microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2014-03-28

Noé

katasztrófa világhorror – esti moziként, bibliai köntösben


Hollywood-ot sokan még ma is úgy képzelik, hogy vannak a hiper-tehetséges forgatókönyvírók, akik megálmodnak valami olyat, amit még senki, erre aztán lecsap egy zseniális producer, és meghív a stábba egy olyan rendezőt, aki tényleg világra tudja hozni a filmet. A valóság azonban az, hogy akik ott vannak, azok a konyhájukban, garázsukban, úgy tűnik, azt találnak ki, amit csak akarnak, s ha a kalkulációból az látszik, hogy lenne belőle bevétel, akkor máris beindítják a gépsort, és legyártják a filmet. Tekintet nélkül ... mindenre ...

A filmek is csak olyanok, mint minden más táplálék, amit elfogyasztunk. Adott egy csomagolás, rá van írva, hogy mondjuk, csokis ostya, mézzel s diókrémmel töltve. Innentől kezdve, hogy a csomagolást „beolvastad”, már nem foglalkozol vele, hogy mi az, amit eszel, pedig a fogyasztóvédelmi szervezetek komoly munkájának köszönhető csak, hogy ami a szádba s a gyomrodba kerül, annak tényleg van valami köze ahhoz, ami rá van írva. Filmeknél a helyzet sokkal durvább.

 

Beülsz egy Noés 3D filmre, Jennifer Connelly-vel és Russell Crowe-val. Azt mondod, ez meg van írva, ez a Tanakh, vagy Mózes könyve, ezzel gond nem lehet, s amúgy is kíváncsi vagy, esti mozinak tök jó lesz. A bolti csomagolt kajákkal vagy a gyorséttermi (nem írjuk le a nevét) szendvicseknek az a bajuk, hogy ami a csomagoláson szerepel, nem nagyon található meg bennük (például csirkehús egy csirkés szendvicsben), az viszont, ami nem igazán van feltüntetve, az annál inkább, tartósítók, antibiotikum, állományjavítók, GMO, gén módosított organizmusok. Ez van ezzel a filmmel is.

 

Amit valójában látsz, az nem a Tanakh, nem a Biblia, az egy hatodosztályú, buta akció-katasztrófa film, s mint ilyen, éppenséggel baromira durva, butító. Gondolj bele, ezt a filmet 100 milliók fogják megnézni heteken belül. Ez óriási hatás a kultúrára, világszerte. Egy globális injekció ez, s egyáltalán nem mindegy, milyen élményeket injekcióznak az emberiség egy elegendően nagy tömegébe. De lássuk a valódi összetevőket.

 

Az emberiségnek vége. Ahogyan a Guardian cikkírója is felhívta figyelmet, egy poszt-apokaliptikus állapottal kezdődik, mint a '80-as, '90-es évek filmjeiben az atomháború utáni világok. Russell Crowe megvillantja harci tudását, 4 támadó ellen, s megvetéssel tekint azokra, akik nem vegák, és megöltek egy állatot. A rossz arcú állatgyilkosok révén az ember megérti, amit a film meg akar vele értetni: az emberiségnek mennie kell. El kell pusztulnia mindennek, mindenkinek.

 

Napjainkban, 2014-ben, amikor a Putyin nevű diktátor elfoglalta egy európai ország felét, s amikor a klímaváltozás hatásai kezdenek eléggé szépen érzékelhetővé válni, nem említve, hogy a gazdasági növekedés nevű vallás nem engedi, hogy a növekedés utáni fázisra átálljon a fejlett nyugati világ, a GDP, a hamis mutató viszont már sosem fog nőni, s így az életminőség egyre csak lefelé fog menni, amitől a társadalmak saját levükben kezdenek el főni, s beindulnak, felfokozódnak a legkárosabb folyamatok, mint szélsőjobb, a kollektív gyűlölet mindenféle formáival – szóval ma egy ilyen filmet megtekinteni nem kis trip. Borzasztó élmény. Vannak ám másmilyen filmek is, olyanok, amelyek a valóságunkat megértetik, és felvonultatják a kilátásokat, inspirálóak, meg minden – csak azokat nem százmilliók, hanem csak százezrek nézik meg, s ezért azok hatása eltörpül a globális cirkulációban.

 

A film „a mindenki el fog pusztulni, globális katasztrófa következik napokon belül” alapszitun felül behozza azt is a képbe, hogy Te, a néző túlélő vagy. A többi ember pedig zombi. S behozza azt, hogy neked nem a többi emberrel, hanem a saját túléléseddel kell foglalkoznod, szorgalmasan, és semmi más nem számít. Nos, ez az a történet, amit megnézünk. Ez az, amit átélünk – s nem a Tanakh, s nem a Biblia, az csak a csomagolás ...

 

A film főszereplője pedig, értelemszerűen egy férfi, s ez a férfi egy megszállott, a látomásait követi, amibe belefér az is, hogy az örökbefogadott lány és a fia iker kislányait is meg fogja ölni, mert ezt adják ki a látomásai – csak emlékeztetőül, a Tanakh-ban, illetve a Ószövetségben szó nincs látomásokról Noé esetében, az Úr teljesen konkrét módon rendelkezik a teendőkről, beleértve a hajóépítés mikéntjét is, a hajó méretét is, azaz Noénak nem kell látomásokból olvasnia, s levonnia mindenféle parancsokat, mint például azt, hogy „meg kell ölnöm a két unokám, mert lányok, és ezért szülni tudnak, és nem hal ki az emberiség” :) Szó nincs arról a Tanakh-ban, hogy az Úr ilyen parancsot adott volna, sőt, ellenkezőleg.

 

Akkor hát miért kell legalább félórán keresztül azt néznünk, hogy egy 120 kilós, szőrös vadállat férfi (3D-ben így néz ki) akár a nők testén keresztül is meg akarja ölni a születendő kislányt, illetve kislányokat? Hogy kerülünk egy ilyen Texas-i láncfűrészes szituba? S miért? Azért, mert ráírták, hogy „a biblia alapján”, ezért egy hajóépítős sztori mellett miért kell lenyelnünk egy hallucináló pszichopata ámokfutását, mint a családon belüli, bárkán belüli erőszak egyik horrorisztikus esetét? S miért kell egy potyautas plusz főgonosz is a filmbe, üszkösödő lábbal, aki Noé ellen fordítja a saját fiát, hogy próbálja meg megölni? Miért kell ilyen iszonyat gáz filmeket belecsomagolni egy filmbe, és százmilliók filmes infúziócsövébe beleinjekciózni? Pénzért? Profitért? Ez minden?

 

Kultúrát építeni nehéz, rombolni azonban ennyire baromi könnyű. Ennél nagyobb károkat film aligha képes okozni ... társadalmak kémhatása, hangulata fog megváltozni hetekre, hónapokra, s maradandó hatása is lesz. Mit mondhatnánk, nem vagyunk hálásak ezért ...

-jepe-
2014-03-28

Címkék: Noah, Noé, özönvíz, Jennifer Connelly, Russell Crowe



:::::::
  LÁSD: Noé info-file
:::::::  (Noah 2014.)