én zöld, te zöld, mindenki zöld – mikor és hogyan járatódott le a ZÖLD-ség…

Amikor annak idején, a történelem viharos korszakainak egyikében elindult egy ZÖLD paradigmaváltás, a helyzet, és minden, a jelen és a jövő hirtelen roppant könnyen érthetővé váltak. Ez a váltás (legutóbb) 2007-2010 körül zajlott, de ne feledjük, a ZÖLD koncepció már a '70-es évektől létezik, lásd Greenpeace.

2008 körül az történt, hogy ismét, újult erővel vált világossá, hogy az emberi civilizáció fenntarthatatlan, azaz, miközben azt hisszük, hogy boldogan élünk, míg meg nem halunk, valójában egy katasztrófa felé haladunk dübörögve. A mondat pedig valójában úgy hangzik, boldogan élünk, míg be nem üt a gebasz.

A gondolat, hogy vagy ZÖLD lesz a jövő, vagy nem létezik jövő, futótűzként terjedt. Mindenki pillanatok alatt megértette, miről van szó, és mindenki azon nyomban egyetértett, a ZÖLD jövő a pálya, másképp semmi sem lehetséges.

A nagy egyetértés euforikus állapotot hozott (20 évente szokott lenni ilyen). Obama elnök, a globális vezető, aki a nyugati demokráciák fő alakja, mintegy a vezetők vezetője, azt mondta: “there's no planet B”. Ezzel a mondatával reményt adott. Mert ha a legfőbb vezető elismeri, hogy nincs más megoldás, ezt a Földet kell megmentenünk, akkor a dolgok jó úton haladnak.

Az öröm nagy volt, és ez segített kilábalnunk a 2008-as válságból – a kapitalizmus legutóbbi nagy válságából – és újraindult az optimista élet.

A nagy öröm velejárója volt, hogy a cégek csatlakoztak az emberek ünnepléséhez. Azok a cégek például, akik mosóport akartak eladni, mivel tudták, mi van az emberek fejében s a szívében – köszönet a reklámszakembereknek, akik ezt az infót mindig kinyerik az emberekből – és látták, hogy mindenki be van indulva a ZÖLD jövőre, a termékeiket átvarázsolták ZÖLD színűre. ZÖLD mosópor? Naná! Változott a tartalma? Nem. De a szín a lényeg. A fogyasztói optimizmus. A szín meghatározza a tudatot.

Képzeld el, hogy egy tehenészetben dolgozol. Minden nap le kell csapolni a tejet a tehenekből. Mármost, ha a reklámszakemberek, fejő-szakemberek felfedezik, hogy a ZÖLD szín hatására a tehenek 30%-kal több tejet adnak, naná, hogy előkapod a zöld festéket, nem igaz? Egy okos trükk a hatékonyság szolgálatában. Sikeres a biznisz.

zöld-mosás, zöld csomagolás

Bár a harc a CO2 kibocsájtás ellen legelsősorban is az autózás ellen irányult – lásd a Critical Mass elnevezésű forradalmi mozgalmat 1992-ből – az autógyártók és a benzinkutak is tudták, a ZÖLD az ő színük is. Sőt, számukra a ZÖLD még nagyobb előnyöket kínál. Nálunk a MOL benzinkút váltott ZÖLD-re leghatásosabban, ők lettek ugyanis a gazdái Budapest citybike-jainak, amiket MOL biciklinek neveznek azóta is, és minden biciklire rá van írva, hogy MOL. Egy benzinkút neve. Miért ne?

A McDonald's is ZÖLD-re váltott. A skót nevű gyorsétterem-lánc habozás nélkül váltott át ír színekre, zöld-sárgára, amikor a ZÖLD fordulat bekövetkezett. Miért ne? Olyanokat lehetett olvasni erről, hogy az emberek vidámabban esznek, és többet, ha ZÖLD színt látnak. Ráadásul, a ZÖLD tényleg sokkal jobban is néz ki. Szóval, mindenki jól járt.

foto / grafika / design: Nick Pedersen -- nic-pedersen.com

Az eredmény? Ma már minden ZÖLD. Az emberek ZÖLD városokban élnek, és maguk is ZÖLDEK. Nézd meg a Városliget (a kormány által elrabolt, kereskedelmi objektummá átalakított egykori közpark) látványterveit: ZÖLD és HAPPY.

Ma már egy ZÖLD párt sem eléggé jó, hiszen mit hirdetnek, milyen programot kínálnak? Azt, ami amúgy is van? Azt, ami még a csapból is folyik? Ráadásul, minden párt használhat ZÖLD színt, Magyarországon ezt tette az MSZP is, a jelöltjeik választási plakátjain ZÖLD színt használtak a párt hivatalos piros színe helyett. Miért ne? Mindenkinek jobban tetszett.

Alapvetően, a ZÖLD uncsi. Zöld programok, ZÖLD metrók, ZÖLDre festett panelházak, ZÖLD-tudatú fogyasztók, ZÖLD csomagolás, zöld látványtervek. A ZÖLD az új szürke.

"A kommunista diktatúrákban minden piros volt. Nálunk most ugyanaz a zöld."

pillants vissza, tekints előre

Ezzel együtt, ha valaki megnézi, mennyivel csökkent az autók száma a belvárosokban, vagy hogy mennyivel csökkent a CO2 kibocsájtás mondjuk 2009 óta, amikor Obama megfogalmazta a reményt keltő szlogent, hogy “there's no planet B”, akkor nem az lesz a benyomásunk, hogy egy sikeres 10 évet tudhatunk magunk mögött. Inkább az, hogy ott vagyunk, ahol akkor, leszámítva, hogy ma 10 évvel kevesebb idő áll a rendelkezésünkre, plusz, ma már egy ZÖLD üzenet nem igazán jelent semmit. A kommunista diktatúrákban minden piros volt. Nálunk most ugyanaz a zöld. Minden zöld. A zöld az új szürke, a ZÖLD ma már nem igazán jelent semmit.

Ezzel együtt, olyan programokra, amiket 10 éve még ZÖLD programnak neveztünk volna, ma ugyanúgy szükség van, mint 10 éve, sőt, 10 000x jobban, csak 1 milliószor nehezebb őket kommunikálni, hiszen a mosóporok és benzinkutak, építészeti látványtervek, és populista politikai pártok ugyanolyan jövőképet vetítenek mindenki elé, mint a progresszív aktivisták...

Szóval... csoda, hogy világszerte sztrájkolnak a tizenévesek?
Hajrá, Greta!!!