információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
1990 nyarán a húszéves Anthony Swofford sorkatonát Szaúd-Arábiába küldik harcolni az elsõ Öbölháborúban.
2003-ban az emlékeibõl írt könyv, a Jarhead, bestseller lesz. Swofford a történetet azzal az õszintességgel és humorral fûszerezte, amely csak olyan valakitõl jöhet, aki személyesen élte meg azokat az idõket, azon a helyen.
A könyv kilenc hétig volt a The New York Times bestseller listáján, és az újságban így dicsérték: "egy fajta klasszikus...felüdítõ emlékirat az 1991-es Perzsa Öbölháborúról, amely a katonaéletrõl valaha írt legjobb könyvek közé fog tartozni. Ez a vad utazás sokmillió fiatalember számára ismerõs, de csak ritkán írják le ilyen jól."
Ez az egyszerûen elmesélt történet egyenesen egy húszéves gyerektõl származik, aki egészen máshogy látta a háborút, mint amilyennek az újságban és a televízióban mutatkozott. Õ alulról figyelte a háború képeit: lángoló olajkutakat, amelyek földre hullt üstökösként álltak az éjszakában; piszkos, felajzott, lelkes katonákat, akik rettegtek attól, hogy a következõ domb mögött a háború elkezdõdik; fiatal fiúkat, akiket ledobtak egy kegyetlen tájon, ahol arra vártak, hogy csomagokat, leveleket és pornóújságokat küldjenek utánuk, ahol skorpiócsatákra kötöttek fogadásokat, és hullarészegre itták magukat karácsonykor. Ám ilyen pokoli körülmények között kivételes barátságok is születtek, amelyek alapja az életre szóló bajtársi kötelék - a bõrnyakúak testvérisége, akik halálig tartó hûséget esküdtek egymásnak.
A FILM KÉSZÍTÉSÉRÕL
A toborzás
- Amikor elõször olvastam a könyvet, az fogott meg benne, hogy a háborút egy bizonyos személy szemén át mutatja: valakién, aki önmagával küzd, miközben próbál rájönni, hogy kicsoda valójában. Lenyûgözött a macsóság, a humor, a szürrealizmus és az iróniától sem mentes megállapítások elegye - meséli a rendezõ, Sam Mendes, elsõ benyomásait a Jarhead címû öbölháborús regényrõl. - Egyedülálló háborús könyv, amelybõl egyedülálló háborús film készülhet. Az Öbölháborúról az emlékeinkben tiszta kis képek élnek aprócska bombákról, amelyek tökéletesen eltalálják a játékvárosokat, ahol emberi életnek nyoma sincs. Egy katonának a földön eközben fogalma sincs, hogy mi történik.
- Ha bármit meséltem volna az Öbölháborúról, annak az én történetemnek kellett lennie - mondja Anthony Swofford. - Tizennyolc voltam, amikor 1998 decemberében beléptem a tengerészgyalogsághoz. A tengerészgyalogság nagyon csábító volt bizonyos fiatalemberek számára. Már ott voltam, amikor egy nap megpillantottam pár fickót, akiknek jobb fegyverük és felszerelésük volt. Megtudtam, hogy mesterlövészek. Valami misztikum lengte õket körül. - Azután Swofford is mesterlövész lett. - A gyalogos katona 15 ezer rosszul célzott lövésért harcol; az mesterlövész meghal azért az egyetlen tökéletes lövésért - rabul ejtett az érzés.
William Broyles, a forgatókönyvíró, aki harcolt Vietnámban és fia van a seregben, mélyen átérezte Swofford történetét.
- Amikor elõször beszéltem Bill-lel a könyv adaptálásáról, mesélt nekem saját vietnámi tapasztalatairól és arról, hogy ez egy olyan klub, amelybe életed végéig beletartozol - mondja Doug Wick producer. - Némileg meglepett, hogy ez a kifinomult stílusú író, aki csaknem négy évtizede szolgált a hadseregben, arról beszél, hogy õ örökre tengerészgyalogos marad, mint ahogy azok a férfiak, akik bár rövid ideig és régen ismerték egymást, mind úgy érzik, hogy örökre összetartoznak. Akkor jöttem rá, hogy ezt a történetet érdemes elmesélni.
- Amikor hazajöttem Vietnámból, hiányzott a fegyverem - veszi át a szót Broyles. - Valami szerves kapcsolat alakul ki közted és a puskád közt - mint a cowboy és a lova közt. Ha leveszed a cowboy-t a lováról, még mindig ó-lábú, mert eggyé váltak, csakúgy, mint te és a puskád.
- Szerintem idõre és utólagos bölcsességre van szükséged ahhoz, hogy elkezd megérteni, min mentél keresztül, fõleg akkor, ha az, amit atéltél, olyan földrengetõ valami, mint egy háború, - jegyzi meg Mendes. - Mint a legtöbb hatalmas történelmi esemény esetében, némi távolságra van szükség ahhoz, hogy teljesen megértsd õket. Az Öbölháború mindenképpen más esemény most, mint aminek akkor tûnt.
Mendes és Broyles a szövegkönyvet úgy dolgozták ki, hogy Swofford több szálon futó történetébõl kihúzták azt a szálat, amely az õ kiképzésérõl és a sivatagban eltöltött idejérõl szólt. (Swofford-ot 1990. augusztus 14-én küldték bevetésre, csupán két nappal huszadik születésnapja után. Zászlóalja az elsõk között érte el az Öblöt és azonnal eloszlatták õket a sivatagban. Beásták magukat és várták, hogy a harc elkezdõdjön...)
- A történetünk romantikamentes és apolitikus - teszi hozzá Broyles. - Fiatalemberekrõl szól, akik csatlakoznak a tengerészethez és megpróbálják megtalálni a helyüket az életben.
A sorozás
- Repülõn olvastam a könyvet, és nagyon megindított - tiszta érzelmekrõl szól és nincs benne semmilyen háborús történetekre jellemzõ klisé - mondja Jake Gyllenhaal, aki örömmel vállalta el a szerzõ szerepét. Bár, mint késõbb kiderült, alábecsülte az ezzel járó fizikai - és szellemi - megterhelést.
- Amikor én és a többiek megkaptuk a tengerész frizuránkat, nagyon tetszett; aztán nemsokára már furcsa volt - emlékszik vissza Gyllenhaal. - De szerintem érthetõ, hogy úgy éreztem. Azt hiszem Swoff szeretett távol maradni a csapattól. Ugyanannyira csendes szemlélõ, mint amennyire csapatjátékos, és Sam [Mendes] olyan légkört teremtett, amelyben egyszerre megfigyelõje és része is lehettem a csapatnak. Mindig érdekes kettõsségnek éreztem, hogy szerves része vagyok a zászlóaljnak, miközben kívülállónak érzem magam. Szerintem Sam pont ezt akarta elérni.
Peter Sarsgaard, aki Troy-t, Swoff barátját játssza, hozzáteszi: - A legfõbb oka, hogy szerettem volna ebben a filmben szerepelni, az, hogy szerintem elismeréssel adózik a háborúban átélt nehézségeknek. Kaptunk belõlük egy kis ízelítõt azáltal, hogy szerepeltünk ebben a filmben. Úgy értem, mégiscsak színészek vagyunk. A legnehezebb számunkra az idõjárás viszontagságai voltak. Hol majd' befagyott a fenekünk - mivel már tizenkét órája áztunk az esõben vagy éjszaka volt a sivatagban -, hol majd' meggyulladtunk - mivel a tûzõ napon dolgoztunk teljes felszerelésben vagy egy homokviharon küzdöttük át magunkat. Bár szégyellem magam, hogy errõl panaszkodom, hiszen voltak, akik hónapokon át voltak kitéve ugyanennek, miközben lõttek rájuk.
A katonai élet egy másik nehézsége azok számára, akik az elsõ Öbölháborúban harcoltak - vagy bármelyik háborúban azelõtt, mióta a hadseregben mindkét nem képviselõi szolgálhatnak - az volt, hogy a színészeknek/katonáknak hozzá kellett szokniuk a nõk hiányához.
- Arról van szó, hogy a szövegkönyv felügyelõn és a kamera töltõn és talán még egy vagy két másik nõn kívül kizárólag férfiak dolgoztak a filmen - magyarázza Sarsgaard. - Még a fodrászok és a sminkesek is férfiak voltak. Az igazat megvallva, mind rosszul voltunk ettõl egy idõ után - teszi hozzá nevetve.
A szakasztiszt szerepében az Oscar-díjas Jamie Foxx-ot láthatjuk.
- Szerintem nagyon helyénvaló, hogy pont Jamie Foxx játssza a törzsõrmesterünket - mondja Gyllenhaal. - Mindenki tiszteli, mint színészt. Távol marad a többiektõl, és csendben sakkozik a jelenetek között. Mindannyian leültünk már vele játszani, és mindannyiszor gyõzött. A tengerészetnél csakúgy, mint egy filmforgatáson, létezik egy hierarchia. Jamie-re könnyû a vezetõnkként tekinteni. Ösztönösen felnézek rá, mert természetesnek érzem, hogy így tegyek.
- Az egyik elsõ dolog, amit Sam mondott nekünk, az volt, hogy ‚Olvassátok el a könyvet, de ne éljétek bele magatokat, mert a film valami más lesz’, - veszi át a szót Foxx. - A könyv arról szól, hogy egy férfira milyen hatással volt a háború. A film mindenki szemszögét látni engedi. Én a tengerészet szemszögébõl látom az egészet.
Egy másik Oscar-díjas színész, Chris Cooper kapta azt a feladatot, hogy a lelkes, bölcs és karizmatikus Kazinski alezredest életre keltse.
- Egy életveszélyes helyzetben egy csapat fiatalember vezetõt keres magának. Észreveszik, ha etetik õket - mondja Cooper. - Kazinski jól tud motiválni és tudja, hogyan kell felvillanyozni egy tömeget. Megérti, hogy egy jó parancsnoknak több szerepet kell játszania. Tudja, mikor kell a legjobb barátot, mikor apát alakítania, és mikor kell földbe döngölnie az embereit.
Lucas Black alakítja Chris Kruger-t, a lázadót, aki azon kevesek egyike a csapatban, akiket érdekel a politika, ami mindannyiukat a háborúba sodorta.
- Az én karakterem szeret viccelõdni és megpróbál egyesek idegeire menni azzal, hogy túl sokat kérdez - mondja Black. - Sokat tud arról, hogy mi folyik, és szeret bogarat ültetni mások fülébe - miért vagyunk itt és mit csinálunk itt?
Swofford csapatának többi tagja: Evan Jones a nagyszájú, pimasz Fowler szerepében; Brian Geraghty a félénk, aszociális Fergus O’Donnell szerepében; Jacob Vargas az elkötelezett harcos, Cortez szerepében; és Laz Alonso a tiszteletet parancsoló kubai-amerikai Escobar szerepében. Mendes azt szerettte volna, ha minden színész, amennyire csak lehet, megtapasztalja, hogy milyen a tengerészetnél szolgálni. A forgatás megkezdése elõtt (amelyet még egy háromhetes, alapos próba elõzõtt meg) a zászlóaljat megformáló tizenhárom színész/katona végigcsinált egy kiképzõtábort a George Légierõ Bázison James Dever törzsõrmester vezetésével, aki Az utolsó szamuráj (The Last Samurai) és a Katonák voltunk (We Were Soldiers) címû filmeknél is asszisztált.
- Sátrakban laktunk, pontosan olyanokban, mint amilyeneket az igazi táborokban használtak a sivatagban, és tábori ágyakon aludtunk - mondja Dever. - És gondoskodtunk róla, hogy a kiképzés, amit kaptak, pontosan olyan legyen, mint amilyenen a tengerészgyalogosok átestek azelõtt, hogy a sivatagba mentek. Alapvetõ tengerészeti kiképzés volt, bár felgyorsítva. A színészek nagyon motiváltak voltak. Többet kényszerítettem-e ki belõlük, mint amit normális esetben elvárnék egy színésztõl? Igen, egyértelmûen, hiszen fizikai alakítás vár rájuk a filmben. Átélik a fájdalmat, a kimerültséget, a hõséget. Nem akartam annyira leterhelni õket, mint korábban egyes színészeket, akik ott estek össze, de azt akartam, hogy a megszokottnál valamivel tovább menjenek el.
"time is not money"
