30 éves a C3 alapítvány

 a c3.hu website nyitóoldala 

A C3 a posztmodern történelem nyitánya idején született, és végig-utazta az azt követő 2+1 évtizedet – az utóbbi, 2010 utáni periódus már a poszt-posztmodern éra tartományába esik, ami nem egyszerűen ugyanaz, csak fokozottan, hanem már más – más, mint a kezdeti posztmodern.

A C3 egy esszenciálisan posztmodern intézmény, hiszen éppen akkor jött létre, a Soros Alapítvány projektjeként, Peternák Miklós, média- és kommunikáció kutató és görög típusú filozófus, és társainak gondozásában, amikor az értelmiség szerepe átértékelődött, plusz maga az is, ahogyan az emberek az értelmezéshez viszonyultak. A posztmodern érában ugyanis az értelmezés kicsúszott az egyének csoportjainak kezéből, és a médiát alkotó ’corporate’ (vállalati) entitások kezébe került.

kultúra & kommunikáció

A kommunikáció görögül azt jelenti, közlekedés – szokta volt mondani Peternák Miklós és Sugár János. A kultúra pedig, bár a föld-megművelés-analógia, emberek fejében lévő kognitív “terület” / “tér” megműveléseként is jó kép, legszerencsésebben mint egy komplex kommunikációs rendszer érthető meg. Egy élő rendszer a benne zajló kommunikációval.

1990 körül civilizációnk egy új fejlődési stádiumba lépett, amelyben a kommunikáció, kezdve “az internet” mint ww-web plusz HTML megszületésével egy teljesen új platformot jelentett. A fejlődést, amely kezdetét vette, robbanásszerűnek nevezni, kicsit sem túlzás. Csak ne egy robbanás egy pillanatára gondoljunk, hanem egy permanens láncreakcióra, ami a legvadabb sebességgel zajlik, az év 365 x 24 órájában.

Tekinthetjük a C3-at egy világítótoronyként, amely az óceán felfedezésének új korszakában jelentett fix tájékozódási támpontot, de sokkal pontosabb, ha egy expedícióként látjuk. Egy felfedező, dokumentáló, kísérletező és konstatáló, fejlődés-monitorozó kutatóközpontként, amely piciny mérete ellenére vidáman szelte a frissen feltárult új óceán gigantikus habjait. A C3 paralel vállalkozása volt az intermédia szak megalapítása a Képzőn, amelynek előzménye volt a “The media are with us” konferencia, 1990-ben.

A C3 munkájára, aktivitására a modern hétköznapokban (posztmodern) alig valakinek volt / lehetett / van szüksége. Mert az emberek fogyasztókká lettek átprogramozva, amely üzemmódban a valóság megértése egy nevetséges aktivitás – minek azon filózni, ami van, és úgy van, ahogyan van? “Gyorsnak kell lenned” – mondja Menyhárt Jenő a posztmodern kor legesszenciálisabb leírásában, “Az Időnél Gyorsabban” c. számban. És az emberek, valóban, mind gyorsak akarnak lenni, amiből végül csak annyi valósul meg, hogy átugorják a gondolkodás, az elemzés program-blokkjait, és ezáltal még akadálytalanabb és effortless-ebb módon szörfözhetnek – a valóság kirakatüvegének felszínén.

A kultúra és a kommunikáció komplexitása dübörögve nőtt, az értelmiség értelmező funkciója viszont már ki lett kapcsolva, mert “elavult”. Az emberek így egy olyan repülőgép fedélzetén utaztak, ahol a pilótafülkében csak egy robotpilóta tartózkodott.

értelmiség & értelmezés

A C3 egy ilyen (posztmodern) berendezkedésben tényleges forradalmi epicentrum volt, egy anyahajó – gondolkodással, kommunikációval, a valóság és a valóságról folyó kommunikáció folyamatos értelmezésével. Avagy, annak ellenére, hogy az élet a Földön megszűnt – ahogy ezt a VHK-sok a Kutya éji dalában deklarálták – , mégis volt élet Magyarországon, Budapesten. Az intelligens reflektív tevékenység be volt kapcsolva, és ez vízválasztó tényező volt. Mert amíg Európa nagyvárosaiban pusztító tempóban zajlott az elsivatagosodás, Budapest egy élettel teli oázis maradhatott.

Emlékszik még valaki a freemail-re? A Freemail egy C3 projekt volt, egy teljesen természetes “utópia” megvalósítása – “free email” – a Telekom csak később vásárolta meg. Bár elképzelni nehéz, az fix, hogy freemail nélkül más lett volna az az időszak.

A C3 azonban mindenek előtt azért a szívünk csücske, mert Bódy Gábor művészeteé, illetve a modern (posztmodern) videóművészetet az első perctől fókuszban tartotta, aktívan monitorozta, értelmezte, illetve képviselte.

Bódy Gábor

Ami Bódy Gábort illeti, az 1987-es Életműbemutató volt az első állomás. Peternák Miklós abban is ott volt a fedélzeten. Később, Bódy videóinak kiadását is a C3 vitte véghez, 2011/12-ben, a The State of Images című párhuzamos kiállítás formájában, Bódy Gábor és Zbigniew Rybczyński életműveit egymás mellett bemutatva. Emlékszem a megnyitóra a C3 által gondozott Labor galériában. Különös élmény volt, nagy utat tettünk meg, 1987 óta.

Időközben, persze, 2012 is régmúlttá vált, és például 2011 is, amikor a Vilém Flusser DVD megjelent – “Mások emlékezetében élünk tovább” (link). Micsoda cím! Mint Baudrillard-nál “Az eltűnés művészete”! Micsoda filozofikus kinyilatkoztatás. Micsoda fogalmazvány az emberi efemeritásról.

Ha az a videó nem jelenik meg, ma Jancsik és Juliskákként, akiknek az elszórt búzaszemeit a madarak etropikusan felcsipegették, esélyünk sem lenne megtalálni a linket ahhoz az idő-teraszhoz, amelyen Flusser élt és gondolkodott, a valóságot és a kommunikáció történéseit szemlélve.

az idő és az efemeritás élménye

Ezzel persze nem azt mondom, hogy legyőztük az entrópiát :) Végső fokon “csak” annyi történt, hogy átéltük az efemeritás tényét, megpillanthattuk a jelenséget, és tudatosulhatott bennünk, hogy a játék, amelyben részt veszünk, így működik.

Mert más az, ha valaki és valakik csak úgy eltűnnek – David Bowie ideértve, annak ellenére (vagy talán épp annak a keretében), hogy 2016-ban világszerte RIP megemlékezéseket tartottak az emlékére –, és más az, ha a bekövetkezendő eltűnés ténye be van jelentve :) Mint a biliárd játéknál: ezt a golyót oda fogom beküldeni, és voila! Avagy, “Helló, idegen, te most az vagy, aki én voltam, és én az vagyok, aki te leszel”.

Köszönet Flusser-nek és a kiadványnak, tudatosulhatott bennünk, hogy az eltűnés folyamatos, és hogy az emberi élet esszenciálisan efemer. És egész egyszerűen más úgy élni, hogy tudunk erről. Más úgy élni, hogy jó fogalmunk van arról, ami körülvesz bennünket.... Ez a szabadság, és csak ez: a tudás, illetve látás – látni a folytonosan változó életet és benne magunkat és a beszélgetéseinket...

Ami fix: egy nagyon jó dolog volt az elmúlt 30 évben, hogy a C3 központ működött, létezett...