Veszett Vad

A Szökevényes üldözések lényege, hogy Tommy Lee Jones egy ártatlan embert üldöz, és nagyon profin végzi a munkáját. Kezdetben szinte kegyetlenül ered a szökevénye nyomába, de aztán a nyomozás során elkezd gyanakodni, és az utolsó percben rájön, hogy ki az, akit igazából üldöznie kellene. A '93-as Szökevényből '98-ban második rész, 2000-ben pedig már tévésorozat is készült, így azóta ez a történet gyakorlatilag már a vízcsapot megeresztve is elérhető. Az Ashley Judd-os Kettős Kockázat még '99-ben készült el, és a Szökevény által ihletett filmek talán első, nem is rossz darabja lett. A Kettős kockázatban az volt a jó, hogy egy nő volt a szökevény, aztán pedig, hogy Tommy Lee Jones alkoholista volt. Egy szegény és magányos alkesz, aki számára egy gyönyörű és gazdag nő, aki menekül a törvény elől, nem más, mint maga az elérhetetlen üldözése, és nagyon jót tesz a filmnek, hogy Tommy Lee nem egy csont-profi kopó, és hogy ezúttal többször is hibázik. De most térjünk rá a Veszett Vad-ra, a Szökevény által ihletett filmek legújabb darabjára.

A Veszett Vad nagyon viccesen kezdődik, mert Tommy Lee Jones zavarbaejtő módon hasonlít Harrison Fordra. Ősz szakállt visel, és így megszólalásig hasonlít Kimble doktorra, mielőtt, az ugye, az ambulancián megborotválkozott volna. Jones egy ún. nyomkeresőt alakít, aki az erdőben, sőt, hegyen-völgyön keresztül képes lekövetni valakit, és a végén jól el is kapni. A nyomkeresők a természetben roppant otthonosan mozgó emberek, akik a legapróbb nyomokból is mindent kiolvasnak, ismerik az erdők összes rezdülését, és egy szál késsel is akármeddig képesek életben maradni a civilizálatlan körülmények között.

A filmben ez a nyomkereső vonal majdnem paródiaszerű gellert kap amiatt, hogy Tommy Lee Jones alakítja. Ha pár évvel korábban készült volna, esetleg még a Sziki-szökevény előtt, a közönség biztosan felnevetett volna, amikor a film elején Tommy Lee egy farkast üldöz. Ez ahhoz hasonlított volna, amikor Jim Carrey az Ace Ventura 2 elején egy kis mosómedve kezét szorongatja ("kapaszkodj, mosómaci, kapaszkodj!") a szurdok felett, a Cliffhanger paródiájaként.

A film második komponense, Benicio Del Toro, akit ugyancsak imádunk, ugyancsak faramuci módon jut szerephez a történetben. Egy ügyeletes háborúba csöppenünk, melyben a szerbek civileket gyilkolnak halomra, és egy elit kommandós egység fő figurájaként Del Toro "kiiktatja" a szerb fő-negatív karaktert. Úgy szétvagdossa az arcát, meg minden, hogy arra gondolunk, ez a kommandó talán nem is nevezhető annyira elitnek, sőt, ha lehet ilyet mondani, éppenséggel kimeríti a suttyó-kommandó fogalmát. Del Toro gyakorlatilag begőzöl, mert hidegfejű bérgyilkosként most megrázza, ahogy mások más embereket, civileket ölnek meg a szeme láttára. Ez a begőzölés csak annyiban gyenge dolog, hogy innentől, vagyis a film legelejétől kezdve Del Toro karaktere kétdimenziósra zsugorodik, nem csinál semmit, nem történik vele semmi, ő már csak egy lapos konstans az egyenletben. Egyszerűen ő a vad, akit meg kell fékezni, az elszabadult halálos fegyver. Rambo hozzá képest egy roppant árnyalt karakter, hiszen begőzölt, de a jó oldalra állt, csak éppen szemben a törvénnyel. Szegény Del Toro ehhez képest begőzöl, és a rossz oldalra áll, szemben a törvénnyel, nincs miért szeretni, nincs miért drukkolni neki, hacsak nem azért, mert más filmekben, pl. a csodás Traffic-ben annyira jó volt.

Az egész vademberesdi egyfajta szafari-túrává fajul, mi elpuhult, városi korcsok pedig elvileg szájtátva nézhetjük, mennyire profik tudnak lenni a profik. Tommy Lee egy furcsa mozgást fejlesztett ki a filmhez, kicsit kacsázva közlekedik, mint valami Hobbit, és ez a ficergő mozgás tényleg nagyon vicces. Mindkét vadember nagyon "profi", Tommy Lee volt Benicio kiképzője, ezért gyakorlatilag ugyanazt tudják mindketten, vagyis mester és tanítvány viszonyban állnak egymással. Egyikük gyorsabban olvas a nyomokból, mint a másik. Mindketten ugyanazokat a vágásokat ismerik, melyekkel embereket hentes módján szokás feltrancsírozni. Sőt, ha már a késeknél tartunk, mindketten ugyanúgy szoktak kést is gyártani. A filmnek egyébként ez a legviccesebb része. Benicio Del Toro egyszercsak kiszabadul egy rabszállító autóból, a város szélén, és mind ő, mind pedig üldözője megkönnyebbül, hogy végre kijutottak a civilizációból. A vad terepet mindketten úgy ünnepelték meg, hogy nekiálltak kést fabrikálni. Tűzcsiholás, vas keresés, kovácsolás, satöbbi, kellemes délutáni elfoglaltság. Amíg Benicio vasból csinált magának kést, Tommy Lee kőből faragott magának egyet. Jól kivehető az alkotók szándéka, hogy egy "natúr" jellegű akciófilmet készítsenek. A verekedéseket nem kísérik látványos dob-hangok, minden nagyon puritán igyekszik lenni. Ám a végén mégiscsak átmegy minden szuperhősök küzdelmébe, tövig forgatják egymásban késeiket, és ugyanúgy meg sem kottyan nekik, mint más (nem natúr) akciófilmek szuperhőseinek.

A film ezzel együtt a történet miatt gyenge. Egész egyszerűen egy "egyfordulatos" filmről van szó. Benicio elmenekül, Tommy Lee pedig utánamegy, s az egész addig tart, amíg el nem kapja. A másik fő hibája az, hogy Tommy Lee karaktere nem izgat minket, direktbe még talán nem is szimpatikus, a szomorú szemű, jóllakott óvodás testalkatú Benicio pedig kissé megmosolyogtató jelenség az elszabadult gyilkos szerepében. Nincs kiért izgulni, nincs kitől rettegni, drukkolni sincs miért.

Akciók persze vannak a filmben, de percekkel azután, hogy kijöttünk a moziból, egyedül a mellékszereplő Connie Nielsen-re lehet emlékezni, aki nulla szerepe ellenére iszonyat jól néz ki, az eddigi összes filmjéhez képest a legszebb formáját hozta, bár a Veszett Vad-on ez már nem sokat segít.

Vannak jó filmek, és vannak kevésbé jók, "érdekesek", a Veszett Vad mindezekkel szemben érdektelen.