Vive le Momentum! – üzenet a most érkezőknek, a történelmi fordulat alkalmából (9/1.)

Egy újszülöttnek ma minden régi dolog vicc, másfelől pedig könnyű azt hinni, hogy egy teljesen más technikai környezetben felnőtté vált generáció annyira másképp gondolkodik, hogy semmi nem vonatkozik rájuk a régebbi szituációkból. Ami hibát korábban elkövettek bárkik, az nem releváns a mai versenyzők számára. Mert ez már a social média (SM) és a konnektivitás kora. Ez a koncepció annyira téves, mint azt hinni, hogy a régi járványok, mint fekete himlő, ma hatástalanok lennének.

Ezzel a kis cikk sorozattal az a célunk – a régi cspv.hu per pillanat pici, de töretlenül független szerkesztőségének – hogy egy nem szokványos nézőpontból stratégiai segítséget nyújtsunk 2 módon is, egyrészt felemlítve bizonyos tényeket, koncepciókat, másrészt azzal, hogy tesszük ezt a nyilvánosság előtt.

Igen, a szitut – e cikksorozatot – érdemes úgy elképzelni, hogy valakik ott állnak a kapuban, és már nem tudnak tovább menni, mert kicsinálta őket az ellenség, a láthatatlan ellenség, és most, hogy újak érkeznek, igyekeznek segíteni, hogy nekik sikerüljön. Tesszük ezt nemcsak azért, mert mi mind egy csónakban evezünk, illetve egy azon hajó fedélzetén utazunk (ahogyan ezt Marina Abramovic is kimutatta), hanem szimpátiából is, azért, mert maximálisan szimpatizálunk azokkal, akik egy nagyon komoly feladat megoldására vállalkoznak, éspedig úttörő módon, s nem úgy, hogy beülnek a hatalom által előzetesen odarendelt taxiba.

tanács #1

Szóval, ha összesen 1db tanácsot adhatnánk, mi lenne az? Óvakodj az "az ellenzék"-től!

Ezt a tanácsot most, ebben a pillanatban találtam ki. Nem rossz. Nem rossz, mert elsőre megvilágítja a helyzet speciális voltát: semmi nem az, aminek látszik. Plusz, semmi nem érvényes abból, amit érvényesnek mondanak.

Amitől elsősorban óvakodni érdemes, az az, hogy a Momentum be legyen olvasztva „az ellenzék” halmazába, fogalmába.

Mi a baj az „az ellenzék”-el?

Nos, csak annyi, hogy „az ellenzék” valójában nem „az ellenzék”, hanem egy bizonyos ellenzék. Ők úgy ellenzék, hogy most Orbánék vannak hatalmon, ezért ők, akik az ellen-ciklusban szoktak uralkodni, most ellenzékben vannak. Ide tartozik az MSZP, és persze Gyurcsány Pártja (GYP), és a felvállalt összefonódás, fuzionálás révén a PM is.

Ezek a pártok úgy ellenzék, hogy már voltak kormányon, és azt várják, hogy ismét kormányra kerüljenek, ugyanők. A Momentum teljesen másképp ellenzék.

A Momentum úgy ellenzék, hogy mindent megkérdőjelez, kezdve Orbánék hatalomgyakorlásával, de nem megállva itt. Az MSZP-PM-GYP egy olyan beszélgetést (diskurzust) tart életben a médiában a magyar társadalom számára, ami arról szól, „le kell váltani Orbánékat”. Ennyi. Eddig és nem tovább. Értsd: szó sincs arról, hogyan kerültek ide Orbánék? – in the first place. S nincs szó arról, mi lesz a jövő. Mennyiben lesz más, mondjuk a 2000-es évekhez képest. A neo-liberalizmushoz képest…

Az MSZP(M)-GYP az a konzervatív hatalom, amely ellenében Orbánék, mint akkori ellenzék, 2010-ben már győztek (kivívták a társadalom többségének bizalmát a leváltásukhoz, elkergetésükhöz). Kérdés, okvetlenül megkerülhetetlen kérdés, hogy a mostani konzervatív ellenzék (MSZPGYPM), illetve az egykori MSZP-SZDSZ-Gyurcsány-Bajnai kormány ellenében hogyan és mivel vívta ki Fidesz a magyar társadalom többségének bizalmát a kormányzáshoz 2010-ben? Mit hirdettek? Mi volt a szitu? Milyen orvoslást hirdettek Orbánék a Gyurcsányék által előidézett / felügyelt szitura? Miért voltak Orbánék nyerők? S hogyan árulták el Orbánék azt (mindazt), amit felvállaltak akkor, amikor elfogadták a kormányzási felhatalmazást 2010-ben?

ne már egy kalap alatt...

Addig, amíg a magyar társadalom „az ellenzékként” tekint az előző, megbukott kormány (a társadalom által konszenzusosan leváltott kormány) pártjaira, s minden új pártra, együtt, egy kalap alatt, addig az ellenzéki diskurzus arra szűkül, hogy „el kell zavarni Orbánékat”. Nem teszik hozzá, hogy „most már tényleg mi következünk ismét, mert már ők 3x voltak, ez nem ér!”, de ez a szitu lényege. Várják a nekik járó uralkodási lehetőséget, és addig színészkednek ellenzékként, amíg ellenzékben vannak. Ennyi. Eddig, nem tovább. Átnevezték a Moszkva teret. Szemetek! Eddig, és nem tovább. Vissza fogja valaki nevezni? Aligha. Bevezették az 1-kulcsos 16%-os adót. Elajándékozták maguknak az ország földterületeit. Mindenféle törvényeket hoztak. Vissza fogja valaki csinálni? Vagy csak le akarják váltani őket, a régi módi szerint, azon az alapon, hogy egyszer ők, egyszer mi? Hogy egyszer ők uralkodnak, egyszer mi uralkodunk, de a rendszer ugyanaz? Gátlástalan, szociopata kapitalizmus.

A Momentum más. A Momentum a saját terve alapján, a saját koncepcióját követve kivívta a magyar társadalom jelentős részének bizalmát, olyannyira, hogy az MSZP másodpárttá vált a Momentumhoz képest. Ez történelmi fordulat. Nagyobb, mint a honfoglalás, és nagyobb, mint az NATO-hoz való csatlakozás. Ez jó hír, de azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az MSZP előveszi az LMP-vel szemben 90%ban sikerrel alkalmazott „együtt!!” taktikáját, és elkezdi bedarálni a Momentumot (Óvakodjatok Karácsony-tól is ! :)). Bedarálni azon az alapon, hogy csak együtt győzhetjük le a szemét fideszeseket, és aki nem velünk, az ellenünk van! Tehát, aki nem velünk, az „orbán-bérenc”, mint Schiffer András.

A Momentum MÁS, mert a Momentum beszélhet arról is – és van is kedvük beszélni róla – hogy mi lesz Orbánék után, és hogy mi a mai szituációban a speciális, az elképesztően új, az extraordinary. Extrém időket élünk. Klíma változás van, sőt, ma már klíma válság. Semmi nem érvényes abból, amit az iskolákban valaha tanítottak, s abból sem, amit ma tanítanak. 

ég és föld

Van tehát a régi ellenzék, és van az új. A kettő ég és föld! Az egyik azt akarja, ami már 2006-ban megbukott! Az MSZPGYPM azt akarja újrainstallálni, ami 2006-ban már ócska és kártékony volt, és 2010-ben egyértelműen leváltásra került (kuka). A MÁSik azt akarja, hogy a jövő ne csak úgy bekövetkezzen, hanem a magyaroknak legyen némi kontrolljuk az életüket formáló folyamatok felett. A MÁSik kormányozni akar, de nem úgy, ahogyan a régi pártok, hanem MÁSképp.

Ma már minden MÁS. Minden új. Semmi sem érvényes a régi doktrínákból, játékszabályokból. Mindent újra kell gondolni értelmezni, s mindent újra kell installálni. Nagyjából egy új kultúrát kell felépíteni a régi romjain… mielőtt a romok mindenkit maguk alá temetnének… 

Az MSZP, a GYP, a PM konzervatívok, mert a régit akarják újra, mert magukat akarják, újra. A Momentum MÁS.

Összehaverkodni a régi ellenzékkel, s hagyni, hogy ők úgy beszéljenek a Momentum-ról, mint családtagról, üzlettársról, gigantikus hiba lenne, mind a Momentum, mind a közösség (Magyarország, a magyar társadalom) számára. A Momentum jön, a régi ellenzék megy.

Ezért (is) kell óvakodni az „az ellenzék” kifejezéstől minden pillanatban.