microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2013-03-03

Személyiségtolvaj

a gömböc-ség vicces


Időről-időre váratlanul nagyon „bejön” egy Hollywood-i vígjáték, mármint anyagilag, meglepetésszerűen a szokásos hozam felett teljesít néhány film, amiről az alkotói sem gondolták volna előre, hogy véletlenül rátapintanak valamire, ami tetszik a nézőknek, és ezért tömegesen zarándokolnak el a mozikba érte. Ilyen volt a Másnaposok, a Förtelmes Főnökök, vagy az amúgy nehezen kibírható Koszorúslányok is. Most a Förtelmes Főnökök rendezője az egyik akkori főszereplőjét (Jason Bateman) vegyítette a Koszorúslányok legidegesítőbb szereplőjével (Melissa McCarthy), és várta a hatást, vajon ez is meglepően mulatságos film lesz-e, vagy sem...

Ami a kasszasikert illeti, a 35 milliós produkciós költséggel készült film 108 millió dollárt hozott eddig, ami azt jelenti, hogy megtérült a film és még egy kis pluszt is elkönyvelhetnek a producerek, de ez azért nem nagy dobás (az USA-n kívüli mozipiacon mindössze 1 millió dollár jött össze a jegybevételekből, ami érdekes szám).



Lássuk csak, mit tud ez a szórakoztatásra hivatott film, aminek a fő humorforrása a kövérkés Melissa McCarthy ducis-ruganyos mozgása. Melissa McCarthy (Diana) egy igénytelen és gátlástalan nőszemély, aki ellopja mások adatait (pontosabban: kikérdezi az áldozatait, ők pedig nagyon okosan válaszolnak neki), majd az ellopott új személyiség bőrében őrült költekezésbe kezd, és ez addig tart, amíg le nem nullázza az áldozata számláit, mert ahogy a az egyik rendőrtől megtudjuk, az ilyen szélhámosokat a legritkább esetben kapják el, és gyakran fél évig is partizánkodhatnak mások bőrében. Jason Bateman (Sandy) is nagyon profiként viselkedik, amikor egy telefonhívásra válaszolva elmondja a titkos adatait, aztán csodálkozhat, amikor hirtelen könnyebb lesz a számlája pár ezer dollárral.
McCarthy pedig előadja magát, szerepe szerint is színészkednie kell, vagyis folytonos hazugságokkal halad előre a szélhámos-pályáján, mígnem egyszer csak Bateman ott terem előtte, és szembesíti őt a saját, ellopott identitásával. Innentől egész jól kitöltik a filmidőt, bár akad egy-két erősen túlzásba vitt jelenet, de azért a forgatókönyv egy egyenes vonal mentén halad. McCarthy szélhámoskodik, és szemrebbenés nélkül hazudik elröppent dolgokat, Bateman pedig megpróbálja nem elveszteni a 150 kilós „túszát”, aki elvileg segít majd „tisztázni a nevét”, ahogy ez már lenni szokott...



Ahogy az várható, a közös út alatt elkezdik megkedvelni egymást, úgyhogy a végén már nem lesz annyira egyértelmű Diana rendőrkézre-adása, miközben Diana is kezd kilépni a brutális és gátlástalan szerepköréből. Tehát van egy jellemfejlődésünk, ami mindig jól jön, és van két különböző kulturális közegből érkezett ember megismerkedése, ami szintén lendít a dramaturgián, tulajdonképpen a gyermeteg mellékszálakat leszámítva (egy texasi ingatlanügynök elcsábítása, dél-amerikai maffiózók és egy terminátoros fejvadász általi üldözés) összeáll a történet, és követhetően halad a végkifejlet felé.



Bár Melissa McCarthy nagy testének ruganyos mozgása nem annyira vicces, mint amennyire azt a film alkotói elképzelték, azért tulajdonképpen nem unatkozunk, miközben a „kicsit kínos-nem kínos” jelenetek között lavírozunk, elvagyunk, és úgy gondolunk vissza a filmre, mint egy jó-közepes vígjátékra, ami semmi újat nem hozott, plusz nem túl gyakran nevettünk rajta, összeségében mégsem volt kínos. Azért Melissa McCarthy-t most egy ideig pihentethetnék Hollywood-ban, nem minden filmet visz el a ducisága..))

-olasz-
2013-03-03

Címkék: Melissa McCarthy, Jason Bateman



:::::::
  LÁSD: Személyiségtolvaj info-file
:::::::  (Identity Thief 2013.)