King Curling

Mackónadrág, göndör mikrofonfej, sörpocakok, kifakított, stilizált képminőség, 40-es, 50-es hard core lúzerek, s az egész középpontjában egy főlúzer, akit a film majd megpróbál megkedveltetni velünk, lévén, hogy ő a főszereplő, Truls, a csúcs curling-játékos.


Dodgeball-os terminológiával: ők a kobrák, a mikrofonfej pedig Ben Stiller  .)

A film borzasztó egyszerű sémát követ, azon, ami a valóságban nyomasztóan szánalmas életeket jelent, itt, a filmben mosolygunk - ezt az amerikai filmek tanították meg nekünk, bár nyilvánvalóan az angolok kezdték, a Full Monty-val. Amerikai kedvencünk, ami idevág, a Dodgeball, a Kidobós. Csomót nevettünk az összes idiótaságon, és azon is, hogy az idiótaságot és a bénaságot milyen emberi módon lehet felvállalni. Ne feledjük, ha valaki hülyén öltözik, egy hülye sportot űz, attól még nem szánalmas az élete. A Dodgeball-ban pl. a kalóz esetében konkrétan fontos volt, hogy körbejárják a kérdést, szánalmas vagy nem az, és az lett az eredmény, hogy baromira nem.

A King Curling-ben azonban valódi szánalomtenger tobzódik. Eleve minden valaminek a koppintása (a szexmániás fickó pl. a Feketék Fehéren-ből lett kölcsönözve), de mindenen túltesz a fickó, aki nem tud aludni a rossz párnái miatt. A legcsekélyebb együttérzést sem érdemli meg – nem úgy, mint a Dodgeball kalóza .) Ha lenne élete, nyilván tudna aludni is.

 

Főszereplőnket, Truls-t egy hárpia feleséggel próbálják szimpatikussá tenni, aki a film legeleje óta megszerezte a gyámságot felette, eltiltotta a haveroktól és persze nem engedi curlingezni, a nő pincsikutyájától pedig reggelente el kell fogadnia a cuppanós, nyelves puszit. Bár a terrorista feleség alaposan előkészíti a terepet Truls számára, hogy m,i nézők megkedveljük – mégsem jön össze. Truls élete és személyisége ugyanis semmi pozitívumot nem tud felmutatni. Amíg a Randiguru pufók pasija egy ennivaló személyiség, tele emberi, sőt, férfiúi charmmal, addig a profi curlingező Truls még a hárpia feleségétől megszabadulva sem tud felmutatni semmi hasonlót …

Bár összejön egy laza csajjal, kettejük viszonyából nem sül ki semmi – csak felszínes jelenetek: vihogás, közös motorozás robogón, meg ilyesmik, de egyetlen értelmes jelenet sem zajlik le köztük, ráadásul a szexmániás csapattárs még tesz egy olyan megjegyzést is, hogy egyszer neki is megvolt egy ilyen artsy csaj, na, és ez már végképp ellenszenvessé teszi az egész filmet, még akkor is, ha ez csak egy karakter a filmből, mert ez a látásmód valahogy totál fedi az egész film (felszínes) látásmódját.

 
A film sémákat követ minden szinten, beleértve a kötelező konfliktusokat, amit itt egy rivális curlingezőt jelent, és van egy ön-legyőző konflikt is, Truls-nak le kell szokni a a gyógyszerekről.

Összességében: nagyon kimódolt, kiszámított, iskolás kompozíció az egész.

Lehet, hogy sokan viccesnek találják a trailert, vagy egyik-másik jelenetet, de azt, hogy ez egy jó film, hovatovább vicces film, tényleg nehéz volna ráakasztani, mint címkét .)) Mi mindenesetre nem tudjuk támogatni ezt a fikciót (hogy ez a film jó), hiába szeretnénk csak jókat írni kedvenc művészmozijaink filmkínálatáról. No de mindegy, kedves olvasó, nézd csak a meg a saját szemeddel, és akkor a mozik is jól járnak, és neked sem kell mások véleménye alapján tájékozódnod .)))