cspv logo
cspv szám: 65 / 04 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 07 00619
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2004-07-28

McDagadsz

Super Size Me 2004.

A fogyasztás hízlal ..
Az elhízás egy nagyon komoly probléma, mind az USA-ban, mind az USA-n kívül, pl. Magyarországon is. Ez a kis dokumentumfilm az erényeivel és hibáival együtt abszolút úttörőként ébreszt tudatosságot a nagy ellenség, a rossz táplálkozás ellen.

A film készítője, alanya és rendezője, Morgan Spurlock elhatározza, hogy 30 napon keresztül McDonald's kaján fog élni, és majd meglátja, illetve kiderül, hogy ez mennyire egészséges, vagy éppen egészségtelen. Mindezt teszi azért, mert két amerikai tinédzser McDonald's elleni keresetét azzal utasította el a bíróság, hogy nem bizonyítható, hogy maga a McDonald's kaja az, ami egészségtelen, és nem például az illető elhízott tinik életmódja.

A film eléggé vicces, és legalább ennyire tanulságos is, az pedig, hogy erre a nagyon súlyos problémára ilyen ügyesen ráirányítja a figyelmet, az egyenesen nagyszerű. A laza kis dokumentumfilmben a srác semmi mást nem tesz, mint a saját bőrén kísérletezik azzal, hogy a McDonald's-ra hagyatkozik táplálkozás terén. Ha Super Size-méretű menüt kínálnak neki, akkor azt választja, és egyébként is csak ott eszik, és csak azt, amit ott lehet kapni, tehát nem puszil be dugi ásványvizet, meg ilyesmi. A film sok dologra ráirányítja a figyelmünket, elsősorban arra, hogy az embereket már gyerekkorban igyekeznek behálózni a különféle cégek, brandek, termékek, hogy egész életükre magukhoz láncolják őket. A film bemutatja, hogy az iskolákban miféle dolgokat esznek a gyerekek, milyen "kajákat", milyen üdítőket visznek magukkal otthonról, és hogy milyen kövérek lesznek ettől. A film arra is remekül rámutat, hogy az édességek nem mint táplálékok szoktatnak minket magukra, hanem mint drogok. Van egy szer, amit heroinosoknak adnak be az orvosok, ami megakadályozza, hogy a drog eljusson az agyukhoz, és a filmben megszólaló orvos szerint ugyanezt a szert beadva valakinek, aki egy csokit készül megenni, azt a furcsa jelenséget eredményezi, hogy az illető le fogja tenni a csokit, elveszíti érdeklődését, nem fogja izgatni. Röviden, az édességek addiktívak, a szó drogokkal kapcsolatban használt értelmében. Ugyanúgy, ahogyan a Bennfentes c. remek film kimutatta, hogy a cigi sem úgy drog csupán, hogy hiányzik egy mozdulat, vagy, hogy valamiféle szokás rabjai lennének a dohányzók, hanem konkrétan belefecskendeznek egy vegyszert, amitől az illető rászokik.

A film egyéb jó tulajdonságain kívűl elgondolkodtató, bár úgy tűnik, eléggé felületesen van szerkesztve, összerakva, és hogy igazából nélkülözi az objektivitást, ami miatt, mint dokumentumfilm nem igazán érdemel dicséretet. A film során Morgan Spurlock állandóan panaszkodik a rossz közérzetére, arra, hogy nem bír felmenni a lépcsőn, hogy hőhullámai vannak, satöbbi. Mindezeket a tüneteket egyértelműen a McDonald's kaja rovására írja, miközben természetesen bármilyen egyéb koszt is betenné az ajtót neki, ha ekkora mennyiségben fogyasztaná. Napi 5000 kalóriát lapátolt be, ami több, mint 2-2,5-szerese annak, ami őt súlyánál, fizikai aktivitásánál fogva megillette volna. Ennek a túlzásnak az ellenére is a kísérlet jogosnak tekinthető, hiszen ő csak azt vállalta, hogy naponta 3x jóhiszeműen a "mekiben" étkezik, addig, amíg ott nincs feltüntetve, hogy "ember, ne egyél itt naponta 3x, különben mekdagadsz", addig ez a kísérlet teljesen elfogadható, ésszerű alapokon nyugszik.

Ugyancsak a film bénaságaihoz tartozik, hogy a legegészségtelenebb ember, akit az egész film folyamán látunk, az az általános orvos, aki a srácot vizsgálja. Nagyon rosszul néz ki, egy szakértő ránézésre eléggé komoly problémákat állapítana meg nála. Ugyancsak béna, és nem átgondolt dolog a filmben a srác barátnője, aki vegán szakácsnő. A vegánok, ugye a vegáknál is vegábbak, ők már tejtermékeket, tej-, sőt állati származékokat sem fogyasztanak, így például tojást sem. Nos, ez a nő egyrészt az előbb említett doki mögött a második legegészségtelenebb kinézetű személy az egész filmben. Másrészt, egy pillanatra a film odajut, hogy vegetáriánusnak kell lenni, szemben a húsevéssel, mert a hús az, ami nem egészséges. Tény, hogy hús tekintetében nem minden ember számára ugyanaz a természetes igény, tehát vannak, akik számára esetleg tényleg nem fontos húst enni, ám alapvetően az egyik legcsúnyább dolog, amit egy ember magával művelhet, az az egyoldalú táplálkozás, amely a legkülönfélébb hiánybetegségekhez vezethet. Szóval nagyon béna húzás volt, hogy noha minden tartalom nélkül, a csávó, amikor éppen rosszul van, arról vitatkozik vegán barátnőjével, hogy a hús jó, vagy nem jó táplálék-e.

Az is átlátszó, amikor ez a barátnő a srác szexuális teljesítményéről beszél, hogy menyire visszaesett az utóbbi hetekben. Egyszerűen látszik, hogy nem mond igazat, illetve, hogy csakis azért mondja azt, amit mond, mert a srác megírta neki a szöveget. Egyszerűen látszik, hogy a lány majdnem elneveti magát, látszik, hogy ezek nem a saját szavai. Így persze máris teljes az üzenet, "ha mekit eszel, impotens leszel", de ez mint dokumentumfilmes eszköz eléggé gyenge, sőt, helytelen. És ha már itt vagyunk, vegyük figyelembe azt is, hogy Morgan Spurlock ezalatt a pár hét alatt 2 millió dollárt keresett ezzel a filmmel, aminek a költségei körülbelül a nullával egyenlőek. Tehát úgy is vehetjük, hogy ő csak azzal foglalkozott, hogy a film üssön, mert az emberek erre mennek majd be a moziba, és nem igazán akarta, vagy tudta átgondolni, hogy az egész hogyan épül fel. Mert ez a film nem tudományos, hanem csak szórakoztató -, figyelemfelkeltő céllal készült - eladásra.

Ugyanezt a sanda mosolyt látni később az egyik doktornő egyik jelenetében, sőt, nála nemcsak a mosoly árulkodik, de az is, amit mond, mert beismeri, hogy az előtte lévő adatok alapján végül tényleg elmondható az, amit most mond - vagyis, amit éppen elmondattak vele.

Ez a film valóságos forradalmat indít most el, és ennek nagyon lehet örülni, függetlenül attól, hogy dokumentumfilmként nem annyira jó, mint propagandafilmként. Morgan Spurlock nyilván Michael Moore nyomdokain szeretett volna haladni, és tegyük hozzá, sikerült is neki. Mivel a film elegendő mértékben szórakoztató, már csak azt kívánjuk, hogy bárcsak minél többen néznék meg, és minél többen ébrednének rá arra, hogy az életmódjuk foglyai.

Mert valójában arról van szó, hogy az embernek, a fogyasztónak folyamatosan fogyasztania kell, ami fura módon hízlal. A szolgáltatók, gyártók, vendéglátók rádöbbentek, hogy a Föld népessége nem robban akkora mértékben, mint amekkora mértékben terjeszkedéssel, növekedéssel kapcsolatos üzleti terveik ezt megkívánnák. Ezért, ha a piacot nem lehet tovább tágítani, akkor tágítják a fogyasztók bendőjét. Szerintetek miért vesz egyből két tic-tack-ot, két rágót a reklámokban a főszereplő? Miért kennek két csíkot a fogkrémből a kefére a reklámokban? Vagy vajon, hogy a műfajnál maradjunk, a mozikban miért kell cukrozott üdítőkből fél, egész, esetleg másfél litert (!!!!) meginnia valakinek? Vagy 2,5 liter popcornt az arcába nyomnia? Őrület. Az embernek nem volna szabad csak 3x ennie, normális, nem túl nagy adagokat, és a többi -néma csend. Nincs helye spontán csoki evésnek, vagy annak, hogy "felkapok egy cukrozott joghurtot" (ami a kólával van egy szinten), vagy bekapok egy sütit a kávémhoz, vagy spontán benyomok egy banánt. Egyszerűen reggeli, ebéd és vacsora-időn kívül nem volna szabad táplálkoznunk.

Ezenfelül természetesen az sem mindegy, hogy mit eszünk, ha édes sütibe csomagolt darált húst nyomunk cukrozott szósszal leöntve, attól a szervezetünk éhsége még nem csillapodik. A szervezetünk meg akarja kapni azt, amire szüksége van, és lehet, hogy a tizedik sütit majszolja el valaki, de a teste közben ugyanúgy éhezik. Szóval nem szabadna sokat ennünk, innunk, mert még az egészséges kaja is simán hízlal - igyon meg valaki 100 %-os narancsléből 1-1 litert naponta, és garantáltan hízhat 1 kilót havonta. Tehát azért, mert valami egészséges, még nem jelenti azt, hogy nem hízlal, lásd a gyümölcsöket. Mégis, a világon a legrosszabb dolog, amikor valaki nem egészséges, nem tápláló kajákat töm magába, hatalmas mennyiségben.

Ez a film azért nagyon pozitív, mert a maga nem igazán átgondolt módján remekül rámutat arra, hogy mi, fogyasztók a májukért hízlalt tömött libákhoz hasonlítunk. Nekünk a pénztárcánk az értékes. A esetek zömében egyszerűen nem is férünk hozzá normális táplálékhoz, mert a szemünk már nem is azt keresi, ami a testünknek jó, hanem azt, amit a reklámokban a reklámszereplőktől megirigyeltünk, amikor egy elhibázott pillanatban leültünk a tévé elé. Be vagyunk csapva, megyünk az utcán, és amikor éhesek vagyunk, hamburgerekre gondolunk, meg csokikra, sütikre, s így még esélyünk sincs arra, hogy megkapjuk, amihez a börtönökben is joguk volna az embereknek, vagyis a normális emberi táplálékot. Körülbelül ez az, amire ez a film ráébreszt, és ez az, ami miatt végül érdemes megnézni.

-jepe-
2004-07-28
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8