információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A produkcióról
Albert Brooks és stábja szorosan együttmûködve dolgozott az indiai kormánnyal azon, hogy elõkészítsék a pompás helyszíneket Delphi-ben és Agra-ban három hónappal a LOOKING FOR COMEDY IN THE MUSLIM WORLD c. film forgatása elõtt. Szerették volna megragadni a 2005-ös Indiát, egy modern Indiát, amelyet ritkán látnak a nyugati filmeken. Az események kezdetétõl fogva Brooks tele volt izgalommal, Indiával kapcsolatban, amelyet a film egyik legfényesebb csillagának tekintett.
A színész/rendezõ és a forgatócsoportja kivételes jogokat szerzett a mecsetekbe, templomokba és emlékmûvekhez való bejutás vonatkozásában. Sokan ezen értékes helyszínek közül még sohasem nyitották meg kapuikat filmes stáb elõtt, beleértve a szent Taj Mahal-t is. A Taj Mahal-nál zajló forgatás szigorú feltételek mellett két napig zajlott. Egyik szabály az volt, hogy a turizmusnak a szokásos rend szerint kellett mennie. Így tehát a forgatókönyvbe bele kellett integrálni a járókelõ embereket amint a napi teendõjük után néztek.
"Nagy kihívás volt úgy dolgozni, hogy 800 ember bámult egy lépésnyire a kamerádtól a lencséidbe", mondja Brooks. Meg kellett õriznünk azt az illúziót, hogy a bámészkodók ellenére egy film zajlik.
Brooks és csapata olyan stratégiát ötlött ki, amelyben egy mozgó emberi láncot alkottak és mindenki valamilyen extra dolgot csinált, ahogy a kamera elé ért. A produkcióban még az indiai hadseregbõl is részt vettek néhányan turistát alakítva oldalról nézelõdtek, így segítették megvalósítani a fõ cselekményt. Brooks azt mondja: "Néhány órán keresztül aggódnom kellett, hogy nem fogjuk megkapni mindazt, amire szükségünk volt.
És aztán azon meditáltam, mennyire szerencsések voltunk hogy egyáltalán a Taj Mahal-nál forgathattunk filmet. Végül, megannyi próbálkozás után sikerült olyan felvételt rögzíteni, ahol nem voltak bámészkodók a képen.
Filmezni egy olyan országban, amely olyannyira sûrûn lakott, mint India rendkívül bonyolultnak bizonyult. Brooks azzal viccelõdik, hogy nem hasonlítható össze Los Angeles-el, ahol a forgatáshoz lezárathatod a Wilshire sugárutat a legnagyobb csúcsforgalom idején is. Indiában nem volt lehetõségük utcák lezárására vagy blokádolására annak érdekében, hogy nyugodt környezetet teremtsenek a filmhez. "Nem állíthatod meg az életet Indiában" mondja Herb Nanas producer. "Akár emberek vagy néhány esetben tehenek elefántok vagy majmok jelennek meg a felvétel kellõs közepén, azokat is bele kell venned a színtérbe, és bele kell foglalnod õket ebbe az egyedülállóan sûrû környezetbe."
A produkció tervezõje Stephan Altman a következõket teszi hozzá: "Kezdettõl fogva nem tudod leküzdeni vagy szabályozni azt, hogy mi történik körülötted ellentétben egy Hollywood-i filmforgatással." Így az egyetlen esélyünk az volt, hogy magunkévá tettük a környezetet és végül megvalósítottuk az indiai valóságot, ahogyan azt Albert mindvégig akarta.
A kihívás része volt az is, hogy filmre vegyük az indiai kultúra vibrálását. "Egyszer, amikor megérkeztem Delphi-be tudtam, hogy a filmben használt ruhák, jelmezek színeinek ízlésvilága folyamatosan változni fog a körülöttünk lévõ környezet változásával együtt." - mondja Deborah Everton jelmeztervezõ. Az indiai városok annyira gazdagok színben, kezdve a nõk viseletétõl a sari-tól a férfi viseleten a turbánon pagris-on keresztül a nõk által hordott chunis-ig, hosszú sálig bezáróan. Az általunk tervezett jelmezek csak kis részét képezték mindannak, ami ott jelen volt. Mindez olyan gyönyörûen egybeolvadt.
************************
Minden produkcióhoz hasonlóan, jelen esetben még inkább, a stábnak készen kellett állnia a bármely pillanatban jelentkezõ meglepetésszerû változásokkal. "Amikor Indiában forgatsz, még akkor is, ha megszerezted a forgatáshoz szükséges összes engedélyt és tervet, és bár minden folyamat tökéletesnek tûnik, a rendszer egyik pillanatról a másik összeomolhat." - mondja az ügyvetõ producer Joann Perritano. "Nem készülhetsz fel rá. A változás váratlanul és elkerülhetetlenül jelentkezik."
A filmezés egyik helyszínen jelentkezõ változása a Delphi Nemzetközi Repülõtéren esett. A jelenet egy bevándorlási tisztviselõvel indul, aki éppen egy íróasztal mögött ül, amint Brooks megérkezik az országba. Egy helyi színésznek osztották a szerepet, aki felkészülten várta a felvételt, amikor váratlanul, Brooks-ot a repülõtéri hivatalos bevándorlási hivatal vezetõje hivatta.
Habár minden jó elõre le volt tisztázva, a bevándorlási tisztviselõ biztonsági okokra hivatkozva ellenezte azt, hogy egy idegen ember üljön a bevándorlási hivatal íróasztala mögött. Brooks inkább megkérte hát, hogy segítségül kérheti-e az egyik hivatalos bevándorlási tisztségviselõt a jelenthez mintsem hogy veszni hagyja azt. Miután maguk között megvitatták a dolgot, a hivatalos bevándorlási tisztségviselõk úgy döntöttek, hogy megpróbálják a szerepet.
Brooks-nak tehát hirtelen át kellett osztani a szerepet úgy, hogy azt rendben találja egy csoport hivatalos bevándorlási tisztségviselõ. Az igazgató kiválasztotta a legszimpatikusabbat, adott neki néhány színészi tippet, elrendezték a frizuráját, sminkjét és elkezdték filmezni a jelenetet. Látszólag minden szinkronban volt, kivéve azt, hogy a hivatalos bevándorlási vezetõnek nem tetszett a forgatókönyvben szereplõ dialógus. Azt gondolta, hogy a szöveg a bevándorlási tisztségviselõt túlságosan szigorúnak láttatja. Brooks elmosolyodott és azt mondta: "A forgatókönyv szövege még csak stúdió változat. Meg fogom változtatni azt a sort."
Brooks improvizáló rugalmasságáról Tenney a következõket mondja: megjósolhatatlanul bátorító és dicsérõ. Mindig menet közben jelentkeznek a különféle problémák, és Albert megpróbálja õket kezelni. Hagyja, hogy véleményt formálj az ötletekrõl, és melletted állva kérdezi, hogy mulatságosnak tartod-e a dolgot.
Néha a dolgok jobban is elsültek, mint ahogy tervezve volt. Talán az indiai szertartásos áldásnak volt mindez köszönhetõ, amelyben a szereposztásnak és a forgatócsoportnak a film forgatásának elsõ napján volt része. Bárhogyan is az eredeti forgatókönyvben szerepelt egy külsõ jelenet a Pakisztáni Nagykövetségen. Sajnálatos módon a nagykövetség filozófiája tilt mindenféle filmes forgatást. És akkor, véletlenszerûen egy magas beosztású pakisztáni kormányzati tisztségviselõ jelentkezett be abba a hotelba, ahová a stáb elszállásolta magát, és ahol Brooks is tartózkodott. Természetesen az igazgató kapcsolatot teremtett a tisztségviselõvel és valamilyen módon megfûzte õt...... Elég az hozzá, hogy a külsõ Pakisztáni Nagykövetségen zajló jelenet végül is látható a filmben.
"time is not money"
