információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Rövid szinopszis
A Berlin is in Germany (Berlinale 2001, Panoráma szekció) és a One Day in Europe (Berlinale 2005, versenyfilm) után Hannes Stöhr rendezõ ismét egy nagyjátékfilmben mutatja meg, hogy egy generáció hangulatának tehetséges ábrázolója.
A nemzetközileg is ismert DJ, Paul Kalkbrenner fõszereplésével (akit Stöhr most fedezett fel a filmnek) a direktor elviszi a nézõt egy fantasztikus zenés utazásra, ahol részesei lehetünk mind a magasságoknak, mind pedig a mélységeknek.
A DJ Ickarus mûvésznéven ismert német DJ, Martin rendszeresen járja a világ klubjait fellépéseivel, menedzsere és barátnõje, Mathilde (Lengyel Rita) társaságában. Épp az új album munkálataival vannak elfoglalva, de miután a férfi egy buliban túladagolja magát, és bekerül egy pszichiátriai klinikára, felborulnak a terveik. Egy tragikomédia a mai Berlinben.
Szinopszis
A berlini elektro-komponista, Martin Karow (Paul Kalkbrenner) DJ Ickarusként járja a világ dance clubjait turnéjával. Egyik reptér után jön a másik, de az útján mindig elkíséri õt menedzsere és barátnõje, Mathilde (Lengyel Rita) is. Megosztják egymással az ágyukat, a stúdiójukat és az irodájukat is Berlinben. A lány sokat kritizálja a férfit a túlzásba vitt droghasználata miatt, de a szerelmük és az új album iránti elkötelezettségük erõs kapcsot alkot köztük. Az egyik buli közben Ickarus elveti a sulykot, és másnap egy berlini pszichiátriai klinikán ébred, ahol felvilágosítják róla, hogy drogfüggõ lett, amit a kórház fõorvosa, Dr. Petra Paul professzor asszony (Corinna Harfouch) közöl vele. Meg kell várniuk a laboreredményeket, hogy kiderüljön, miféle drogok is kerültek Martin szervezetébe. Bár jobban be van rezelve annál, mint azt bevallja magának, Ickarus még ezután sem kezd el komolyabban törõdni az egészségével. Mathilde behozza neki a számítógépét a klinikára, ahol a férfi tovább dolgozik az új lemezén, emellett pedig lassan megismerkedik a nyitott kórház többi ápoltjával a csoportos terápiák keretében. Összehaverkodik az olyan ápoltakkal, mint Crystal Pete (Peter Schneider), Franz (Andre Hoffman), Michi (Paul Preuss), Jamal (Mehdi Nebbou), Goa Gebhard (Caspar Body) és a civil szolgálatosként ott dolgozó Alex (Max Mauff). Az egyik éjszaka Ickarus pánikrohamot kap. Dr. Paul azt tanácsolja neki, hogy tartson egy kis szünetet a kreatív zenekészítésben, és emlékezteti õt, hogy szabad akaratából tartózkodik az intézetben.
Miután Alice (Megan Gay), a Vinyl Distortion nevû kiadó vezetõje eláll az új album kiadása mellõl, sõt a klubtulajdonos Tom (Dirk Borchardt) is törli a lemezbemutató buli idõpontját, Ickarus nem bírja tovább a feszültséget a klinikán, és egy napon elszökik onnan, és az elsõ útja rögtön a dealeréhez, Erbsehez (RP Kahl) vezet, azután pedig végigbulizik egy éjszakát a party groupie Jennyvel (Henriette Müller). Mathildenak elege lesz, és már nem akarja megmenti többé Ickarust saját magától. A lány lelki vigaszra és társra talál leszbikus barátnõje, a kidobóként dolgozó Corinna (Araba Walton) személyében, de Martint kevésbé zavarja barátnõje kapcsolata a másik lánnyal, mint az állandó prédikációja. Miután a köztük lévõ feszültséget egy hármas szexben vezetik le, a dolgok ismét kezdenek darabjaira hullani, amihez még hozzájön, hogy az új albumának megjelenését teljesen eltörlik. Ickarus eszét vesztve veszik össze barátnõjével, majd a kiadója irodáját veri szét teljesen dühében. Ezután visszamenekül a drogklinikára, ahol újabb csatározás várja, ezúttal Dr. Paullal. A férfi megpróbálja kontrollálni a veszteségeket, de ehhez már túl késõ. Alice kirúgja õt a kiadótól, Mathilde pedig Corinnához költözik, ráadásul soha többé nem akarja látni õt. Mindennek tetejébe Dr. Paul terápiája is csõdöt mond, amikor Martin a többi ápolttal egy orgiába torkolló zenés partit tart a kórházban éjjel, ami csak hajnalban ér véget, miután megérkezik a doktornõ az ápolókkal.
Dr. Paul elkülöníti õt a többi ápolttól és új terápiát talál ki számára, amiben segítségére van Mathilde is, akinek a doktornõ azt állítja, hogy Martin önmagára is veszélyes. Szakításuk ellenére a lány elintézi, hogy a kiadó mégse álljon el a lemezmegjelentetés elõl, sõt ráveszi Ickarus apját, a protestáns lelki pásztorként dolgozó férfit (Udo Kroschwald). A nyugalomban Ickarus teljesen a zenéjére tud koncentrálni. Egy pillanatban aztán a nap újra felkel a horizonton. De vajon minden jóra tud fordulni még ezután?
A rendezõ jegyzetei - Hannes Stöhr
A legtöbb zenészéletet bemutató film halott amerikaikról vagy britekrõl szól. Legyen szó Jim Morrisonról, Charly Parkerrõl, Joe Strummerrõl, Kurt Cobainról, Ian Curtisrõl vagy Johnny Cashrõl, a zenész harcát a túlélésért mindig az adott kor (amiben élt) függvényében mutatták be. Ez a hozzáállás ezeket a filmeket mindig a szociális portré irányába vitte el, vagyis nemcsak egy életet akartak bemutatni, hanem egy kor lenyomatai is akartak lenni. A társadalom elleni lázadás az önpusztítás formájában mindig lényeges pontot játszik bennük, és mindegy, hogy egy rock n’ roll hõsrõl, vagy bármilyen más mûvészrõl van szó, ez a generációjuk metaforájává emelte ki õket. Számomra ezen alkotások legfontosabb pontja a mûvészet és az õrület kapcsolata. A nézõ megismerheti egy hõsként csodált ember szenvedélyes és csöppet sem konvencionális életét. Figyelemmel kísérhetjük a mûvész teljes padlóra kerülését, vagy láthatjuk, amikor olyan magasan szárnyal, hogy közel kerül a Naphoz. A Led Zeppelin zenekar nem véletlenül használta Ickarust, a mitológiai alakot saját logójául.
Kivételesen miért ne készülhetne film egy német zenészrõl is? Akár olyasvalakirõl, aki még életben van. Miért kell mindig a múltba visszamennünk, amikor a jelen is izgalmakkal teli. Miért ne lehetne egy ilyen film hõse egy elektronikus zenét játszó DJ? A YouTube generáció zeneszerzõi a laptopjaikon készítik a zenéiket, körberepülik a világot, és még csak dalszövegekre sincs szükségük. Letöltésekben adják el a zenéjüket, ami függetleníti õket a nagy kiadóktól. Õk tényleg a rajongóikkal, a táncolni szeretõ emberekkel foglalkoznak ebben a globalizált klubvilágban.
A Berlin Calling nem egy életrajzi film. A sztori egy fiktív zenész életét követi nyomon a mai Berlinben, aki a mûvészet és az õrület, a kijózanodás és az extázis, a remény és a jövõ, a barátság és a család, valamint a zene és az életöröm, valamint természetesen a szerelem jegyében éli az életét.
Vallomások
Rita Lengyel (színésznõ)
“Természetesen Mathilde szeret egy népszerû DJ barátnõje lenni. Ez amolyan First Lady szerep a számára. Hisz Ickarusban és a zenéjében, de elég jól ismeri a szcénát ahhoz, hogy tudja, nem könnyû ott hosszú ideig talpon maradni. Mindig elhanyagolva érzi magát, amikor Ickarus drogozásra adja a fejét. Õ sem nevezhetõ éppen egy angyalnak, de mindig tudja, mikor kell abbahagyni. Eleinte csak Ickarust félti, késõbb azonban már magát is ettõl a kapcsolattól. Ha egy olyan határátlépõ mellett vagy, mint Ickarus, tudnod kell azt, mikor kell behúznod a kéziféket önmagad megmentéséhez, különben te is belepusztulsz. Ez a film bemutatja a generációnk izgalmas kötéltáncát. Megmutatja a karakterek harcait azzal a rendkívüli káosszal, amit csak mindennapoknak szoktunk nevezni."
Corinna Harfouch (színésznõ)
“Mivel az idõsebbik fiam maga is odáig van az elektronikus zenéért, és maga is komponál otthon, már réges-rég megbarátkoztam ezzel a stílussal neki köszönhetõen. Elképesztõen dinamikusnak találom, amihez hozzá kell szokni. Eleinte furcsa, kicsit bosszantó volt. Az volt az érzésem, hogy nem tudok különbséget tenni a számok között. Ha nem hallod õket elég gyakran, egyszerûen nem tudsz különbséget tenni. Csak ezt hallod (tapsolni kezd a kezével), hogy Pfm-pfm-pfm-pfm-pfm... Valamiféle manipulációnak hallatszik. És persze részben az is. Leginkább a régi törzsi muzsikákhoz van köze, ahol a táncban próbálták meg egyesíteni a testet és a lelket.
Karstin Aurich (producer)
Ami leginkább felkeltette az érdeklõdésem a Berlin Calling iránt, az a film világa volt. Szerte a világon összejönnek az emberek éjszakánként, hogy táncoljanak, beszélgessenek vagy egyszerûen csak kipihenjenek egy fárasztó napot a klubokban. Ennek a szcénának az igazi egyeduralkodói az elektronikus zenét készítõ DJ-k. Csak nagyon kevés film mutatja be ezt a világot, és azok is leginkább csak háttérként használják, viszont a Berlin Calling beleviszi a nézõt egyenesen a közepébe. Minden eszközt megragadtunk ahhoz, hogy ezt a világot minél hitelesebben megmutathassuk a vásznon, így például rengeteg techno partira jártunk. Mi magunk is beszálltunk szervezõnek, megkockáztatva azt, hogy a kutya se fog eljönni. De a támogatóinknak köszönhetõen szerencsére nem kellett csalódnunk. Ilyenkor két kamerával, dokumentumfilmes eszközökkel dolgoztunk, valódi parti arcokkal körülöttünk. A jelenetek hitelessége szerintem jól átjön a vásznon. Az élõ felvételek valóban élõk, mind képben, mind hangban. Üdvözlünk a klubban!
Biográfiák
Hannes Stöhr (rendezõ, forgatókönyvíró, producer)
Hannes Stöhr Stuttgartban született 1970-ben, és miután végzett a civil szolgálattal, valamint hazatért kilenc hónapos dél-amerikai túrájáról, európai jogot kezdett tanulni a passaui egyetemen. Ezután forgatókönyvírást és rendezést tanult a Berlini Filmakadémián (DFFB) 1995 és 1999 között, és olyan alkotóktól tanulta az írást, mint Ken Dancyger, Dick Ross, Jesus Díaz, Don Bohlinger vagy Jacob Arjouni. A rendezõi szemináriumát olyan alkotók vezették, mint Volker Schlöndorff, Helke Misselwitz, Wolfgang Becker és Mike Leigh. 2006-ban belépett a Los Angelesi Villa Aurora írószövetségbe. Jelenleg Berlinben dolgozik forgatókönyvíróként és rendezõként, ami mellett jut ideje tanítani a DFFB-n és a Ludwigsburgi Filmiskolában is.
Paul Kalkbrenner (Ickarus)
Paul Kalkbrenner Lipcsében született 1977-ben, de késõbb Berlinben nõtt fel, és máig Berlin-Friedrichshainban él. 1999 óta adja ki a zenéit a berlini székhelyû BPitchcontrol kiadón keresztül, melyet DJane Ellen Aillen alapított. Trackjei gyakran vezetik a különbözõ DJ-slágerlistákat, és a webüzletek letöltési listáit. Paul live DJ-ként járja a világot, és gyakran fellép különféle nagy fesztiválokon (Mayday, Nature One, Sonne Mond Sterne, Melt!, Fusion, Welcome to the Future...), és a legnépszerûbb elektronikus zenét játszó klubokban (Womb/Tokió, Macumba/Madrid, Fabric/London, Nitsa/Barcelona, Rex/Paris és a berlini nagyok). A Berlin Calling jelenti Kalkbrenner színészi debütálását.
Rita Lengyel (Mathilde)
A magyar származású Lengyel Rita Düsseldorfban született 1973-ban, de Cologneban, Berlinben és Budapesten nõtt fel. Jelenleg Berlinben él. Elsõ színészi tapasztalatait 1990 és 1994 között szerezte például Oliver Hirschbiegel egyik korai munkájában, a Der Eistaucherben. Ezen kívül olyan filmekben volt látható, mint a Domenica (r. Peter Kern), a Pizza Colonia (r. Klaus Emmerich), a Blut an der Wiege (r. Markus Fischer)és a Nadine im Bistro (r. Ekki Ziedrich). 2000 és 2008 között számos nagyjátékfilmben szerepelt, mint például a Plan B: Mask Under Mask (r. Markus Goller), a Sunday is in August (r. Mark Meyer) vagy a Berlin Calling (r. Hannes Stöhr).
Bár jelenleg is dolgozik színésznõként, 2003 óta rendezést is tanul Potsdam-Babelsbergben. Jelenleg épp elsõ nagyjátékfilmjét készíti elõ íróként és rendezõként.
"time is not money"
