Mocsok

A szórakoztatóipar tönkreteszi a kultúrákat, „amit eszel, azzá leszel” - alapon. Csak nézd meg, hogy milyen filmek mennek, s mik mennek a tévében, és akkor nem fogsz meglepődni azokon a viselkedésmintákon, amiket odakint találsz a „valóságban”. Mellesleg, minden sztorit, amit befogadunk, valóságként fogadunk be, és minden sztori kőkemény mintákat kínál, amelyek közül válogathatunk, és e sztorik közé soroljuk az ócskábbnál ócskább filmeket és reklámokat is.

A Mocsok egy szánalmas vergődésnek álcázott szociopata ámokfutás. Adott egy velejéig romlott és lepusztult és primitív barom, aki gonoszabbnál gonoszabb dolgokat művel folyamatosan, és közben élvezi. Az eredeti regény íróját nyilván a Mechanikus Narancs ihlette – de mint annyi más adaptornak, a lényeget neki sem sikerült megértenie, és neki is csak a film eleji ultra erőszak (ultra violence :)) tetszett meg az egészből, és a szociopátia.
Egyszerűen fárasztó nézni ezt a történetet, fárasztó és kellemetlen, hiszen a filmnézés pszichés működésének megfelelően arra vagyunk kényszerítve, hogy ezzel a borzasztó alakkal azonosuljunk.

Persze, itt megint belekortyol valaki a pálinkájába, és komoly hangon majd azt mondja, nem kell azonosulni vele, épp ez az – de ez nem igaz, lásd, a film úgy van felépítve, hogy mindig, amikor már elment a végsőkig, amikor a néző azt mondaná, hogy na jó, picsába, viszlát, kérem vissza a pénzem, akkor megjelenik egy kísértet kisfiú ... És a főszereplőnk átmegy szenvedő alanyba, akit gyötör a lelkiismeret valami régmúlt tragédia miatt...

Beteges ez a történetírási algoritmus. A világ legbrutálisabb dolgait veti be az író, majd .. amikor érzi, hogy sok volt, akkor gyorsan előkapja a kísértetet, vagy a pasi lekopott feleségét, vagy a pasi lekopott feleségét és a gyerekét. Van egy olyan rész is, amikor a férfi a tévéjén a lekopott feleségét és a gyerekét nézi, miközben mocskos szexhívást bonyolít (amiben az a durva, hogy ezzel teszi tönkre egy barátja házaséletét, házasságát). Elköveti ezt a brutál dolgot – és közben sír ? :)) LOL. A film arra akar rávenni bennünket, hogy legyünk megengedők ... ja, persze, majd máskor ...

Mindenki felel a tetteiért – the same rules apply !

A film a végsőkig elmegy ... amint elhasználódnak a bevetett érzelmi patronok, újakat vet be ... A legnagyobb hatású ezek közül egy anya, akinek a férjét, ha nem is szakszerűen, de megpróbálta elsősegélyben részesíteni „főhősünk” – mindhiába, de ennek ellenére, a nő nagyon felnéz rá, és ez a kapcsolat akár az egész életét megváltoztathatná. Ez is valami, amivel húzzák a nézőt ...

Mindegy ... a végeredmény ugyanaz, mint ami az első benyomásunk volt, egy kifejezetten kellemetlen film. Egyetlen egy okot sem tudunk, ami miatt érdemes valakinek ilyennek bombáznia az agyát – bár ... embertömegek teszik ezt nap, mint nap, rossz minőségű kulturális táplálékokkal mérgezik magukat ...

Ezzel együtt, ha lehet, inkább csak akkor nézd meg, ha elmúltál, mondjuk 21 éves, mert akkor már több esélyed van, hogy maradandó károsodás nélkül megúszd ...