Ha véletlenül elköveted azt a hibát, hogy bekapcsolva hagyod a telefonod, és a film huszadik percében felhív egy haverod, hogy ott vár a mozi előtt, és valami nagyon fontosat akar mutatni, szóval gyere ki, akkor valószínűleg egy nappal később újra befizetsz a filmre, hogy ott folytasd, ahol abbahagytad. 
De ha ez a képzeletbeli haverod pölö az ötvenedik percben telefonál, már sokkal sanszosabb, hogy megkérded valakitől, mi lett a vége. 
A Közel a Szerelemhez tényleg jól indul, tanyasi srác beáll rendőrnek, és belekerül az élet sűrűjébe. Az első percekben látunk egy nagyon cool kiképzőtisztet, (Gesztesi Károly) ő a főnök, és pár perccel később máris egy száguldó rendőrautóban ülünk, ami kifarol, körbepördül, és hátramenetben száguld tovább. Itt meg kell jegyezni, hogy a kifaroló rendőrautó, úgy tűnik, üldöz egy másik autót, és úgy tűnik, hogy a másik autóban egy szakállas fiatalember ordítozik, (Antal Nimród), de kiderül, hogy ez vágási bizonytalanság, mert az említett Antal Nimród ugyanabban az autóban ül. 
Aztán van egy bevetésünk is, hatalmas testű arcok hatolnak be egy helyre, a rendőrök pedig utánuk, előtte, mondjuk, elfelejtettek erősítést kérni, és nem úgy mennek be, hogy "rendőrség, fel a kezekkel", hanem csak úgy, natúr, és egyből le is fejelik őket. 
Egy kínai lány elmenekül a helyszínről, barátunk a tanyáról, Karcsi, pedig utána, elkapja, majd elengedi. Pár jelenettel később ugyanez a lány megjelenik nála a körzeti megbízott irodájában, Karcsi, pedig nem debil, nem is ismeri meg, csak a jelenet végén egy kicsit. A lány -noha nem tudunk kínaiul- mintha azt mondta volna, hogy rendőrök bántották, kitépték a fényképét az útleveléből. 
Ez az a pontja a filmnek, amikor még azt hisszük, hogy egy "Higgy neki, hisz zsaru"-t látunk, magyarul. 
Picivel előtte, egy furcsa baleset helyszínén talál egy kutyát, akkor pedig azt hihettük, hogy "Egyik kopó, másik eb". Nem túlzás ezt mondani, hiszen Karcsi elmagyarázza társainak, hogy ő mindig megérzi a bűnt, és amikor ezt a kutyát megtalálja, olyan gyanakvóan néz, meg minden. Okkal várnánk, hogy majd összeáll a kép, és a végén kiderül, hogy az autóbalesetnek mi köze volt mindenhez, és a kutya majd azonosítja egykori gazdája gyilkosait. 
Aztán a kínai lánnyal komoly kommunikációba kezd Karcsi, az összes ilyen kommunikatív jeleneten érezni, hogy már az ötödik elem után készítették, és akkor, még utoljára van egy sejtésünk, hogy esetleg olyan lesz, mint a Sárkány éve. 
De sajnos nem, a szálak kamu-szálak, nem vezetnek sehova, semmire nem derül fény, és semmi nem oldódik meg. Igaziból el is unalmasodik a film. 
A Higgy neki, hisz zsaru vonal például ott jött be, hogy elütöttek egy rongybabát, és mondták (Nimród és társa), hogy Karcsi, tűnjünk el, vagy megnézzük, mi történt?  És Karcsi kiállta a próbát, kiderült róla, hogy "nem patkány". Na nem mintha ezt a szlenget használnák a rendőrök, talán még a Kántor Nyomozban sem. Utána Nimród és társa körbevezetik Karcsit a területen, ingyen kebap, ingyen minden, satöbbi. Nem azt gondolja a néző, hogy valami korrupció van a dologban? Ráadásul Nimród társa határozottan ellenszenvest alakít, és a vak is azt várja, hogy valami lesz. 
Furcsa, hogy amíg az amerikaiaknál minden rendőrnek van egy közvetlen partnere, egy társa, akivel jóban, rosszban, addig itt a srácok hárman voltak egy párban. Az is furcsa, hogy egyből egy BMW-t vezettek, azzal száguldoztak, máskor meg egy Opelt, de WolksWagent hírből sem láttunk. És nagyon idegesítő volt a kis körzeti megbízotti iroda a könnyen betörhető ablakaival, a hivatalos okmányok tárolására alkalmas íróasztallal, szóval hogy jön ez a BMW-s rendőrséghez, ez a lepattantság? 
Tulajdonképpen az van, hogy ne ébreszd fel az alvó oroszlánt, nem ér rendőrös filmet csinálni úgy, hogy megfeledkezel magukról a rendőrökről. Mert a néző nem szereti, ha ugratják, ha olyan dolgok miatt kezd el izgulni, amik a filmből simán kikopnak, mintha ott sem lettek volna. És nem ér baleseteket, rajtaütéseket mutogatni csak azért, hogy legyen valami akció a trailerben, meg hogy egy darab szereplőt bemutassunk, mármint a kínai lányt, aki így jön be a képbe. Nem értjük, miért gőzölt be Antal Nimród is? És hogy miért támadták le a lányt? De persze utólag kicsit kitisztul a kép, kiderül, hogy ez egy álcázott film, rendőrös filmnek álcázott tolerancia film, ahol a toleranciát mint magyar-(hazai)- Kínai (idegen) felállásban értjük. Az egész rendőrös vonalnak meg csak az a szerepe, hogy a trailerben jól mutasson, meg hogy a rendőrök, mint a leg-jobboldalibb érzületű fickók szerepelhessenek. Olcsó poén, ráadásul előítéleten alapul, ami pont a tolerancia műfajában nem megengedhető. És persze az sem, hogy az egy szem kínai lányon nemcsak azt kell tolerálni, hogy "kínai" hanem azt is, hogy prostituált. Ez már teljesen kész, pedig az elején még adva volt öt tehetséges szereplő, Hujber Ferenc, Antal Nimród, Gyuriska János, Gesztesi Károly, és Tsuyu Shimizu, elég kevés jött ki belőlük, végeredményben szinte semmi. Szegény Nimród-ra is úgy kel emlékezni, hogy ezt a hülye "catch you later" dumát hajtogatja. 
És mi lehetett volna a megoldás? Először is eldönteni, hogy dokumentum, vagy játékfilm. És ha játék, akkor jöhet a BMW és a rendőrség, de akkor jöhetnek a rejtélyek, amiknek meg kel oldódniuk, a Higgy neki, hisz zsaru vonal, a kínai lány nem prostituált, Karcsi és a főnök pedig a végén ismét a helyzet magaslatán állnak, kitűntetés, és vagy Nimród, vagy a társa megfizet a bűneiért, (vállövés, letartóztatás). 
A kínai csecsemő születése szintén olcsó poén, a Lily járt itt
(De Kassiere / "Lily was here") c. egész rendes kis filmben élőben láthattuk, ahogy a főszereplő (Marion Van Thijn) megszüli a gyermekét, azóta erre nincs külön szükség, hacsak nem azt akarja valaki bemutatni, hogy már csecsemőkorban látszik hogy valaki kínai, illetve, hogy "más". Kár, pedig lehetet volna jó film is, az első negyedóra például jobb volt, mint az Európa Expressz, csak aztán nagyon elbukta, és ha az Európa expressz bő öt pont, akkor ez mínusz kettő, mert kb. hét pont a különbség. 
 
 

Ezt a filmet leginkább úgy lehetne összefoglalni, hogy egy "repaint". Évszázadokon át a festők feladatkörébe tartozott a pokolnak és a mennyországnak az ábrázolása, és most, hogy a film és a komoly digitális grafika lehetővé teszi, mégiscsak fura, hogy parlagon hever egy olyan téma, mint a túlvilági élet újrafestése. Mármint hevert eddig, amíg a What Dreams May Come el nem készült. 
A film -ha nem tudod előre miről szól- nagyon barátságosan kezdődik, olyan idilli jelenetekkel, hogy csak na, aztán a két kisfiú beszáll az autóba, és elhajtanak, (ekkor még nem tudni, hogy egyikük kislány), és Robin Williams bekonferálja, hogy "ekkor láttuk őket életben utoljára". Hoppá. Aztán még eltelik 4 év, a filmben vagy 5 perc, és Robin Williams is odaát találja magát. A néző csak egyre tud gondolni, és az csúnya kifejezés: "fucking horror". Ezt enyhítendő megjelenik a film egyetlen humora, az "angyal", aki megjelenik neki kicsit homályos, és azon poénkodnak, hogy Robin Williams miért nem az, ami az Agyament Harry nagyon vicces "out of focus" jelenete nyomán jöhetett létre, nyilván. Már csak egy picit kell várnunk, és a feleség öngyilkos lesz. (Remek, pont így képzelünk el egy filmet). Ő a pokolba kerül, és Robin Williams-nek utána kell mennie. Nem áruljuk el, hogy jó lesz-e a vége, mert hiszen eleve nem lehet jó. Az egész film egy barangolás pár évszázad festőművészetének, és irodalmának túlvilág-ábrázolásai között, "repaint" üzemmódban. 
Az Egyesült Államokban  mindig is bevett szokás volt angyalokról csevegni, meg ilyenek, sőt, már vannak olyan államok is, ahol az általános iskolákban nem oktathatják a darwinizmust, értsd: már nemcsak otthon röpködnek az angyalos jelenetek, hanem az isiben is, az oktatás területén. Egy szó, mint száz, jó marketing koncepció húzódik meg a film mögött. 
Emlékezetes angyalos beállítások elsősorban a Twin Peaks - Fire Walk With Me -ben, és a Steven Seagal féle Ölve vagy Halva -ban szerepelnek. A Twin Peaks filmben egy imádkozó angyal van az étkező falán, és amikor Laura Palmer kezd bekattanni, azaz, amikor Leland Palmer kezd durván bánni vele, az angyalka eltűnik a képről, és ez nagyon költői, és nagyon szép jelenet. Steven Seagal, az Ölve Vagy Halva -ban, első és utolsóelőtti remek filmjében elalvás előtti imát mutat be kisfiával, ami megintcsak nagyon aranyos jelenet, de ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy ez az iskolákban-no-darwinizmus kicsit is elfogadhatónak tűnik.
Az egyetlen dolog, amit újként dobott be ez a film a piacra, az a reinkarnáció, reméljük, ez majd megmozgatja a forgatókönyvírók agyait, és létrejön egy olyan Mátrix szerű film, amiben a szereplők vadul reinkarnálódnak, akár perenként is, mondjuk, abban a pillanatban, ahogy rájönnek, hogy valamit elszúrtak. A film címe, a fokozott sebesség miatt nyilván Formula 1 lehetne. 
A film folyamatosan "flashback"-ekkel dolgozik, viaszemlékezésekkel, mint az ebben a műfajban verhetetlen Intersection (Vágyak Vonzásában, Richard Gere, Sharon Stone, Lolita Davidovich), és ami egy francia film közvetlen újrafeldolgozása.
Akármennyi flashback-et is vonultatnak fel, a Lassie Visszatér bármikor több könnyet csavar ki belőlünk, "mint ez". Szinte tök könnyen el is idegenednénk az egész történettől, ha nem a szépséges Annabella Sciorra formázná meg  Williams feleségét. 
Annabella Sciorra először talán a "Higgy Neki, Hisz Zsaruban" bukkant fel, legmélyebben pedig a 92-es "Kéz Amely a Bölcsőt Ringatja" c. remek filmben lopta be magát a szívünkbe, amely egy filmiskolás diáklány, Amanda Silver iskolai forgatókönyvéből jött létre. Sciorra volt az a feleség, (Claire Bartel), aki szépen, boldogan, és nem utolsó sorban biztonságban élte volna az életét, ha Rebecca De Mornay nem csöppen az életükbe, aki mellesleg ugyancsak zseniális színésznő, noha leggyakrabban totál negatív karaktereket kap ki magának. A bölcsős filmen kívűl a másik legjobb film, amiben játszik, egy kanadai produkció, a Ne állj Szóba Idegenekkel, (Never Talk to Strangers), az Alliance gondozásában, és Andras Hamori producelésében, aki 18 éves korában még magyar állampolgár volt, és aki nagyon rokonszenves módon nem Adrew-sította a nevét, és aki a film DOP-jaként Ragály Elemért alkalmazta, és a film zenéjét a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával rögzítette, Budapesten. Rebecca De Mornay partnere a filmben Antonio Banderas. 
Annabella Sciorra, hogy visszatérjünk rá, a Kéz, Amely a Bölcsőt Ringatja-ban ugyanazt az idillikusan szép, és finom feleséget alakítja, amit a What Dreams May Come-ban, amiben semmi meglepőt nem lehet találni, mert a még mindig csupán 36 éves gyönyörű színésznőnek ez tényleg a specialitása.