkészítenünk.
A kairói piac megtervezésekor pedig arra kellett törekedni, hogy a színek, a sok szemét és az épületek kuszasága valódi keleti benyomást keltsen.
- Matt és Trey azt akarták, hogy a belsõk egyfajta veszélyt sugalljanak - folytatja Rockwell. - Ezért a belsõ terekbe hosszú, noiros beütésû folyosókon lehet eljutni. Így érik el a szereplõk például a terroristák rejtekhelyét, amely egy sötét bár - ezzel a Csillagok háborúja híres kocsmai jelenete elõtt tisztelgünk.
A kocsma önmagában is megér egy misét. A fala mérgezõ hulladék tárolására szolgáló hordókból készült, a bárpult borítására pedig töltényeket használtak. A függönyöket felfûzött pénzérmék alkotják, míg a távolban valódinak látszó pálmafák állnak, ám ezek valójában széttépett dollárbankókból készültek.
A Rushmore-hegy belsejében található kommandós fõhadiszállás megtervezésekor a korai James Bond-filmek látványvilága volt az ihlet forrása. - Arra törekedtünk, hogy túlszárnyaljuk a klasszikus Bond-filmeket, és létrehozzuk a legfantasztikusabb barlangbéli támaszpontot, ami csak elképzelhetõ - meséli Rockwell. - Fogtuk Palm Beach hatvanas évekbeli sznobériáját, és a legmodernebb dizájnnal ötvöztük. A kommandó tagjai rettentõ csiricsáré fotelekben ücsörögnek, és martinit szürcsölnek a vízesés köré tervezett bárban. A felsõ néhány ezer luxusa találkozik itt a kiélezett akciók világával, ami igazán különleges párosítás.
Rockwell ennél szórakoztatóbbnak már csak Kim Dzsong Il palotája megtervezését találta. Ami létrejött, diktátorsikknek keresztelte el.
- Alaposan utánanéztünk, milyen körülmények között él, és meglehetõsen különcnek találtuk az ízlését. Ezt aztán köbre emeltük, és ettõl olyan meghökkentõ Kim környezete a filmben. Ott áll egy kacsalábon forgó palota a hegytetõn, alatta meg a nyomornegyedek, amelyeket egyébként kínai kajás dobozokból építettünk meg.
A stáb számára komoly nehézséget jelentett, hogy csupán egyetlen stúdióban dolgoztak, ahol két-három naponta fel kellett építeni, majd le kellett bontani egy-egy újabb díszletet. Két hónap alatt több mint 100 díszletben forgattak, némelyikük 25 x 35 méteres nagyságú volt. Kim Dzsong Il palotájához egy 40 x 80 méteres díszletet kellett építeni - ráadásul kétszer.
Dultz szerint ha a díszletek nem egy a háromhoz arányúak, hanem valós méretûek, a forgatást el sem lehetett volna kezdeni az irdatlan költségek miatt. - Nem lehet embereket, autókat és házakat olyan veszett ütemben szanaszéjjel robbantani, ahogy mi tettük. Szerintem ez a világ egyik legnagyobb katasztrófafilmje!
A szereplõk jelmezeinek megtervezése és kivitelezése is különleges feladatnak bizonyult. - Egy efféle film több fejtörést okoz, mint egy kosztümös eposz - összegzi tapasztalatait Karen Patch jelmeztervezõ. - Mivel minden egy a háromhoz arányú, semmilyen ruhát nem lehetett rendelni vagy bérelni. Ráadásul sok ország felbukkan a cselekményben, ezért rengeteg fajta jelmezt kellett tervezni. Végül mindent magunk készítettünk, a ruháktól a gombokon át a cipzárakig.
Patch hangsúlyozza, hogy a részletekre nagyon kínosan oda kellett figyelni. - Úgy kellett dolgoznunk, hogy nagyítón keresztül nézve is minden tökéletes legyen. Hiszen hiába minden kicsinyített, a filmvásznon az utolsó öltés is messzire virít.
Végül 1200 méretre szabott jelmez készült a film szereplõi számára, pontosan egy a háromhoz méretarányban.
- Elõször arra gondoltam, hogy a kommandó tagjai piros-fehér-kék színû egyenruhát viselnek, de aztán rájöttem, hogy nem szabad túlságosan szuperhõsösre venni a figurát, hiszen nem Batmanek vagy Supermanek õk - folytatja Patch. - Ezért kitaláltuk, hogy a lányok rózsaszín, a fiúk meg kék álcaruhát viseljenek. Maga az "öltöztetés" igazi mérnöki munka volt, mert úgy kellett dolgoznunk, hogy a marionettek szabadon mozgathatók legyenek a huzalokkal minden irányból. A huzalok vállban, könyékben és csípõben csatlakoztak, de arra is ügyelnünk kellett, hogy a bábuk hátán a ruha nyitható legyen, mert gyakran kellett elemet cserélni a Gilderfluke nevû szerkezetben, amely a marionettek arcvonásait koordinálta.
Patch-nek és csapatának gondoskodnia kellett arról is, hogy valamennyi bábu öltözéke tükrözze az adott karakter személyiségjegyeit. Mindennek a tetejébe pedig figyelembe kellett venniük a bábosok igényeit is, hiszen akadálytalanul kellett mozgatniuk a figurákat.
- A végén sikerült egészséges kompromisszumot kötnünk - összegzi Patch. - Mi úgy szabtuk-varrtuk-vágtuk a jelmezeket, hogy minél könnyebben tudják mozgatni a figurákat, a bábosok pedig elfogadták, hogy a jelmezek hatásos használata érdekében a mozgatásnak vannak bizonyos korlátai. Nem volt egyszerû, de egy idõ után tökéletesen mûködött a rendszer.
Szintén nem volt irigylésre méltó dolga a fõbábosoknak, azaz a Chiodo Bros. csapatának - Edwardnak, Stephennek és Charles-nak - sem, õk ugyanis még az elején belepillantottak a forgatókönyvbe, és kijelentették, hogy az ott leírtak megjelenítése teljességgel lehetetlen. Aztán mégis nekiálltak, hogy összehozzák, amit Parker és Stone kitaláltak.
- Találó az a megállapítás, hogy ez egy Jerry Bruckheimer-film, de bábukra koreografálva - jelenti ki Stephen Chiodo. - Minden robban és potyog benne, amitõl az elején roppant idegesek lettünk, de aztán ráéreztünk az ízére.
A Chiodo Bros. és Norman Tempia bábtervezõ elõször 95, mechanikusan mozgatható fejet készített, majd a haj és a smink megváltoztatásával több mint 300 különbözõ figurát dolgozott ki. A bábuk száma egyre nõtt, amint elkészültek a szilárd fejû kaszkadõrbábuk, amelyek sorsa a szétrobbanás volt, majd a különbözõ mutatványok számára kifejlesztett egyéb figurák.
- A legizgalmasabb az volt ebben a munkában, hogy mellõztük a számítógépes trükköket, minden valódi - folytatja Edward Chiodo. Szobrászokat, parókakészítõket, festõket kértünk fel, sõt külön emberek készítették a bábuk körmeit. A használt technológia évszázadok óta rendelkezésünkre áll. Az egyetlen kivételt azok az high-tech koponyák képezték, amelyekben egyenként kilenc szervomotor mûködött. Ezek egy számítógépes rendszerhez kapcsolódtak, amely a bábuk arcmozgásait keltette életre. Amennyire tudom, ilyesmit még senki nem csinált elõttünk.
- A leghajmeresztõbb dolgokat kellett végrehajtanunk, nem egyszer gyakorlás nélkül - nevet Charles Chiodo. - Vért izzadtunk, hogy a lehetõ legközelebb jussunk ahhoz, amit elvárnak tõlünk, és gyakran nagyon vicces végeredmény született.
- És soha nem kuszáltuk össze a drótok húrjait! - folytatja Edward Chiodo. - Egy átlagos bábut 8-10 huzallal irányítottunk: néggyel a fejet, kettõvel a vállakat, további 2-2-vel pedig a lábakat és a karokat. Ha összeadjuk, hogy ez bábunként 10 huzal, és egyes jelenetekben 10 bábu játszott, akkor kijön, hogy száz drótot kellett mozgatni egyszerre. Ilyen helyzetben ha valaki egyetlen rossz mozdulatot tesz, egyetlen kusza gomolyaggá válik az egész "szereplõgárda".
A film komoly kihívások sora volt a bábmesterek számára. A Rushmore-hegy belsejében játszódó jeleneteknél rendkívül szûk helyen kellett úgy dolgozniuk, hogy minden figura testtartása és mozgása valószerû legyen. Annál a résznél, ahol a kommandó a Panama-csatornánál teljesít feladatot, árvíz mossa el a szereplõket, azaz többhektónyi vizet zúdítottak a bábukra, ráadásul többször ismételték a jelenetet. A kairói piactéren viszont a rengeteg statisztabábu mozgatása okozott különleges problémát.
A 100 jelenetben 13-45 bábos dolgozott attól függõen, hogy hány marionett szerepelt az adott felvételen. A mozgatáshoz összesen 50 mérföldnyi huzalt használtak el a forgatás során.
Parker és Stone nem csupán írói, rendezõi és produceri feladatokat vállaltak a filmben, hanem a figurák többségének is õk kölcsönözték a hangjukat. Mindketten állítják: korábban fogalmuk sem volt, mekkora fába vágják a fejszéjüket.
- Az elsõ teszteknél csupán annyit szerettünk volna, hogy a bábuk forduljanak sarkon, menjenek a szoba másik sarkába, és dobjanak be egy felest. Csupán e semmiség kivitelezése 20 órát vett igénybe, és vagy 75 snittre volt szükségünk - nevet Stone. - Imádom ezt a filmet, de néha úgy éreztem, csupán egyetlen dologra vágyom: lefeküdni a padlóra, és sírni.
- Egyébként ez az utolsó filmünk - teszi hozzá Parker. - Már csomagolunk is, és örökre elhagyjuk Los Angelest.
Mielõtt bárki megijedne: Parker és Stone ugyanezt mondták, amikor befejezték a South Park: nagyobb, hosszabb, vágatlant. És még mindig itt vannak.


Ki is az a Kim Dzsong Il?

Az Amerika Kommandó félõrült fõgonoszát, Kim Dzsong Ilt, aki a való életben ugyanilyen szerepet tölt be a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság diktátoraként, mindig is nagy titokzatosság övezte. Az mindenesetre biztos, hogyan került "trónra": örökölte a teljhatalmat apjától, Kim Ir Szentõl, aki 1948-tól haláláig, 1994-ig vezette - a nyomorba - országát. Kim Dzsog Il a feltevések szerint Szibériában született 1941-ben, ahol apja a számûzetését töltötte, a hivatalos krónikák azonban úgy szólnak, hogy 1942-ben, édesapja partizántáborában látta meg a napvilágot, mégpedig az ország legmagasabb pontján, a Paktu-hegy tetején.
Az alacsony, szemüveges Kim Dzsong Il élveteg kéjenc hírében áll. Állítólag azt mondta, ha nem lenne államfõ, filmproducer szeretne lenni. Ezt komolyan is gondolhatta, mert 1978-ban elraboltatta Dél-Koreából Sin Szang-Ok filmrendezõt és színésznõ feleségét, és nyolc évig fogva tartotta õket. Igaz, a foglyok luxuskörülmények között éltek, és hatalmas összeget kaptak azért, hogy elkészítsenek egy saját, külön bejáratú Godzilla-filmet a mozimániás diktátor számára, aki több ezres filmgyûjtemény birtokosa.
Kim Dzsong Ilt az észak-koreai média "páratlan vezetõként" és "a forradalmi ügy dicsõ letéteményeseként" magasztalja, és nem gyõzik dicsérni, amiért továbbfejlesztette az apja által kitalált Dzsucse, azaz az önerõre támaszkodás filozófiáját, amelynek alapján az országot irányítja. A diktátor szorgalmasan táplált legendájához tartozik még, hogy állítólag hat operát írt két év alatt, és saját kezûleg tervezte a hatalmas Dzsucse-tornyot, amely Phenjanban áll.
A külföldi sajtóban azonban más is olvasható, például hogy a kegyetlen és kiszámíthatatlan diktátor szervezte meg azt a bombamerényletet, amely 1983-ban Rangoonban a dél-koreai kormány több tagjával végzett, és valószínûleg része volt a dél-koreai utasszállító 1987-es felrobbantásában is. Ma külföldi szakértõk úgy vélik, hogy Kim Dzsong Il parancsára Észak-Korea atomfegyvert próbál kifejleszteni.

A film alkotói

TREY PARKER (rendezõ/producer/kreátor/forgatókönyvíró) a South Park sorozat egyik alkotója. A sorozat másik alkotójával, Matt Stone-nal a Coloradói Egyetemen találkozott, és még egyetemi éveik alatt több sikeres rövidfilmet készítettek.
Parker 1994-ben készítette el elsõ élõszínészes nagyjátékfilmjét "Cannibal: The Musical" címmel, amely a hírhedt coloradói kannibálról, Alfred Packerrõl szólt. A saját erõbõl finanszírozott produkció felkeltette Brian Graden, a FoxLab igazgatójának figyelmét.
Graden felkérte Parkert és Stone-t, hogy készítsenek egy vicces karácsonyi "videókártyát", amit elküldhet szeretteinek. Az eredmény a "The Spirit of Christmas" lett, egy ötperces rajzfilm, amelyben Jézus és a Mikulás az ünnepek feletti egyeduralomért küzd, amit a southparkos kissrácok kajánul figyelnek és jellegzetes beszólásokkal kommentálnak. A filmecske elnyerte a Los Angeles-i filmkritikusok díját, és egész Hollywood a földön fetrengett tõle.
Ezt követte a South Park elindulása. A sorozat számos díjat kapott, és a Comedy Central csatorna legnézettebb mûsoraként vonult be a televíziózás történetébe.
Parker újabb élõszínészes filmet készített "Orgazmo" címmel egy ájtatos mormonról, aki pornókirály lesz Los Angelesben. A film írója, rendezõje és fõszereplõje természetesen õ maga volt.
1999 nyarán Parker és Stone leforgatta a South Park moziváltozatát (S.P.: nagyobb, hosszabb és vágatlan), amelyet Oscar®-ra jelöltek legjobb filmdal kategóriában, és több rangos díjat kapott.
2001-ben készítették a "That’s My Bush!" címû vígjátéksorozatot, amely sajátos fénytörésben ábrázolja az USA elnökét. Mielõtt bárki arra gondolna, hogy a két alkotó kifejezetten Bush elnököt szerette volna kigúnyolni, gyorsan le kell szögezni, hogy a sorozat ötlete hónapokkal a 2000-es elnökválasztás elõtt született, és alternatív címe "Absolute Al" volt, Al Gore-ra, a demokrata jelöltre utalva. A széria elsõsorban a családi vígjáték-sorozatok paródiájaként született, és csak azért lett a Fehér Ház a helyszín, mert így gazdagabb volt a humorforrás, és Parkerék még tiszteletlenebb poénokat engedhettek meg maguknak. A "That’s My Bush!" mégis csupán nyolc epizódot ért meg, a csatorna szóvivõje szerint a "relatíve magas költségek miatt" kellett levenni a mûsorról.

MATT STONE (producer/kreátor/forgatókönyvíró) filmes pályafutása már a kezdetektõl teljesen összeforrt alkotótársáéval, ezért filmográfiájuk közös.


szereplők:
Trey Parker ... Gary Johnston/Joe/Hans Blix/Kim Jong Il/Carson/Részeg/stb..
Matt Stone ... Chris/George Clooney/mások (hang)
Kristen Miller ... Lisa (hang)
Masasa ... Sarah (hang)
Daran Norris ... Spottswoode (hang)
Phil Hendrie ... Hírszerzõ (hang)
Maurice LaMarche ... Alec Baldwin (hang)
Chelsea Magritte ... Francia anya (hang)
Jeremy Shada ... Jean Francois (hang)
Fred Tatasciore ... Samuel L. Jackson (hang)


fényképezte:
Bill Pope

vágó:
Tom Vogt

látvány:
Jim Dultz

jelmez:
Karen Patch

zene:
Harry Gregson-Williams

művészeti rendező:
John Berger

szereposztó:
Mary Hidalgo

díszlet:
Fontaine Beauchamp Hebb

díszlet:
Richard C. Walker

producer:
Pam Brady

producer:
Trey Parker

producer:
Matt Stone

producer:
Scott Aversano

producer:
Anne Garefino

producer:
Michael Polaire

producer:
Scott Rudin