Die Hard: Drágább, Mint az Életed

Nagy elvárásaim nem voltak, elmélyülve majszolgattam a kukoricát az első néhány percben, amikor is majdnem sokkot kaptam, engem átvertek, ennek a filmnek Bruce Willis apukája a főszereplője! Csendben keseregtem az idő múlásán és próbáltam élvezni a rendkívül izgalmasra tervezett pillanatokat, de csendes melankóliámból felrázott egy képkocka, hiszen ez egy HÉV!



Felültem félalvó pozíciómból és próbáltam lelkesedni, én tényleg próbáltam, de a rémesen gyenge dialógusok és dramaturgia egyszerűen nem engedi a két percnél hosszabb odafigyelést. Ganxta felbukkanásánál ébredtem fel másodszor, ekkor már világos volt, hogy nekem, magyar nézőnek ez a film a "fedezzünk fel minél több hazai helyszínt és szereplőt" játékká fog maximum alakulni, közben szolíd szendergéssel.
A végén valószínűleg rájöttek az alkotók, hogy még egy rendes véres, fejleszakítós jelenet sem volt a filmben, ezért azt gyorsan pótolták, majd a csavarnak szánt, sok robbantással és lövéssel tűzdelt szánalom alatt már csak kínosan vigyorogtam, amikor a mellettem ülő hímnemű kiskorú annyit megjegyzett, hogy azért ez a jelenet jól volt megcsinálva...