Az Utolsó Óráig - Hitler Titkárnőjének Visszaemlékezései

A Bukás nagyon jó film volt, ami amellett, hogy történelmileg hűen mutatta be Hitler utolsó napjait, drámaiságban is sokat nyújtott, arról nem is beszélve, hogy Bruno Ganz (Hitler) és Alexandra Maria Lara (Traudl Junge) fantasztikusan játszották a szerepüket. Amit a Bukásban játékfilmes eszközökkel láthattunk, azt kapjuk most meg a valódi Traudl Junge elbeszélésében, ami azzal együtt, hogy egy másik műfaj közegében történik, hasonlóan izgalmas és képszerű élményt ad. Traudl Junge ül egy fotelben, és mesél - gyakorlatilag ez történik a film 90 percében, de vajon miért van az, hogy közben egy percig sem kalandozik el a figyelmünk, és eszünkbe sem jut unatkozni? Valószínűleg ez azért lehet, mert Frau Junge egyrészt őszintén és választékosan, pontosan beszél, másrészt pedig még a Bukás után is borzasztóan érdekes és átélhető az, amiről beszámol.

Igazából nem is kellene összehasonlítanunk a két filmet egymással, hiszen tényleg két különböző műfajról van szó, de tény, hogy esetünkben ez a sorrend (előbb a Bukás, és utána Az Utolsó Óráig) nagyon jól működött. Már csak azért is, mert legtöbbször úgy képzeltük magunk elé, amiket Frau Junge mesélt, ahogyan a filmben láttuk, de ezt a képet most még átszínezte valami plusz "hitelesítő" árnyalat is, ami abból adódott, hogy annak a szájából hallottuk az események elbeszélését, aki a valóságban átélte azokat.

A rendezőpáros 2001 elején vette fel a beszélgetéseket Traudl Junge-vel, ami eredetileg egy 10 órányi anyag lett, majd ebből készült egy 3 és fél órás változat, amit rögtön levetítettek Junge-nek. A hölgyre láthatóan nagy hatást tettek a saját szavai, mivel mi a végleges verzióban azt is láthatjuk, ahogyan reagált a felvételre, és két-három helyen hozzá is fűzött egy-két megjegyzést az általa (korábban) elmondottakhoz.

Az elbeszélés egy fiatal lány életét mutatja be, aki egy protekciót igénybe véve végülis bekerült a közé a 10 titkárnő-jelölt közé, akik közül kiválasztották 1943-ban Hitler egyik közvetlen titkárnőjét. Traudl Junge őszintén és keresetlenül meséli el, hogyan izgult a Hitlernek való próbagépelésen, érezhető a szavaiban, mennyire örült, hogy végül őt választották ki, és az is kitűnik a mondataiból, hogy a Hitler bunkerében töltött idő izgalommal teli, szokatlan és különleges volt számára. Ebben nagy szerepet játszhatott az a tény, hogy egyfajta kiválasztott csapat tagja volt, bár egy minden szempontból gyilkos és gonosz csapathoz tartozott, mégis, már akkor is tisztában volt vele, hogy történelmi fény vetül rá is, mint Hitler titkárnőjére.

Ami az egyik oldalról egyfajta elit munkavégzés, az adott kor nagyhatalmú emberei közt való jövés-menés, az később (amikor Frau Junge már tisztában lett Hitler és csapatának tetteivel), immáron egy egészen másfajta érzés és emlékkép, egy olyan lelkiismereti fájó pont, amit Frau Junge-nek évtizedekig nem sikerült magában feldolgozni. Ezt látjuk a dokumentumfilmben is, a folytonos törekvést arra, hogy utólag valahogyan elhelyezze magát a történelemben, az értelmezési vágyat arra vonatkozóan, hogy megértse, hogyan élhetett naiv fiatal lányként egy sokkal több, mint tömeggyilkos szolgálatában úgy, hogy mindenen felül még "kedvelte is" őt, ahogy Frau Junge fogalmazott.

Biztosan nem könnyű egy ilyen lelki teherrel élni évtizedekig, és bár a filmbeli beszélgetések, vagyis André Heller interjúvoló nem veti fel azt a kérdést, vajon mennyire lehet bűnös egy titkárnő a felettese borzasztó tetteiben (legyen az a munkaadó éppenséggel Hitler), Traudl Junge láthatóan nem tudott megbocsájtani magának. A szavain átüt a lelkiismeret-furdalás, ami arról szól, hogy miközben ő Hitler bunkerében "tette a dolgát", eközben emberek ezrei haltak meg a főnöke utasítására.

Megrázó és érdekes élmény Traudl Junge-t hallgatni (az is külön érdekes, mely pontokon fűzött valamit hozzá a korábbi saját szavaihoz), és az is mélyen átérezhető, mennyire furcsa, álomszerű lehetett a későbbi élete a fiatal lánynak, aki Hitler közvetlen közelében élt, és aki tanúja lehetett a halálának is. Frau Junge életét megpecsételte a Hitler melletti munkája és a bunkerbeli napjai, amit az a tény is mutat, hogy később Hitler segédjéhez, Heinz Linge-hez ment feleségül, amint ezt a dokumentumfilmből megtudjuk. Az idősebb korában is nagyon szép Traudl Junge saját elmondása szerint a film elkészültével jutott el arra a pontra, amikor "lassan képes lett megbocsájtani magának". Ez a pont időben nem állt távol Traudl Junge halálának időpontjától, mivel a filmet 2002 február 12-én mutatták be, és rá pár órára halt meg Traudl Junge, Hitler titkárnője, akinek a visszaemlékezéseit végülis egy könyv (Az Utolsó Óráig), egy dokumentumfilm, és egy játékfilm is rögzítette. 81 éves volt.