A Szenvedélyek Labirintusa

Almodovar egy meleg rendező, ami nemcsak azt jelenti, hogy magánéletében meleg, de a filmek is, amiket készít, abszolút a melegségen alapulnak, és megcélzott közönség tekintetében is a melegeket részesíti előnyben. Több Almodovar-filmet is láttunk már, és az az igazság, hogy nem nagyon tetszettek, de persze nem a meleg motívum, hanem a nyílt hatásvadászat miatt, mint amilyen a Mindent Anyámról c. alkotásában például megnyilvánul. A meleg- és transzvesztita motívumaival sokkal inkább az volt a problémánk, hogy (SZVSZ) egzotikus fűszerként alkalmazta őket. Elmehettünk egy művészmoziba, hogy elmerengjünk, milyen drámai, ha valaki AIDS-es, vagy elüti a gyerekét egy autó, és arra juthattunk, hogy sok furcsaság van a földön, ami egy eléggé felületes álláspont.

De hagyjuk a múltat, és térjünk rá a jelenre, azaz a régmúltra, 1982-re, mert ez a film "végre" nem okoz csalódást, ez a film egy valóban eredeti stílusú darab, ami ráadásul még meglehetősen humoros is. A meleg-filmek zöme ott szúrja el, hogy a hetero-filmeket egyszerűen átkódolják melegre, azaz minden ugyanaz, csak a nő helyére becsempésznek egy férfit. A Szenvedély Labirintusa hálistennek nem ilyen kódolással jön létre, itt az egész közeg "más", itt nem egy meleg szemüvegen keresztül nézzük ugyanazt a világot, hanem ugyanazt a világot látjuk, csak még plusz melegek is vannak benne. Emiatt nemcsak melegek tudják élvezni, hanem gyakorlatilag bárki, nemi affinitásra való tekintet nélkül.

A film nagyon autentikus, egy igazi '80-as évekbeli szórakoztató film, olyasmi, mint az Óvakodj A Törpétől, vagy mint a Kétségbeesve Keresem Susanne-t, azzal az apró különbséggel, hogy ez a film nem csupán film, nemcsak vígjáték, hanem kicsit még paródia-film is. Amikor például a kis csapat menekülésre szánja el magát, és a főhős megkérdi, hogy van-e a többieknél útlevél, azok majdnem nevetve kapják elő, és hozzáteszik, "jé, micsoda véletlen, épp nálunk van".

A történet igazi kavalkádszerű vígjátékra jellemzően sok karakterrel, vicces és egzotikus motívumokkal, remek és meglepő fordulatokkal, és ennek megfelelően nagyon vicces jelenetekkel dolgozik. Adva van egy dél-amerikai herceg, aki inkognitóban mászkál Madridban, miközben arab terroristák üldözik, mert el akarják kapni. Fő harci eszközük a Banderas által megformált karakter, aki kivételes szaglóképességgel rendelkezik, és utána szimatol a városban, remélve, hogy majd egyszercsak rátalál a hercegre. A Banderas-karakter természetesen meleg, sőt, össze is jön a herceggel, és még szerelmes is lesz belé - ami miatt el fogja veszíteni a szimatát.

Igazán élénk, színes és fantáziadús történet, most már megérjük, hogy miért szeretik olyan sokan Almodovart, bár a filmek, amiket eddig szerencsénk volt látni, nem váltottak ki belőlünk semmi pozitív reakciót, ez most más. Ez a film annyiban más, hogy nem erőltetett, nem kiagyalt, nem hatásvadász, hanem éppen ellenkezőleg, könnyed, laza és természetes, mindennek a tetejébe pedig (bár ez már nem alapkövetelmény) még meglehetősen vicces is.

Ahogy így néztük ezt a filmet, az lett az érzésünk, hogy nemcsak Almodovar nőtt ki ebből a "tojásból", de még sok-sok más film és rendezője is. A Szenvedély Labirintusa pedig kellemes szórakozás, és konkrét filmtörténelem, majdnem mindenkinek ajánljuk.