cspv logo
cspv szám: 35 / 02 tartalom
keresés

Nő A Baj Csajok a Csúcson A Gyûrûk Ura A Gyûrû Szövetsége cikk cím cikk cím cikk cím Vanília Égbolt Ellenséges Terület Libidó - Vissza az Ösztönökhöz Az Egyetlen Chico Vízcseppek A Forró Kövön A Titanic Szobalánya

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 09 00086
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2002-01-25

Ellenséges Terület

Behind Enemy Lines 2001.
Amikor a film elején Owen Wilson mint Brunett hadnagy arról panaszkodik, hogy teljesen unalmas már ez a pilóta élet, mert nincs semmi háborús bevetés, és folyton csak megfigyelőkként végeznek repüléseket, egyből értünk a szóból, és megérezzük, hogy lesz ez még így se, hogy jön még kutyára dér.

Igen, egyből lehet tudni, hogy a fiatal hadnagy ott fog majd sírni, ahol senki sem látja, és persze az is egyből világos, hogy a leszerelési kérelme, amit háborús bevetések hiánya miatt írásban bead a parancsnokának, Gene Hackman-nek, a film végére vissza fog kerülni hozzá, már csak az a kérdés, hogy milyen úton? MI mindenen fog keresztül menni a hetyke hadnagy, amíg a fim végére visszavonja felelőtlen gondolatait?

A film egyébként határozottan jól kezdődik, jó kis vadászrepülőzés, száguldozás a légtérben, közben pedig techno zenét hallgatunk, egyáltalán nem rossz, de tényleg, a képek is jók, meg minden. És ekkor még előtte vagyunk a híres "Wilson" jelenetnek, amivel vagy jó negyven percre megpuhítják a szívünket. Ez a "Wilson" geg egy egyszerű poén, de annál többet sejtet és annál jobban hat.

Amikor a parancsnoknak beadja a leszerelési kérelmét, tudjuk, hogy a filmes koreográfia szerint ez később majd visszarúg. Ugyanígy mindig vannak olyan jelenetek is a filmekben, amik most még csak mosolyogni való poénok, de "később még hasznossá válhatnak". Ilyen például, amikor Mel Gibson a Halálos Fegyverekben fogadásból kiugratja a vállát. Csak nézünk, hogy mi ez a hülye poén, hogy valaki a rendőrségen fényes nappal abba fogad, hogy ki tud szabadulni egy kényszerzubbonyból, és a fogadás megnyerése érdekében kiugratja a vállát, ami persze nem kis fájdalommal jár. A fim végén aztán mindig adódik egy olyan jelenet, egy olyan kutyaszorító, amiből enélkül a trükk nélkül nem igen tudna kiszabadulni. Például a második részben, amikor szegény Pasty Kensit a víz alatt végzi, Mel Gibson a vállas trükkje révén mégis megmenekül, és így nemcsak az a rész folytatódhat, de a további két folytatásról sem maradunk le (hogy az egyéb Mel Gibsonos filmek tucatjait ne is említsük). Egyszóval jók ezek a trükkök, szóval lássuk, Owen Wilsonnak milyen trükk jut ki eben a filmben, amire egy egész jelenetet szentelnek?

Brunett hadnagy (Owen Wilson) a repülőgép anyahajón vidámkodó katonatársainak odaszól, hogy volna egy fogadása. Közben, de ezt csak a nézők látják, a pilóta-társának is odaszól, hogy "figyu, most egy kis demó a fizika törvényeiből ..". Azt találja ki, hogy azzal a szerkezettel, amivel a repülőket elkapják és lefékezik landoláskor, kilőnek egy baseball labdát, ami persze szóhalmozás, hiszen a baseballban már benne van a labda. Brunett azt javasolja, fogadjanak abban, hogy ha kilövik, a szél visszafújja a hajó fedélzetére, plusz ő még jól el is kapja. És akkor kilövik, pazar légi felvétel plusz trükk a kilőtt labdáról, Brunett fut, mindenki izgul, és a labda végül a tengerbe zuhan. Ekkor jön a poén, hogy valaki fájdalmas hangon a labda után ordít, hogy "W-I-L-S-O-N-!-!-!". Egyértelműen a számkivetett Wilsonjára utalt a poén, amikor Tom Hanks elveszítette "őt" (a Wilson nevű röplabdát) a tengeren. Nagyon jó poén volt, indításnak is mindenkép pozitív, kérdés, hogy ennek a gegnek vajon milyen hasznát veszi majd a film végén Brunett hadnagy (egyébként semmilyet).

A film története nagyon egyszerű, ahogy a fim címe is ígéri, Brunett hadnagy ott fog rekedni az ellenséges területen, egy szál semmiben, és ő lesz a (katona) szökevény, aki ellen minden összeesküdött, és akinek hajszál híján kell megmenekülnie. Egy sima felderítés során rossz helyen repülnek rossz időben (Szerbia felett), és olyan légifelvételeket készítenek, amik ha az amerikaiak kezébe kerülnek, lesz nemulass. A szerbek észlelik is, hogy ez a szitu, és jól lelövik Brunett gépét, a hadnagy katapultál, a társával együtt, akit a gonosz szerbek szabályosan kivégeznek, és hogy rövidek legyünk, itt kezdődik Brunett pokoljárása.

Ez a menekülés igényesen indul, és próbál is az maradni, ám egy apróság beárnyékolja az egészet, és ez az, hogy ha lelőtték a gépet, ugyan hogyan fordulhatna elő, hogy az USA nem megy a katonáiért azon nyomban? Az egész teljesen irreális, hogy elindulnak, felrakják a kommandós make up-ot, már minden készen áll, és akkor egy ellenszenves tiszt, Piquet (Joaquim de Almeida, Harrison Ford és Willem Dafoe mélynövésű ellenfele a Hazafias Játékokban) lefújja az egészet. Mindez nyilván szőrszálhasogatásnak tűnhet, pedig nem az, mert ezen az egy apróságon csúszik el az egész film.

Amúgy tényleg normálisan "járnak el az ügyben", szépek a képek, Owen Wilson pedig annyit fut, amennyit talán még senki soha (legalább is idén) a vásznon. A legszebb rész, ami miatt valószínűleg a forgatókönyvet is megvették az, amikor a két pilóta megérkezik egy hegy tetejére, amin egy hatalmas szobor áll, egy angyal szobra (mint amilyen a Kis Szemtanúban is van az állomáson). Havas hegytető, egy lapos terület, pont mint ami Citadellánk a szabi-szoborral, az ember szívében melegség ébred: "civilizáció!", azaz "Owen Wilson megmenekült". Ám ahogyan az ejtőernyőjével egyre lejjebb és lejjebb ereszkedik, és végül az angyal arca előtt ereszkedik, jókora horror-kép fogad minket: az angyal halott, teljesen szétlőtték az arcát. Ez egy nagyon szépen és jól elkövetett ábrázolása a háború és brutalitás által megroncsolt humanitás világának az ex Jugoszlávia területén, plusz egy nagyon hatásos hangulatfestés is egyben, ami a film teljes hosszán végig kísér minket, sőt, még a fim után is megmarad.

Owen Wilson eléggé jó, de rajta kívül nem igen látunk mást a filmben, például egyéb szereplőket, leszámítva az egy darab jogging-szerkós orosz maffiózó-katonatisztet, "az ellenséget". A szereplőtlenség és az egyszerű történet is elmenne valahogy, mert Owen Wilson helyzete jól átélhető, ám az az apró kérdés, hogy "de miért nem mennek érte és hozzák ki őt onnan egyből?" tönkrevágja az egész (amúgy kellemesen közepes filmet). Ez az a banánhéj, amit kár volt lebecsülni, mert hiába is magyarázzák meg, hogy "bla-bla-bla", ezért és ezért nem éri meg öt percet helikopterezni és kimenteni a pilótát, a néző számára áttetsző, hogy mi van: nem szabad kihozni, nehogy vége legyen a filmnek. Ez a faramuciság oda vezet, hogy miután az ember kijön a filmről, percek alatt halvány és távoli emlékké zsugorodik az egész, és csak egyetlen kép marad meg, az az angyal-szobor, ami tényleg szép volt, egy másodperc a millióból.

-jepe-

2002-01-25
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14