Trianon – a magyar történelem ős-pontja… Mi a tanulság?

Trianon egy fájdalmas pontja a magyar történelemnek, de nem múltidőben – szóval, ma is az. És nemcsak a régi incidens fáj, az igazságtalan békeszerződés, hanem mindaz, ami azóta is történik a békeszerződés nyomán. Az teljesen egyértelmű, hogy ha Magyarország visszaküldhetne egy “terminátort” az időben, hogy valahol helyére zökkentse a kisiklott(nak is nevezhető, ám mi nem nevezzük annak) magyar történelmet, akkor az ügynökünk Trianonhoz menne vissza.

Mármint… világos, hogy a magyar bizottság, amely a terminátor bevetésének célpontjáról döntene, Trianont tökéletes beavatkozási pontnak tekintené, éspedig vitán felül… Ezzel együtt, az ügynök tényleges feladatának meghatározása már nem volna annyira könnyű… Felrobbantani a Versailles-i kastélyt? Túszul ejteni az amerikai elnök családját, és zsarolni? Ezek az agresszív beavatkozások nem tűnnek jó ötletnek: több kár keletkezik, mint haszon. (természetesen egy video game fikciós szintjén beszélünk minderről!! egy fokkal sem komolyabban…)

Szóval, mi legyen az ügynök feladata? Ezer megoldás lehetséges, a mi tippünk az, hogy a világháború kirobbanását kellene valahogy megakadályozni… Ami nem könnyű… még a teljesen szabad-fogású fikció szintjén sem… Megvédeni a trónörökös házaspárt? Lehetetlen… Csak aznap 2x futottak neki a merényletnek… S olyan szélsőjobbos anarchistából, mint aki elkövette, nyilván akadt még ezer vagy még több. Szegény, feltörekvő, egzisztenciális biztonságot és elvi elkötelezettséget nélkülöző fiatal férfiakat kell csak keresnie az ellencsapatnak – aki hozzánk hasonlóan visszaküldhet egy terminátort, azzal a céllal, hogy a háború mégis kitörjön, és Magyarország, az akkori Austro-Hungaria, a háború végén darabokra essen szét…

A legépeszűbb gondolat talán a proletárságot megszervezni akaró Jean Jaurès munkájának segítése lenne, a munkások felvilágosításával, mert ha ez sikerült volna, akkor a tőkések nem számíthattak volna arra, hogy minden férfi, mint az amerikai fiatalok egy nagy része a Vietnám-i háború idején, lelkesen állnak be katonának, hazafias érzésektől átitatva. Ügynökünk megszervezhetne egy-két nagyobb szabású röplap osztogatást… még a Ferenc Ferdinánd házaspár meggyilkolása előtt. Ha a proletárok nem vihetők ki a frontra férfi tömegekként, akkor a tábornokok és az iparosok is mindjárt másképp állnak hozzá egy háború kirobbanásához… Ja, persze a Jean Jaurès elleni – ugyancsak szélsőjobbosok által elkövetett – halálos merényletet is meg kellene akadályozni…

Visszatérve Trianonhoz… a Versailles-i béke igazságtalan volt, pontosabban, elképesztő mértékben túlzó, és egy roppanásig feszült helyzetet teremtett Németország brutális büntetésével… S persze Magyarország büntetésével is, ami területi szempontokat tekintve példátlan volt… Nem vagyok történész, de akik azok, azok közül sokan mondják, hogy az a béke egy háborúra való felkészülési szünet “békéje” volt… Magyarország bütetése felér(t) a 2 db atombombával, amit '45 augusztusában Japánra dobtak.

ábra: magyartudat.com, lásdat

Magyarország is a károsultak közt volt, éspedig BRTUÁLISAN… de ne feledjük, az, hogy büntetés éri az országot egy területfoglaló háború után, mint a háború vesztesét, az gyakorlatilag NORMÁLIS. Szóval a károsultság azon belül értendő, hogy valamennyi büntetés kijárt – sajnos (vérző szív ikonok).

Ha nem lett volna a Második Világháború, akkor valószínű, hogy Magyarország valahol megpróbálhatott volna jogi orvoslatot kérni… Németországgal együtt… S aztán Tibettel, s pár másik országgal, néppel együtt… De az a nyomor, ami Németországban kitört, illetve előidéződött a brutális gazdasági büntetés nyomán, pokoli volt – dokumentumfilmek tanulsága szerint – és ez a helyzet egy megmentőért kiáltott, amely szerepet Hitler kitűnően betöltötte… sajnos… véghezvitte az ország gazdasági talpra állítását… egy bizonyos típusú “SZOCIALIZMUS” bevezetésével… ami aztán átváltozott egy rémálom NEMZETI diktatúrává… Időközi tanulság: a “szocializmus” jó dolog, a “nemzeti” nem…

Azok után, hogy Magyarország részt vett egy újabb világháborúban, éspedig kirobbantóként – ez azért fontos részlet, mert végül mindenki részt vett benne, ezért is világháború – elveszítette bármiféle jogorvoslathoz való bármiféle jogát… sajnos… Különösen igaz ez amiatt, hogy a II. Világháborúban való részvételét Magyarország éppen a Versailles-i békeszerződés igazságtalansága miatt, illetve a Nagy Magyarország visszaállítása érdekében tette… S ha valaki háborút indít azért, hogy valamit megszerezzen, akkor utólag már hiába mondja, hogy oké, akkor mégis inkább békésen kérem, “légyszi”…

Ami Trianont illeti, Magyarország többszörösen is balsorsú a békeszerződés miatt… Részben azért, mert családokat szakítottak el egymástól… amit mondjuk az Európai Unió most egyesít, gyakorlatilag… illetve egy esélyt jelent az újraegyesülésekhez, részben viszont azért, mert 20 éven keresztül (1918-1939) a németországihoz hasonló negatív társadalmi folyamatok zajlottak… antiszemitizmus, s a farkastörvények eluralkodása ideértve… továbbá azért is, mert azóta sem sikerült feldolgoznia a magyar nemzetnek ezt a csapást…

A csapás feldolgozását először is az önvizsgálattal érdemes kezdeni… A tanulság, ami kínálkozik, az talán az lehet, hogy ne indíts agresszív háborút, illetve ne állíts területi követelést… A másik pedig az, hogy tanuld meg tisztelni a másik nemzetet, még ha ellentétek dúlnak is köztetek, lásd az akkori Magyar népnek a Szerb néphez való viszonyát… Nem lett volna szabad felülni a nacionalizmusnak… de ez gyakorlatilag lehetetlenség lett volna, tekintve a média akkori fejlettségi szintjét… s tekintve, hogy ilyen konfliktus még a '90-es években is SIMÁN ki tudott robbanni…

A legjobb feldogozás talán az lenne, amit kedvenc első világháborús dokumentum filmünk végén mondanak az az alkotók. Hogy tudniillik a katonák, akik a háborúban részt vettek, nem hősök (!!!), hanem áldozatok, akiket a frontra vezényeltek…

Bárcsak másképp láthatnánk az egész világháborút, s a kitörését! Ez csak azért utópisztikus vágy, mert a nacionalizmus, ami Trianon miatt a II. Világháborúban való részvételünket is meghatározta, ma is tombol… Nemcsak nálunk, az USA-tól Koreáig, s Kínáig, mindenhol… Nagyon kevés ország polgárai barátságosak a többi nemzet felé politika szintjén, lásd Brexit. Kivéve (BREAKING NEWS!!!!) Szlovákiát!

Szlovákiában az új miniszterelnök, Igor Matovic eszméletlen beszédet mondott Trianonról!!! Ez már nem a Ficó! És nem is fikció… BTW, bárcsak a mi miniszterelnökeink egyike is valaha mondott volna ehhez akárcsak hasonló szellemű beszédet is! 1989-től napjainkig… Mindenesetre, várjuk!!!

Ezzel együtt, az ember boldogan vesz részt egy Trianon ünnepségen, mert a hazaszeretet mindennél fontosabb… Meghatározza az ember lényét, identitás szintjén. Csak hát ott van az a dolog, hogy meg kell tudni mondani pontosan, hogy mit is akarunk… Már ha valaha Óz a nagy varázsló színe elé sikerül vinnünk az ügyünket… Mit akarunk? Visszakapni, több, mint 100 év, plusz egy világháború után a Nagy Magyarország, aka a történelmi Magyarország területét? Ha ezt akarjuk, kitől kell kérnünk? Plusz, ha esetleg megkapnánk, mit nyernénk vele? Mit nyernének a határon túl élő magyarok, és mi, akik azon belül élünk…? És miért mi kapnánk először jogorvoslatot, s nem Németország, akik ezt az egész nácizmus dolgot elkerülhették volna, ha nincsenek a padlóba döngölve gazdaságilag? Vagy miért nem Tibet? Vagy Taiwan? Vagy… […]? Töltsd ki te a mezőt…

tanulság… (?)

Tömören azt lehetne mondani, hogy a szocializmus jó, a nacionalizmus kártékony…
A hazaszeretet fontos dolog, de fontos a béke s a többi ember szeretete is… Gondolj a Vietnami Háborúra… azok az amerikai fiatalok, akik jelentkeztek, nem rossz dolgot csináltak… elvileg… Olyannyira, hogy az aktivisták, akik ott álltak a buszoknál, és könyörögtek nekik, hogy ne menjenek Vietnamba, nem is tudták őket meggyőzni… Így születhetett a Hair c. rock musical, mellesleg…

Tanulság? A hazaszeretet nem elég… Nem elég jó, és nem is elég… Kell valami más is a hazaszeretet mellett… ezt azonban nehéz megfogni…. mégis fontos… Mi lehet ez a dolog? Biztos, hogy nem a hazaszeretet kiiktatása… S biztos, hogy nem holmi racionalitás… De hát akkor mi?

Egy tipp:

talán az, hogy magunk közt, mi, magyarok, magyar tudattal, határainkon innen és túl, képesek legyünk beszélni arról ami ük-ük-ük apáinkkal s anyáinkkal történt, s az akkori ország népességével és területével? Mert ha tudunk erről egymás közt beszélni, s nem foci vébéken akarjuk megmutatni a világnak, hanem mondjuk az oktatás vagy kultúra vagy gazdasági profizmus terén, hogy mi mennyire komoly nép vagyunk, akkor minden jóra fordulhat… Elveszítettünk valamit, s ez visszacsinálhatatlan, de amint ezt feldolgozzuk, új perspektívák nyílnak meg, amit persze egyik politikai oldal sem akar… Mert túl sok van ebben a robbanásig fűtött kazánban ahhoz, hogy bárki, aki politikai profitot akar, veszni hagyja… De mi, emberek, ugyanekkor, nem hagyhatjuk veszni a barátságot, s a békét… Mert ez a két dolog mindent jelent…