Kémkölykök

Rodriguezről már az első hozzánk is eljutó filmje, az El Mariachi (A Zenész) kapcsán is legendák keringtek, miszerint nagyon tehetséges, és hihetetlenül kevés pénzből képes jó filmeket csinálni (ez szerintünk nem áll az Alkonyattól Pirkadatig c. '96-os horrorparódiájára, ami nem lett jó film).

Az El Mariachi 7000 dollárból készült (1992-ben), úgy, hogy Rodriguez volt a film producere, forgatókönyvírója, rendezője, és tulajdonképpen minden filmes munkálatban részt vett a forgatáson, kivéve a színészkedést. A színészeinek nagyon rövid ebédszünetet adott, hogy ne húzódjon el a forgatás, a jelenetben nem szereplő színészek ártatlan járókelőket statisztáltak, a hang rögzítését egyszerű mikrofonnal és kazettás magnóval végezték, a mozgó kamerás felvételeket pedig Rodriguez egy lerobbant kórházi tolószékből vette fel. Rodriguez ezt a sokoldalúságát a Kémkölykök kapcsán is bebizonyította: 35 millió dolláros költségvetésből kihozta a filmet (ami mellesleg egy hónap alatt 93 millió dollár bevételt hozott), ismét ő volt az író-rendező-producer-vágó-vizuális effekt felelős-zeneszerző-kamera operátor, stb, a garázsában vágta meg a filmet, és egy erősen spanyolos szereplőgárdát válogatott össze.

A Kémkölykök elvileg egy családi film, ami azt jelenti, hogy gyerekek a főszereplők, akik a szüleikért harcolnak: tehát amíg a gyerek-nézők bátran beleképzelhetik magukat a főhős kölykök, Carmen és Juni Cortez helyébe, addig a felnőtt nézőknek jut valamicske izgalom, némi kaland, meg az a jóleső tudat, hogy a gyerekeik épp egy olyan filmet látnak, amiben a családi összetartás ereje az elsődleges. Ezt a felállást némileg beárnyékolja az, hogy a filmbeli gyerek-robotoknak néha furcsa kék színben villog a szemük, ami elég félelmetes lehet kisebb gyerekek számára, egy felnőtt néző számára pedig a filmbeli akciók és problémák tűnhetnek paródiának. A történet egyébként eléggé ötletes: egy kémházaspár visszavonul, amikor gyerekeik születnek, de a film elején még egy utolsó akciót le kell bonyolítaniuk.

A két gyerek, Carmen (8-9 év körüli kislány) és Juni (vadóc 6 éves forma fiú) rájön, hogy elrabolták a szüleiket, egy gyerekeknek szóló tv-sorozat főszereplőjének, Floopnak a fogságában vannak, és ha időben nem szabadítják ki őket, akkor romboló robot-gyerekek szabadulnak a világra, plusz a szüleikből örökre játékfigurák lesznek, egy eléggé fura eljárás eredményeképpen. Antonio Banderas játssza az apa-kémet, az Utolsó Dobásból és a Maimi Rapszódiából ismert Carla Gugino pedig a feleségét, a szintén kém mamát. Banderas nagyon mulatságosan szerepel, mivel mellékszereplőként nem sok dolga akad, csak a spanyol macho apát kell játszania, ami például a Desperado, vagy a Bérgyilkosok-beli főszerepeihez képest furán veszi ki magát. Carla Gugino-t a folytonosan csillogó szemeiről rögtön fel lehet ismerni, amúgy pedig egészen jó színésznő, bár a Kémkölykökben neki sem adódott nagy kifutási lehetősége. Felbukkan még a filmben Danny Trejo is, a tetovált örökös rosszfiú, aki a Gyilkosok Gyilkosa, az Alkonyattól Pirkadatig, a Desperado, vagy a Szemtől Szemben c. filmekben játszott bérgyilkost, mexicói gengsztert, és hasonlókat, most pedig morcos nagybácsit alakít, vagyis nagyon szelíd kiadásban jelenik meg. A két kémkölyök (Alexa Vega és Daryl Sabara) kissé talán túl komolyan veszi a szerepét, de ez nem baj, a felnőttek úgyis sokat bohóckodnak a filmben.

A Kémkölykök nem egy általános szórakoztató mozi, Rodriguez egy kém-paródiát kreált, egy gyerek James Bond-filmet, amiben ötletes megoldások, de sokszor rémisztő robot-gyerekek vannak, ezzel együtt egyszer meg lehet nézni, de akkor legalábbis családos formában. A nagy sikerre való tekintettel már készül a második rész is, aminek -egyszerű fordításban- Kémkölykök 2: Az Elveszett Álmok Szigete lesz a címe, és jövőre fogják bemutatni. Alig várjuk.

- olasz -