microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
V, mint Vérbosszú (2006)
V for Vendetta

. . . . . . . . . . 7.70
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 4.4
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 132 perc
nemzetiség:  amerikai, német
műfaj:  sci-fi, thriller
eredeti nyelv: angol
formátum: feliratos
korhatár 16+
c tr tr


információ:

vissza a rövid leíráshoz

bővebb info
A TÖRTÉNET ÉS SZEREPLÕI

James McTeigue rendezõ szerint a V mint Vérbosszú lényegét tekintve politikai thriller, melynek középpontjában egy sötét és igen összetett személyiség áll. "V idealista forradalmár, aki a tömegek szabadságáért küzd, ugyanakkor azonban véres kezû gyilkos is, aki kegyetlenül leszámol múltbéli ellenségeivel."
Az elõkészületek során McTeigue számos filmbõl merített ihletet, köztük olyan klasszikusokból, mint az 1965-ös Algíri csata (The Battle of Algiers), amely sokkolóan ábrázolja az algériaiak harcát a francia gyarmatosítók ellen. És persze mélyen hatott rá Kubrick Mechanikus narancsa (Clockwork Orange), az Orwell-regénybõl készült 1984 és a Fahrenheit 451: ezekhez hasonlóan a V mint Vérbosszú is komor antiutópia, amely az elnyomásról, a korrupcióról és a média féktelen agymosásáról szól, s azt vizsgálja, mi történik, ha egy diktatúrában az egyén saját kezébe veszi a törvényt.
"V mint Vérbosszú összetett alkotás - fogalmaz Joel Silver producer, aki olyan filmekben dolgozott, mint a Mátrix (The Matrix), a Mátrix - Újratöltve (The Matrix Reloaded), a Mátrix - Forradalom (The Matrix Revolution), a Halálos fegyver-filmek (Lethal Weapon) és a Drágán add az életed (Die Hard). - A felszínen dinamikus akciófilm, a mélyben azonban az egyén és a hatalom viszonyát feszegetõ súlyos kérdésekkel szembesíti a nézõt."
A film Alan Moore és David Loyd "V for Vendetta" címû képregény-sorozata alapján készült, amely 1982-tõl jelent meg a Warrior címû képregény-folyóiratban, és rövid idõ alatt igazi kultuszmûvé vált. A sorozat 26 rész után a Warrior megszûnése miatt félbeszakadt, és Moore-ék csak 1989-ben készítették el a befejezést, amelyet a DC adott ki.
A képregény 1997-ben játszódott egy olyan Londonban, amelynek megalkotásakor a két alkotó kora Angliájából indult ki. "Gyûlöltük Thatcher asszony ultakonzervatív kurzusát, és ebbõl a gyûlöletbõl született a történetben szereplõ fasiszta rendõrállam - meséli Lloyd. - Az eredeti mû az egyén jogait hangsúlyozta, és azt üzente az olvasónak, hogy ha a rendszer be akarja darálni, joga, sõt kötelessége szembeszállni vele. V ellenállása direkt és brutális: kormányzati létesítményeket támad, és gátlástalanul öldösi a rendszer kiszolgálóit. A történet arról is szól, hogy indokolható-e a terrorizmus - és ez a kérdés ma aktuálisabb, mint valaha."
A Mátrix-trilógia megalkotásával világhírûvé vált író-rendezõ testvérpár, Andy és Larry Wachowski régi rajongója volt Moore és Lloys eredeti képregényének, és még az elsõ Mátrix leforgatása elõtt elkészítették a képregény forgatókönyv-változatát. A trilógia második és harmadik részének utómunkálatai közben aztán újra elõvették a könyvet, és megmutatták elsõ asszisztensüknek, James McTeigue-nek, aki mindhárom Mátrixban a munkatársuk volt, és a reklámfilmek után már nagyon vágyott rá, hogy játékfilmet rendezhessen.
McTeigue azonnal ráharapott a rengeteg politikai áthallással rendelkezõ, izgalmas témára. A Wachowski testvérek a Mátrixszal töltött tíz év után szusszanásnyi pihenõre vágytak, ezért Joel Silver producerrel egyetértésben úgy döntöttek, hogy átengedik a rendezés jogát McTeigue-nek. A könyv mellé McTeigue megkapta a Mátrix elitcsapatát: Grant Hill producert, Owen Paterson díszlettervezõt, a különleges hatások supervisorát, Dan Glasst, a kaszkadõrök munkáját összehangoló Chad Stanelskit, és író-producerként a két Wachowskit.
A Wachowski testvérek mindenekelõtt alaposan átdolgozták eredeti forgatókönyvüket. "A régi változat korrekt adaptációja volt a képregénynek - emlékezik a rendezõ. - Az új verzióban a történetet kicsit elõrébb vittük az idõben, nagyjából 2020 környékére, és beiktattunk egy flashback-részt."
A képregényben rengeteg figura tûnik fel, ezeket a forgatókönyvben megritkították vagy összevonták. Átdolgozták Evey figuráját is: a lány idõsebb lett, és megváltozott a társadalmi háttere.
Lloyd roppant elégedett volt a Wachowski testvérek forgatókönyv-változatával. "Nem azt vártam tõlük, hogy szolgaian lemásolják a képregényt, hanem hogy megõrizzék a történet szellemét, és ne hamisítsák meg az üzenetét" - fogalmaz.
A filmkészítõk eltökélték, hogy megõrzik V titkát, és nem fedik fel a filmben a hõs elcsúfított, összeégett arcát, amely a négyszáz évvel ezelõtt élt legendás szabadsághõs, Guy Fawkes maszkja mögött rejtõzik.
1605. november 5-én Fawkest letartóztatták a Lordok Háza alatt egy pincében, ahol 36 hordó puskaport rejtett el a tûzifa alá. A kínzások hatására Fawkes bevallotta, hogy 12 társával I. Jakab és a parlament felrobbantására készült. Az összeesküvõk hívõ katolikusok voltak, akik véget akartak vetni az angol katolikus egyház üldöztetésének. Azt remélték, hogy a merénylet nyomán káosz tör ki, és katolikusbarát politikai rezsim kerül hatalomra. Fawkes, a veterán katona kiválóan értett a robbanóanyagokhoz, így kulcsszerepet kapott az összeesküvésben.
A csoport kibérelt egy pincét a Lordok Háza alatt, telehordta puskaporral, és türelmesen várta a parlament megnyitását. A titok azonban kiszivárgott, és a katolikus Lord Monteagle névtelen levélben figyelmeztetést kapott, hogy ne menjen el a parlament megnyitó ülésére. Ez a levél jelentette az összeesküvõk vesztét: november 4-ének éjjelén Fawkest lefogták, és a király elé hurcolták. A férfi a rettenetes kínzások hatására megtört, és mindent bevallott. Az összeesküvõk az árulók akkoriban szokásos büntetését kapták: nyilvánosan felakasztották és felnégyelték õket.
November 5-én azóta is egész Angliában tûzijátékkal ünneplik Fawkesék bukását. Mindenfelé Fawkes-maszkokat árulnak, és az összeesküvõket szimbolizáló bábukat, "Guy"-okat égetnek.
Amikor annak idején Moore és Lloyd kidolgozta V figuráját, Guy Fawkes alakjából merített ihletet. Akárcsak Fawkes, V is zûrzavart akar teremteni, amely reményei szerint az elnyomó rendszer bukásához vezet. "Fawkes egyike volt az elsõ anarchistáknak - fogalmaz Lloyd. - Tökéletes kiindulópontot jelentett V megalkotásához. Ráadásul a Fawkes-maszk nyájas mosolya bizarr, hátborzongató hatást kölcsönzött a hõsnek."
A kísértetiesen mosolygó álarc mögött a filmben Hugo Weaving rejtõzik, aki a Mátrixban az elpusztíthatatlan Smith ügynököt, A Gyûrûk Ura-trilógiában (The Lord of Rings) pedig Elrond tündekirányt alakította.
"V ugyanarra készül, mint annak idején Fawkes: fel akarja robbantani a zsarnokság szimbólumát, a parlamentet. A rendszer megdöntésére készül, de személyes bosszúvágy vezeti" - mondja a figuráról Weaving.
Miközben az ország felszabadításáért küzd, V rafinált kegyetlenséggel pusztítja el azokat az embereket, akik bebörtönözték és megkínozták, és a gyilkosságok helyszínén mindig otthagyja névjegyét: egy szál rózsát. "Összetett jellem: brutális gyilkos és mûvelt, kifinomult ember, aki mélyen hisz a szabadság eszméjében."
V arcát a történet során végig álarc takarja, Weavingnek tisztán gesztusokkal és hangi eszközökkel kellett életre keltenie a figurát. "Hugo rengeteget dolgozott színházban, s varázslatosan bánik a hangjával és a testével. Ahogy feltette a maszkot, tudtuk, hogy meg fog birkózni a feladattal" - emlékezik McTeigue.
V védencét és szövetségesét, Evey Hammondot Natalie Portman alakítja. A Leon, a profi (The Professional) címû filmben 13 évesen feltûnt Portman a Star Wars I. - A klónok támadásában (Star Wars I. - Attack of the Clones) került munkakapcsolatba McTeigue-vel, aki rendezõasszisztensként közelrõl csodálhatta a lány szépségét és tehetségét. "Mikor megkaptam a V forgatókönyvét, azonnal õt láttam magam elõtt Evey szerepében" - árulja el McTeigue.
Evey árva, szülei a rendszer áldozatai lettek. A lány visszahúzódva, félelemben él, mígnem egy este elkapják a titkosrendõrség utcán randalírozó pribékjei. Az életveszélyes helyzetbõl egy titokzatos, álarcos alak, V szabadítja ki, s ez a találkozás kizökkenti a lányt politikai apátiájából.
"Börtönbe kerül, ahol közvetlenül szembesül a rendszer brutalitásával és saját félelmeivel - meséli Portman, akinek az egyik börtönjelenetben a kamera elõtt nyírják kopaszra a fejét. - Megpróbálják megtörni és szétzúzni a személyiségét, de épp ellenkezõ hatást érnek el."
Portman a filmben hihetetlen érzékenységgel jeleníti meg azt a belsõ átalakulást, melynek végén a szürke kis irodistából öntudatos lázadó lesz. A színésznõ a szerepre készülve többször is megnézte a "The Weather Underground" címû dokumentumfilmet, amely a hetvenes évek egyik radikális csoportjáról készült: ezek a fiatalok az akkori kormányzat ellen tüntettek, és a bebörtönzött Timothy Leary kábítószer-guru szabadon bocsátását követelték. Portman Menachem Begin önéletrajzát is elolvasta, amelyben a késõbbi izraeli miniszterelnök szovjet börtönélményeirõl ír, és elmondja, hogy az Irgun nevû cionista csoport vezetõjeként miként hajtott végre merényleteket a Palesztínát megszállva tartó angolok ellen.
A Síró játékban (Crying Game) feltûnt Stephen Rea alakítja V ellenfelét, Finch detektívfelügyelõt. Finch a titokzatos merénylõ után nyomozva apránként megismerkedik V elõéletével, és olyan szörnyûséges titkokra bukkan, amelyek megingatják a rendszer iránti lojalitását.
A felügyelõ jobbkezét, Dominic õrmestert Rupert Graves játssza, aki szintén komoly átalakuláson megy keresztül a történet során. "Nem egy fantáziadús fickó - jellemzi a figurát Graves -, mélyen hisz a rendszerben, a nyomozás során azonban rádöbben, hogy kormánya nem olyan tisztességes, mint hitte."
Az egész Angliát uralma alatt tartó totalitárius rezsim fejét, az ördögien gonosz Sutler kancellárt John Hurt formálja meg. Sutler a félelemre építi hatalmát: titkosrendõrökkel, milicistákkal, besúgókkal, koncentrációs táborokkal, és az ország végpusztulásának rémképével tartja rettegésben a polgárokat. "Ne kérdezz, ne kritizálj, ne is gondolkodj: a Párt mindent jobban tud" - foglalja össze Hurt a rendszer alapfilozófiáját.
Hurt, aki az Orwell keserû antiutópiájából készült 1984-ben Winston Smitht alakította, a V mint Vérbosszúban néhány kulcsjelenettõl eltekintve egy hatalmas monitoron látható: innen tartja uszító beszédeit a lakosságnak, és osztja ki videón keresztül kormánya minisztereit. Az egyik komikus jelenetben azonban alászáll az olimposzi magaslatról, hogy részt vegyen egy talkshow-ban - vesztére, mert a mûsor házigazdája, Gordon Deitrich (Stephen Fry) élõ adásban teszi nevetségessé a nagyhatalmú kancellárt.
Deitrich, akit a kormányzat fogadott fel a napi rendszerességgel jelentkezõ talkshow vezetésére, Evey barátja és bizalmasa. "A lány hatására levetkõzi morális apátiáját, összetépi a cenzorok által jóváhagyott forgatókönyvet, és egy újat ír, amelyben bohócot csinál Sutlerbõl" - meséli a figuráról Fry.
A nagyszerû színészgárdát erõsíti még Tim Pigott-Smith, aki a titkosrendõrség fejét, Creedy-t alakítja; Ben Miles, aki Sutler propagandafõnökét, Dascombot formálja meg, és a kétszeres Laurence Olivier-díjas Roger Allam, aki Protherót, a "The Voice of London" címû hírmûsor arrogáns mûsorvezetõjét kelti életre.


szereplők:
Natalie Portman ... Evey
Hugo Weaving ... V/William Rookwood
Stephen Rea ... Finch
Stephen Fry ... Deitrich
John Hurt ... Adam Sutler
Tim Pigott-Smith ... Creedy
Rupert Graves ... Dominic
Roger Allam ... Lewis Prothero
Ben Miles ... Dascomb
Sinéad Cusack ... Delia Surridge
Natasha Wightman ... Valerie
John Standing ... Lilliman
Eddie Marsan ... Etheridge


fényképezte:
Adrian Biddle

vágó:
Martin Walsh

látvány:
Owen Paterson

jelmez:
Sammy Sheldon

zene:
Dario Marianelli

művészeti rendező:
Marco Bittner Rosser

szereposztó:
Lucinda Syson

díszlet:
Peter Walpole

producer:
Grant Hill
Joel Silver
Andy Wachowski
Larry Wachowski
Roberto Malerba
Henning Molfenter
Charlie Woebcken