Mit jelent Karácsony Gergely győzelme? Választás, Budapest, 2024

a nyíl szerkesztőségünk műve (nem része az eredeti plakátnak)

Karácsony Gergely győzött (lásd ezt a cikket a TELEX-en, a független magyar médiumok egyikén). De mit jelent ez a győzelem?

Először is, életet jelent halál helyett. Ismerjük a Fideszt. 2010 óta volt időnk kiismerni, és most már tényleg ismerjük. A török uralom az 1500-as és 1600-as években? Az orosz megszállás 1945-től 1991-ig? Ugyanaz. A Fidesz úgy néz ki, mintha egy demokratikus párt lenne (régebben a nevükben is benne volt, hogy demokraták, és az is, hogy fiatalok). De egy hamis, látszat-entitás. Egy párt álcája alatt egy korrupt emberek egy nagy csoportja, akik visszaélésszerűen használják a demokrácia szabályait, naponta, sőt óránként harapnak ki valamit a demokratikus gyakorlatból, és bántalmazzák a társadalmat. Végtelenül arrogánsok, hogy és ezzel még nem mondtunk sokat.

Ha a Fidesz győzött volna Budapesten, egy precedens nélküli sötét időszak, koromsötét 5 éves időszak következett volna. De nem, nem az történt volna, amire az ember automatikusan gondolna. Nem zárták volna le a várost, egyáltalán nem, a turizmus dübörgött volna, hatalmas épülete nőttek volna ki a földből, felhőkarcolók is, és fákat ültettek volna, fideszes logókkal, meg minden, és közben az összes hivatalból kirúgtak volna mindenkit, és a helyükre fideszeseket ültettek volna (ahogy szokták). A változás, amit véghez vittek volna, nagyrészt láthatatlan lett volna, a hívők számára fejlődésnek is tűnhetett volna (ezért hívők), mi pedig negyedórákig magyarázhattuk volna alkalmanként, ha beszélgetésben felmerült volna, hogy mi a különbség.

De a katasztrófa nem következett be! Óriási ajándék! Kegyelmi adomány! Áldás és ösztöndíj is egyben, egy nagyszerű lehetőség. Kérdés azonban, hogy mi jelent ez a győzelem! Mert két módon is értelmezhető, és egyáltalán nem mindegy, miként értelmezzük.

az A értelmezés:

Karácsony Gergely győzött, és ez a kezdet, innentől felfelé visz az út, és az ellenzék egyre nagyobb győzelmeket arat majd.

a B értelmezés:

Karácsony Gergely győzött, de ez volt az utolsó alkalom, hogy a régi ellenzékre szavaztunk. A DK és az MSZP utoljára kapott szavazatot Karácsony Gergely miatt. Másfelől, Karácsony Gergely szemszögéből, ez volt az utolsó, hogy a DK és az MSZP segítségével lett főpolgármester. Itt az ideje új szövetségeket létrehozni. A Momentum megérdemli a tiszteletet, hogy kimaradt az ‟együttműködésből”.

A barátaink kedvéért: mondanom sem kell, hogy a B módon értelmezzük a helyzetet.

a mindent vivő fejlemény: Magyar Péter és a TISZA Párt

Amiről a külföldi szemlélők lemaradhattak (eredetileg e cikket az amerikai és norvég és svájci barátaink kedvéért írtam), az egy új politikus személy és egy vadiúj párt felbukkanása. A személy Magyar Péter, a párt pedig a TISZA Párt (a Tisztelet és Szabadság Pártja).

Magyar Péter egy érvényes ellenzékiséget képvisel (őt nem ítélte el a magyar társadalom hatalommal való visszaélésért egy életre, mint Gyurcsány Ferencet és a pártjait). Magyar Péter és a TISZA Párt változást képvisel, és gyakorlatilag forradalmat. A BAL és a JOBB oldal egyesítését, Budapest és a Vidék újraegyesítését képviseli.

Oké, a BAL és JOBB oldal egyesítése populizmusként hangzik – őrült beszédként, pedig nagyon is van benne rendszer. A JOBB és a BAL mondvacsinált kategóriák, tényleg csak annyit jelentenek, mint anno Angliában: ki melyik oldalon ül.

2010 óta Magyarország a BAL-JOBB politika megközelítés csapdájában vergődik (mármint a társadalom, nem a pártok). Mert ha utáltad a kormányt, és ők JOBB-oldaliak voltak, akkor egyszerűen a BAL oldalra kellett szavaznod. De mi történhet azok után, hogy a BAL oldalról a társadalom egyöntetűnek nevezhető módon kimondta, hogy bűnös, és egy életre eltiltotta a kormányalakítástól (Gyurcsányt és a pártjait)? Mi történhet? Mit lehet tenni? Semmit. Pontosabban, egy lassú leszalámizódás vette kezdetét, egy szalámi-ön-szeletelés, amely során az ellenzék (BAL) egyre kisebbre zsugorodik. Egy zsugorodó gettóba zárva élnek – élünk, illetve: éltünk! Egy szigeten, amely egyre zsugorodik, a narrow casting-nak köszönhetően. Egy szisztematikus leépülés ez. Egy csapda, a szó legdurvább értelmében. Az áldozat hiába próbálkozik cselekvéssel – szavaz a BAL oldalra –, mert ami korábban sikert hozott, már csak egyre tovább zsugorítja a zónát, amelyben élnek – élünk, illetve: éltünk. Totál tragikus, ami azt illeti. Halálos csapda kiút nélkül.

Magyar Péter azonban kitört ebből a csapdából. Egy új pártot alapított. Mindössze 2 hónap leforgása alatt 199 vidéki eseményt csinált, és egyet Budapesten. Igen, vidéken kampányolt!! Ott, abban a zónában, ahova a régi ellenzék alig valaha merészkedett, és akkor sem sikerrel. Ugyanakkor pontosan a vidék az a terület, ahol Orbán a nyilvántartott szavazói hálózatát anno (2001/2002-vel kezdődően) kiépítette.

Itt építette ki Orbán a birodalmát, a szavazói adatbázisával. Hogy lássuk a vidék óriási erejét és potenciálját, mindössze azt kell felismernünk, hogy Budapestet csak egy lépés (lépcső, illetve fal) választja el a világtól. Budapestről a Nyugat csak egy lépés. Ez az egy lépés elég volt egy egész társadalmi csoportnak ahhoz, hogy közvetítsenek a Nyugat és Budapest között. De vidéken a világ két lépésre van, két lépcső, két szintkülönbség van, illetve két fal, ami az embereket a világtól (a Nyugattól) elválasztja. Az egyik lépcső, az egyik szint az, ami a vidéket Budapesttől elválasztja. Orbán itt alapított politikai megélhetést magának (2001 körül), Budapest vidéki értelmezőjeként. Ezt a munkáját azóta gátlástalanul (rájuk jellemző módon visszaélésszerűen) végzi.

a hiperrealitás csapdája Magyarországon

Hogy megvilágítsam, amit Orbán mint közvetítő / értelmező csinál Budapesttel és a valósággal 2001 óta (szervezkedés közben), egy filmre kell hivatkoznom. A Nyomorultak egy feldolgozására, amit Claude Lelouch rendezett, és amiben Belmondo volt a főszereplő. Faantasztikusan jó feldolgozás. Oké, más feldolgozást nem láttam, a regényt pedig nem is olvastam, de tudom, hogy az egyetlen tuti feldolgozás: mert univerzális. Hasonlóan Bódy Gábor és Csaplár Vilmos Psyché-jéhez, és Sally Potter és Virginia Woolf Orlando-jához, ez a Nyimorultak is ‟időutazásos". Azaz, a jelen kitágul, és az egész szín átúszik a jövőbe, anélkül, hogy a főszereplők kihalnának menet közben :) Lelouch Nyomorultak adaptációja a II. Világháborút és a Holokausztot is magába foglalja. Adott egy zsidó házaspár, akik próbálnak átszökni Svájcba, de elkapják őket a határon, az erdőben. A lányt koncentrációs táborba hurcolják, a férj ott marad az erdőben, mert egy lövés eltalálta, és halottnak hitték. Egy kedves francia férfi talált rá. Hazavitte, és onnantól a feleségével gyógyították és bujtatták a pajtában. A zsidó férfi pedig hálája jeléül pénzt adott nekik, azaz, felhatalmazást, hogy Svájcban a bankból pénzt vegyenek fel a nevében.

Aztán a háború véget ért, de a házaspár úgy dönt, hogy ezt nem közlik vele. Minden ugyanúgy ment tovább. Rendszeresen mentek át Svájcba pénzért, és a zsidó férfit naponta tömték borzasztóbbnál borzasztóbb hírekkel, a nácik világuralmáról. A férfi a foglyukká vált, elveszett volt és kétségbeesett. Így élt. Fogvatartói nem erőszakot alkalmaztak, hanem ‟csak” információt. Manipulált, hamisított, mérgezett információt. Orbán és a propaganda gépezete pontosan ezt teszi a vidéki emberekkel, 2010 óta.

Ma az emberek vidéken félnek a háborútól, és tudják, hogy Orbán békét akar. Elhiszik, hogy kb. 10x annyi lenne a rezsi, ha Orbánt a gonosz ellenzék egy nem-szép napon elmozdítaná, szóval, ha megbukna. Félnek és reszketnek. Elveszettek és kétségbeesettek. Ebben a nagy szükségben a kormány kezéből eszik az információt – 100 médiacsatornán keresztül.

A magyar emberek vidéken utálják az Európai Uniót (azaz, Európát). Utálják ‟Brüsszel”-t, és elfogadják Orbán barátságát Putyinnal, mert ez Európával szemben függetlenséget jelent Magyarországnak. Gyakorlatilag bármit elhisznek, amit Orbán propaganda gépezete kiokád. Ja, és majd elfelejtettem, nem hiszik el, amit más forrásokból hallanak. Eléggé durva…

Magyar Péter kampányt indított ez ellen a propaganda rendszer ellen, és egyúttal a régi ellenzék és az ő érvénytelen üzeneteik ellen is. Az első naptól kezdve áttörés a története. Orbán propaganda gépezete totál begőzölt ettől. A propaganda ‟büro” feje, Rogán Antal média támadásokat folytat ellene napi rendszerességgel. Volt már nőverő, aki brutálisan megverte volt feleségét, gyermeke édesanyját, az egyik új dolog az, hogy drogos, kokainon él. Rogán tényleg gátlástalan, jellemző rá, hogy embereket festett be feketére, és velük adatott elő vidéken migráns ‟jeleneteket”, csak hogy az emberek megfelelő hangulatát beállítsák – félelem és kétségbeesés. Magyar Péter megcsináltatta a drogt4esztet, viszont felszólította Rogánt és Deutsch Tamást, hogy ezt ők is tegyék meg.

Rogán propaganda hivatala az epicentrum, ahonnan a hiperrealitás folyamként ömlik a társadalomra, minden elborítva. A kampányaik gyakorlatilag órtiásplakátokból állnak, amiket idióta photoshoppolt képekkel az ellenzékről. De Magyarország a kezdetektől ilyen butító bánásmódban részesült, 1990 óta. Az emberek elhitték, hogy Izaura egy létező személy, egy rabszolga lány. Azóta már tudják, hogy csak egy szappanopera főhőse, de így is szeretik, és van olyan csatorna is, aminek a neve Izaura.

A magyr emberek egy mérgezett hiperrealitás csapdájában vergődnek. Ez az, amivel Magyar Péter szembement, és amit elkezdett valós információkkal, valós KÉPEKKEL feltölteni (átalakítani). Az elmúlt két hónap arról is szólt, hogy a magyr emberek kezdenek magukhoz térni a kábulatból és tompaságból. Kezdoik felfedezni megismerni a valóságot, immár a valódit.

Karácsony győzelme

Karácsony Gergely győzelme csodálatos. Orbán és a rezsimje mindent megtettek, hogy Budapestet megnyerjék. Lehetetlenné tették, hogy külföldön élők polgármesterre szavazzanak. Kb. 1 millió magyar él emigrációban (igen, mi magyarok ‟migráns” nemzet vagyunk), és ők 90%-ban tuti nem egy fideszes Főpolgármester jelöltre szavaznának, hanem baloldalira (akármit is jelentsen az, hogy BAL), Orbán és (pestiesen szólva) a ‟bandája” ellen.

Akárhogyan is, Karácsony győzött, Budapest győzött. Budapest kinyilvánította ‟szuverenitását” – ami az Orbán-Rogán propaganda hivatal kedvenc kifejezése. Köszönet illet mindenkit, aki komolya vette a katasztrofális fenyegetést, amit a Fidesz majdnem bevitt Budapestnek. A húgom, aki (először 1990 óta) nem tudott polgármestert választani, mert külföldön él, hajnalban megköszönte nekem, hogy felutaztam vidékről Pestre, hogy Karácsony Gergelyre szavazzak. Azt mondta, hogy a szavazatom és az erőfeszítésem (4 óra egy zsúfolt és meleg vasúti kocsiban) számított, és természetesen ez igaz mindannyiunkra: a szavazatunk és az érdekében tett erőfeszítésünk számított! Megcsináltuk!

Értelmezésemben ez a győzelem egy kezdet. Karácsony Budapest polgárságát képviseli, és a szuverenitásunkat. Ugyanakkor ez volt az utolsó alkalom, hogy a régi ellenzékre is szavaztunk. Karácsony Gergely jó -- nagyon jó, minden szinten. Egy szimpatikus és intelligens, fiatalember, aki őszinte, és aki (mondjuk így) Budapest-barát működésű, stílusú. Jó Főpolgármester volt eddig is, például az elsők egyike volt (ha nem az első), aki a scooter-ek rendszabályozása terén tett valamit – és nem is keveset.

Kívánom, hogy 2029-ben is megszavazhassuk! Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy a pártszövetség, amely támogatta (Gyurcsány saját pártját is beleértve) a süllyesztőben kell landoljanak. Helyére a TISZA párt kell lépjen – és a Momentum, akiknek az elvhűsége gyönyörű példája volt az önfeláldozásnak a nagyobb jó érdekében.

A jövő fantasztikusan derűs! Hamarosan (hamarabb, mint amennyire ma még távolinak tűnik 2026) a magyar polgárok megszabadulhatnak Orbántól és a rezsimjétől, örökre. Köszöntsük hát Karácsony Gergelyt, és mondjunk búcsút a régi ellenzéknek – kivéve a Momentumot, akik mellesleg nem régiek, és megérdemlik a tiszteletet –, és üdvözöljük a TISZA Pártot, és lássunk hozzá – együtt, közösen – a munkához, amit a jövőnk követel…