információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Egy szerelem története, és egy felajánlásé
A Az elszánt diplomata címû film, amelyet a világ négy sarkából verbuválódott, igazi filmes tehetségek összmunkája varázsolt a filmvászonra, kitûnõ aránnyal ötvözi a kalandot, a társadalmi kérdéseket feszegetõ komolyságot és az érzelmeket.
Fernando Meirelles rendezõ így beszél: "Az a lehetõség, hogy a gyógyszeriparral foglakozzam, csak egyike volt három fontos elemnek, amelyek arra sarkalltak, hogy megrendezzem a Az elszánt diplomata címû filmet. Egy másik fontos tényezõ volt annak lehetõsége - a döntés - hogy Kenyában forgassunk. Harmadszor pedig, hangsúlyozom, hogy ez alapjában véve egy végtelenül eredeti szerelmi történet is; egy férfi története, aki feleségül vesz egy sokkal fiatalabb nõt, és csak miután az asszony már meghalt, szeret bele igazán. Akkor kezdi keresni, amikor már elvesztette. Ez egy gyönyörû történet, amelyet - éppen csak leheletnyit - az egzisztencialista életérzés is megérintett."
"Számomra ennek a két embernek a története afféle ’retrospektív szerelmi affér’," - fejti ki egyetértését Ralph Fiennes, aki a címszerepet játssza. "Két egyenlõ mértékben fontos része van ennek a szerepnek. A film egyrészt a nagyvállalatoknál folyó törvényszegésekrõl, hivatali visszaélésekrõl és manipulációkról szóló politikai thriller, másrészt viszont Justin és Tessa Quayle kapcsolatának története. Justin utazása nem csak azt követi nyomon, amit Tessa kutatott, ami után a nõ nyomozott; Justin a kettõjük közötti kapcsolatot is szinte nyomozóként kutatja fel. Ez a férfi újra felfedezi, és újraértékeli a feleségéhez fûzõdõ saját kapcsolatát. Csodálatos ez a szerep, mert ez az ember a tartózkodó és kedves fickó figurájától odáig jut el, hogy a világ meglehetõsen kemény igazságaival szembesülni kénytelen erõs férfi válik belõle. Remélem, hogy a nézõk majd afféle, a XV. századi vallásos drámák szerinti értelemben vett ’Akárki’-t fognak látni ebben a figurában."
Rachel Weisz, aki Tessa Abbott Quayle, a meggyilkolt aktivista kulcsfontosságú szerepét játssza, ezt teszi hozzá: "A szerelmi sztori és a politikai thriller, mint a történet egy másik szála, teljes mértékben egymásba illeszkednek - az egyik nem történik meg a másik nélkül, és ez a zseniális mind John le Carré regényében, mind Jeffrey Caine adaptációjában. Justin a Tessa iránti szerelme miatt vág neki a tényfeltáró utazásnak, amelynek a során aztán az önismeret újabb szintjét éri el, de egyúttal egy óriási nemzetközi botrányra is fényt derít."
"Elsõ pillantásra Justin nagyon passzívnak tûnik." - mondja Meirelles. "Ez az ember egy civilizált brit gentleman, egy udvarias diplomata, aki az illemkódex szerint él. Nem ismeri teljességében azt, amit Tessa tesz; néha szeretne ugyan beleavatkozni, de nem teszi, és nem azért, mert gyenge hozzá, hanem azért, mert van köztük egy megállapodás, és Justin ezen a téren is betartja az illemszabályokat. Mi mindannyian szerettük volna kideríteni, hogy vajon Tessa miért is érdeklõdik Justin iránt, vajon õt mi köti a férfihoz. Tessa-nak egy fix pontra, erõs horgonyra van szüksége, és Justin ezt jelenti a számára; Justin a józan ész birodalmához köti õt, a férfi annyira kiegyensúlyozott és átgondolt, a nõ pedig annyira szenvedélyes."
"Justin is szenvedélyes - mármint szenvedélyes kertész." - jegyzi meg Fiennes. "A kertészkedõ emberekben van valami belsõ nyugalom, érzékenység arra, hogy figyeljék, ahogy valami él és növekszik, hogy örüljenek annak, ahogy valami virágba borul, majd teljes pompájában kivirágzik. A számomra ezek mind kulcsot adtak Justin személyiségéhez. Miért vesz feleségül egy ilyen férfi olyan önfejû, nézetei mellett kitartó, szenvedélyes nõt, mint Tessa? Azt hiszem, hogy azért vonzódnak egymáshoz, mert az ellentétek igenis vonzzák egymást."
Jeffrey Caine forgatókönyvíró megjegyzi: "Ralph és Rachel teljes mértékben el tudták velem hitetni a Tessa-Justin kapcsolatban rejlõ szenvedélyt és gyengédséget."
Tessa Quayle alakját valós figuráról mintázták. John le Carré a Az elszánt diplomata (Az elszánt diplomata) címû regényét egy Yvette Pierpaoli nevû hölgynek ajánlotta, aki nagy szenvedéllyel tevékenykedõ aktivista és fáradhatatlan önkéntes szociális munkás. A film vége-fõcímében, a filmvásznon is megjelenõ ajánlásában Carré úgy jellemzi ezt a nõt, mint aki "úgy élt, és úgy halt meg, hogy fittyet hányt életre-halálra."
Yvette Pierpaoli 1999-ben, 60 éves korában halt meg Albániában, két másik szociális munkással és a gépkocsivezetõvel együtt, autóbalesetben. Yvette akkor a Refugees International menekültügyi szervezet képviselõje volt, amelyet úgy vállalt, mint az emberek megsegítését szolgáló, egész életére szóló elhivatottsága egyik feladatát. Ez az elhivatottság 19 éves kora óta meghatározta az életét, amikor elõször hagyta el szülõföldjét, Franciaországot, hogy Phnom Penh-be utazzon. Carré itt ismerte meg, az 1970-es évek közepén. Elsõ találkozásuktól kezdve Yvette minden elképzelhetõ, a rendelkezésére álló eszközt bevetett, legyen az nõi fortély vagy lehengerlõ érvek, hogy az írót megnyerje az ügynek. Carré így emlékszik vissza:
Mert minden egyetlen ügy érdekében történt. És ez az ügy - ezt az ember hamar megtanulta -, egy abszolút megkérdõjelezhetetlen, belsõ, zsigeri kényszer volt, amely a lelkében munkált. Nevezetesen, hogy élelmet és pénzt szerezzen az éhezõknek, gyógyszert a betegeknek, fedelet a hajléktalanok feje fölé, iratokat a hontalanoknak, és, úgy általában, az elképzelhetõ legvilágiasabb, fizikai és üzleti szellemû, a lehetõ legjózanabb, a valóságtól el nem szakadó módon, csodákat tegyen...
És habár életkorát, foglalkozását, nemzetiségét és társadalmi rangját tekintve az általam megrajzolt Tessa figurája távol van Yvette alakjától, Tessa elkötelezettsége a szegénységgel sújtott Afrika iránt, különösen az afrikai nõk iránt, a protokollal szemben érzett megvetése és az a tántoríthatatlan, gyakran õrjítõ eltökéltsége, amellyel a saját útját járja, nos, mindezek a jellemvonások teljesen tudatosan Yvette példájában gyökereznek.
"time is not money"
