cspv logo
cspv szám: 53 / 03 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 12 00329
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2003-07-17

Intacto

Intact 2001.

Babona-karambol
Oviban a gyerekek néha játszanak olyat, mondanak olyat, hogy "leütöttem a szerencsédet", nem is hinnénk, hogy ezt babonás felnőttektől lesték el. Ez a film ebből az apró motívumból gyúr egész szerencse-leütés lavinát, egy olyan világba csöppenünk, ahol egyedül a szerencse és a szerencse leütése létezik, minden más ezek vetületeként jelenik meg. Erről szól a film, ez a központi motívuma.

Vannak olyan filmek, történetek, melyek egyetlen apró ötlet végiggondolásában valósulnak meg. Ilyen klasszikus például irodalomban a Kafka-féle Féreg, amelyben Gregor Samsa egy reggel arra ébredt, hogy irtózatos féreggé változott. Az összes fejlemény ebből az alapfeltevésből, kiindulási alapból bomlik ki. Az ilyen történetek általában a sci-fi területén landolnak, hiszen ezek a "alap-fikciók" a valóságtól és a fizika törtvényeitől általában eltérnek. Az Intacto éppen ezért érdekes film, mert egy egyszerű, de tulajdonképpen érdekes fikciót vet fel, és azt végig is gondolja. Olyan ezért, mint egy kellemes sci-fi. Ez a sci-fi vonal persze csak az érem egyik oldala, de érdemes ezzel kezdeni az ismertetést.

A filmben a "szerencse" (szemben azzal, amit a valószínűség-számítás, vagy amit a józan paraszti és, illetve a hétköznapi tapasztalat ezzel kapcsolatban tudni vél) egy roppant egyszerűen működő jelenség. Van valakinek 1 egység szerencséje, az találkozik valaki mással, akinek 2 egység jutott ugyanebből. A 2 egységes ember megérinti az 1 egységest, és máris elvette tőle a szerencséjét, s ezáltal a 2:1-ből 3:0 lett. Mindig az erősebb nyer, és már csak úgy kell ügyeskedni, ahogy a bokszban Kokó csinálta, mindig olyat kell kihívni, akinél az ember jobb lehet. Eléggé egyszerű fikció, ráadásul nemhogy eltér attól, amit a szerencsével kapcsolatban mindenki tud, hogy "forgandó", hanem ezzel szöges ellentétben is áll. Ez nem jó. Ugyanígy az sem jó, hogy a "szerencse-világbajnok" egy olyan ember, aki megjárta Auschwitz-ot. Mintha a Holocaust valami orosz rulett lett volna. Na mindegy, ennek a filmnek a realitás amúgy sem az erőssége, az orosz rulett viszont igen. Persze, ha a orosz rulettre gondolunk, a Szarvasvadász jut az eszünkbe, amiben a halál-közeli élmény Christopher Walken-ben elszakít egy húrt, és függőjévé válik az orosz rulettezésnek. A Szarvasvadász nagyon jó film, és az orosz rulett nagyon komoly motívum benne, amit a Intacto-ban ebből megtalálunk, az a fogyaszthatóság határáig hígított valami, és ez a film legvégének hatásosságából nagyon sokat le is vesz, bár a helyzet nem ennyire drámai.

Az érem másik oldala az, ahogyan a fikciót, a "szerencse-leütést", a szerencse világbajnokságot végiggondolja. A legszembetűnőbb vonás ezzel kapcsolatban a sejtelmesség. A történet eléggé enyhe, de amiatt, ahogy tálalva van, egész jól "nézeti" magát. Egy sötét és homályos világban kalandozik a főszereplő, nyomában egy szép rendőrnővel, olyan filmek jutnak eszünkbe, mint pl. a Karambol. Egy "más világ" nagyon erős atmoszférája jön le a vászonról, és tegyük hozzá, ezt az erőt az önpusztító életstílusból meríti. Az Intacto-ban kevés dolog történik, kevés a fordulat, de mégis el lehet tévedni benne, szubjektíve azt a hatást teszi ránk, mintha bőven volna benne anyag. Mondunk egy példát, bemennek egy sötét helyre, pénz ide, titkos ajtók oda, sejtelmes földalatti lépcsők, kicsi sötét szobák, és akkor a furcsa ember beviszi versenyzőnket egy mellékhelységbe, és közli, amikor kijönnek, hogy melasszal kente be a fejét. Utána jön egy szerencse-párbaj, ami gyakorlatilag van olyan izgalmas, mint az Alien 1 lángszórós jelenete, de a végén kiderül, hogy csak arról volt szó, hogy négy ember közül kinek a bekent fejére száll rá egy rovar. Ez persze nem vesz le sokat a film értékéből, élvezhetőségéből.

Ez a film tényleg olyan, mint valami elgondolkodtató, sci-fi jellegű olvasmányélmény, aminek a gyenge pontját nem az alapfikció kacagni valóan realitás-mentes volta jelenti, és nem is e fikció kibontása, hanem inkább a végkifejlet, ahova végül minden szál befut. Poént természetesen nem akarunk lelőni, de amennyi hibát el lehet követni, azt e film végkifejleténél mind elkövették. Ráadásul az ember agya rendszerező, egyszerűsítő módon működik, így amikor kijövünk a filmről, az összes részlet, amit láttunk, maximum akkorának fog tűnni, mint maga a történet. A végkifejletért mindenképp elmarasztalást érdemel, viszont dicséret jár neki azért, hogy az alapfikciót következetesen gondolta végig.

Aki ezt a filmet meg akarja nézni, tehát akinek egy érdekes spanyol filmhez van kedve, nem fog csalódni, bár azok, akik szimplán egy jó filmre vágynak, szerintünk jobban teszik, ha mást választanak.

-jepe-
2003-07-17
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13