Kutyabajnok

Az már egyszer világos, hogy a Pepsi Cola Company által korábban nyíltan kimondott üzenet, "Generation Next" kézenfekvő eszközként jelenik meg a kulturális piacon kereskedők számára. Értsd, magyar fordításban, "Kérem a Következőt", tehát te például már elmúltál 19 éves, sőt esetleg beléptél a húszba, ahelyett, hogy boldog szülinapot kívánnának neked, azt mondják, ennyi, kérik a következőt. Vagyis, ebben a megközelítésben nem a termék használódik el, hanem a közönség. Ugyanezt a filmiparban is be lehet vetni, ami annyit tesz, hogy a kultúra által már (rég) meghaladott filmet dob valaki piacra, abban bízva, hogy ezt már nem a tavaly előtti közönség fogja nézni, hanem egy újszülött, akinek ez új. Természetesen minden producer olyan filmbe fekteti a pénzét és az idejét, amilyenbe csak akarja, csak aztán adjuk meg ugyanezt a szabadságot a közönségnek is.

A Kutyabajnok egy nagyon meglepő film, mert annyira sablonos, hogy az ember teljesen összezavarodik, nem emlékszik konkrétan, melyik filmben, de hogy már látta mindazt, amit most lát, az biztos. Elcserélt fejek városa, szinte mintha valami komputerprogrammal összemixeltek volna 3-4 alsókategóriás filmet, olyan a hatás.

Cuba Gooding Jr. fekete, és Miami-ban dolgozik, mint fogorvos. Egyszercsak kap egy értesítést, hogy az igazi anyja meghalt, és oda kellene utaznia, hogy átvegye az örökséget, amely hír egyben azt is jelenti a számára, hogy az az anyja, akit eddig az édesanyjának hitt, örökbe fogadta őt. Izgalmasnak ígérkező történet, Miami, Alaszka, tűz és víz, vajon Cuba Gooding Jr. megállja majd a helyét? Vajon sikerül-e neki is megmutatni, hogy megállja a helyét, mert nem egy nyápic városi Béna-Géza, hanem egy komoly alaszkai bika csávó? Mindenképp drukkolunk neki, hogy sikerüljön, még akkor is, ha mi már a "Generation Previous" elhasznált kategóriáját képezzük, és mi már megvoltunk ennek a filmnek, és ezért a filmet mi már nem érdekeljük, ja, és -hogy mi is mondjunk, valamit, ne csak a film- ez kölcsönös.

Ebből a filmből az tűnik ki, hogy a legújabb amerikai célközönség a fekete fiatalok, afro-amerikaiak rétege. Ezt persze már tudjuk egy ideje, nincs is benne semmi meglepő, és nem is bánjuk, ám az, hogy az ilyen direkt fekete-filmek, "játszd újra, Sam, csak most feketében", egy fokkal mindig a megengedhető legalacsonyabb színvonal alatt mozognak, ez már zavaró.

Meglehetősen költséges jeleneteket látunk, tisztára Walt Disney hatást keltenek, ám semmi értelmük sincs. Ezek a jelenetek annyira kevéssé sem szórakoztatóak, amennyire az tud lenni, amikor valaki, egy fekete-fehér felvételen fenékre huppan. Az pedig, hogy a film teljesen unalmasnak tekinthető, reméljük, egy életre meggyőzi a producereket, arról, amit más producerek már születésük pillanatában tudtak, hogy tudniillik, a film lényege a történet. Ha nincs történet, nincs film.

-floyd-