cspv logo
cspv szám: 44 / 02 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 05 00205
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2002-10-25

Jelek - Signs

Signs 2002.

Mit csinálsz, ha érted jönnek?
Már a plakátokból is látszik: Shyamalan barátunk most éppen ufós filmben gondolkodott. A Hatodik Érzék osztatlan sikere és a Sebezhetetlen mérsékelt fogadtatása után az indiai rendező ismét földöntúli dolgokról készített filmet, de most nem sokat köntörfalazott, hanem belevágott egy gabonakörökről és kis zöld emberekről szóló történetbe.

Shyamalan egy 32 éves indiai rendező, akinek a Hatodik Érzék c. filmje annyira újszerű és eredeti volt, hogy rögvest sínre tette alkotójának hollywoodi karrierjét, ami azt jelenti, hogy a következő filmjét már 75 millió dolláros költségvetésből készíthette, saját produkciós cégének, a Blinding Edge Pictures-nek a bevonásával. Az eredetiség és ötletesség szólhat egy alkalomra, de jobb esetben lehet hosszabb távú adottság is. Shyamalan újszerűsége szerintünk egy filmet bírt el (természetesen a Hatodik Érzéket), a későbbi termékeket már csak utórezgésnek látjuk. Ez mind a forgatókönyvírói, mind a rendezői aktivitására értendő, és a Jelekben nyer újabb bizonyítékot. Ez a film az eddigi legkevesebb szereplővel dolgozik (az egész film alatt csupán 7 színésszel találkozunk), és a lehető legegyszerűbb ufó-történettel. Ez még nem jelent semmi rosszat, sőt, itt léphetne be a sejtelmesség, a titkokkal kapcsolatos izgalom, amire Shyamalan annyira gyúr.

Mel Gibson (Graham Hess) egy farmer, aki az öccsével, Merrill-lel (Joaquin Phoenix), és két gyerekével (Morgan és Bo/Rory Culkin és Abigail Breslin) él a birtokán, mondhatni, békésen, bár ez a béke relatív, mivel még egyik családtag sem heverte ki a mama (Patricia Kalember) tragikus elvesztését. A lelkekben vihar dúl, a családfő pedig a baleset után otthagyja papi hivatását, és csak a gyerekeinek él. Ebbe a szomorú hangulatba rondítanak be az ufók, akik először csak gabonaköröket hagynak Graham kukoricásában, de később már erőteljesebb nyomulásba kezdenek. A film pedig tulajdonképpen az egyik apró izgalomtól a másikig halad, Graham és kis csapata elszántan küzd az eleinte láthatatlan betolakodók ellen, nekünk pedig az lenne a dolgunk, hogy minden titokzatos hangeffekten, kukorica-mozgáson, és egyebeken megijedjünk, de nagyon. Mivel ez nem mindig jön össze, a cselekmény el-eltérül a múltbeli családi tragédia felé, úgyhogy lassan kirajzolódik előttünk a baleset éjszakája, amikor Graham feleségét elütötte egy volán mellett elaludt autós. Ezzel a drámai vonallal több problémánk is adódik, kezdve azzal, hogy a "gyilkos" autóst maga a film rendezője, Shyamalan játssza. Egy 7 szereplős filmben az egyik legproblematikusabb figurát a film forgatókönyvírójának-rendezőjének eljátszania - ez nem vet jó fényt rá, mert azt a hatást kelti, mintha így akarna egy gázsit megúszni, vagy mintha nem bízna meg senkiben, csak magában. Mindkét verzió rosszul hangzik, és akkor még nem említettük, hogy a balesetet értelmetlenül horrorszerűnek mutatja be a film, véresnek és kegyetlennek, ami így nem egy drámai megoldásnak, hanem egy hatásvadász forgatókönyvírói trükknek tűnik. Nem kérdés, hogy egy halálos baleset bemutatása megrázza a nézőket, de ezzel az eszközzel óvatosan és érzékenyen kell bánni, különben éppen az ellenkező hatást éri el a rendező, mint ahogy filmünk esetében is történt. Ha már a hibáknál tartunk, a rettegett földönkívüliek ábrázolása sem sikerült túl jól, mivel ahelyett, hogy megijednénk tőlük (de miért is? biztos, hogy támadni akarnak?), inkább megnevettetnek minket a sztereotíp megjelenésükkel.

Shyamalan a sejtetésre utazik, arra, hogy keveset mutasson, de sokat érzékeltessen, és ennek a koncepciónak az eredménye, hogy a film kétharmadáig csak tudjuk, hogy vannak földönkívüliek, de nem látjuk őket. Aztán a nagy rákészülés után, amikor végül felbukkannak, és pont úgy néznek ki, ahogy azt a köznép elképzeli, akkor kicsit hátrahőkölünk, és azt gondoljuk magunkban: biztos, hogy annyira ötletes fickó ez a Shyamalan? Nem, szerintünk nem, és ezen még a mindig tökéletes Mel Gibson sem tud változtatni. Graham szerepe nem okozhatott Melnek sok fejtörést, egyrészt mert bármit el tud játszani, másrészt mert nem volt olyan sok tennivalója afilmben. Egy-két érzelmesebb jelenetet leszámítva Grahamnak csak az ufókkal gyűlik meg a baja, az meg nem igényel túl nagy jellemábrázolást. Gibson mellé egy hasonlóan nagy kaliberű színész került, Joaquin Phoenix, aki a Gladiátor óta igen erős húzónévvé vált Hollywoodban. Phoenix igazi őstehetség, ebben a filmben is csodásan játszott, finoman és jól, bár az az igazság, hogy számára sem íródott egy túl nagy kifutású szerep. A gyerekek is ügyesek voltak, ami a kisfiú esetében már csak azért sem meglepő, mert első látásra is látszik, hogy Culkin-vér folyik az ereiben, ő Rory Culkin, a 7 gyermekes színészgyerek-klán legifjabb tagja.

Shyamalan harmadszor futott neki a sejtelmes-rejtélyes-meglepő filmtípusának, de ezúttal is elég vérszegény eredménnyel. Bár ezt a kritikát például az amerikai nézők egyáltalán nem osztanák, mivel a 62 millió dollárból készült film 2 és fél hónap alatt 224 millió dolláros bevételt hozott a gyártóinak. A film tehát kasszasiker a szülőföldjén, az emberek tömegesen kíváncsiak Mel Gibson és a földönkívüliek összecsapására, a gabonakörök rejtélyes jelenlétére, és a Föld ufók általi megszállására. Minket mindez nem hozott túl nagy izgalomba, de ez már a mi bajunk.

-lidocka_2002-
2002-10-25
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18