cspv logo
cspv szám: 76 / 05 tartalom
keresés

Sin City  / 1. Sin City  /  2 Galaxis Útikalauz Stopposoknak B-13, a Bûnös Negyed cikk cím Edukators Szerelem Sokadik Látásra A Csajom Apja Ideges Világok Harca

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 07 00756
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2005-06-18

Edukators

Fetten Jahre Sind Vorbei , Die 2004.

Anarchista fiatalok
Amíg a 70-es években alapvetően jellemző volt, hogy a fiatalok szemben állnak a fennálló rendszerrel, használják a fejüket, és hajthatatlanok bizonyos alapvető elvek betartatásában, és bármikor készek egy-egy békés tüntetésre (melyek sokszor egyáltalán nem is voltak békések, de nem az ő hibájukból), addig a 80-as évekre mindebből a forradalmi szellemből már "csak" az anarchizmus maradt. A 90-es évek forradalmi slágere a heckerkedés volt, de most ugorjunk még egy évtizedet, a jelenbe, s lássuk, most hogyan áll a dolog.

A helyszín Berlin, ahol a 80-as 90-es években is gyakoriak voltak az olyan tüntetések, melyek során a fiatalok összetűztek a rendőrséggel. Immár 2004-et írunk, és a film egy olyan bevezető poénnal kezdődik, ami csak megerősít minket abban, hogy nem jó dolog késni egy filmről. Egy normális, jómódú család, egy pufók kis gyerkőccel, hazatér a nyaralásból, és megrémülnek, mert a lakásukat feldúlták. Velük együtt érezzük át a horrort, hogy valakik, idegenek, rosszindulatú emberek jártak a házban, és ki tudja, mi mindent hagytak ott, esetleg egy hullát? Hulláról szó sincs, azonban egy levelet kapnak, ami egyetlen mondatból áll, miszerint "a bőség évei elmúltak". Így kezdődik a film.

Mi, nézők ekkor máris úgy vagyunk vele, hogy, "na, egy jó kis veszett fejsze nyele" - film. Mert hogyan is tudnák beadni nekünk, hogy jó dolog békés embereket megtámadni, még ha nem is lopnak el tőlük semmit? Hogyan tudnák eladni nekünk a gondolatot, hogy a rosszfej gazdagok megérdemlik, hogy megtréfálják őket - hozzátéve, hogy a magánlaksértés jogilag nem is minősül tréfának. Pár másodpercig így egy meglehetősen ingoványos talajra tévedt film képe rajzolódhatott ki lelki szemeink előtt.

Ezek után olyan jeleneteket látunk, melyekben egy vonzó és kedves lány napi X órát gályázik egy étteremben azért, hogy hatalmas adósságát törlessze. Látjuk azt is, hogy egy-egy boltba bemennek akciózni, a lány és a haverjai, amely akciók során például felhívják a figyelmet arra, hogy a boltban kapható olcsó áruk olcsó gyermekmunkával készültek. Nemes eszmék, meg minden, szinte legyintünk is, ám a jó stílusú jövő mindenképp az, hogy műbőrből készült ruhadarabokat, delfinek meggyilkolása nélkül halászott tonhalakat, és az őserdők kiírtása nélkül készült hamburgereket fogunk vásárolni. Miért ne lehetne ehhez hozzácsapni a gyermekmunkával készült termékek bojkottját? Simán. Ha belegondolunk.

A film, mint egy jó sakkjátszma esetén, igaziból már itt felvonultatta mindkét oldalt. Egyrészről ott van a kényelmet élvező polgári életmód, amit, ugyebár jogunk van élvezni. Másrészt ott vannak ezek a fiatalok, akik ráérő idejükben azzal jönnek, hogy a gazdagok rosszfejek, meg hogy ne vásároljunk ebben, és ebben az üzletláncban. Jelen pillanatban a bennünk lévő polgár abszolút győz a bennünk lévő, nem is tudjuk mi, talán mondjuk úgy, "eredeti ember" felett. Ezzel együtt érdemes felfigyelni arra is, hogy ez az egyöntetű győzelem minek köszönhető.

Azt gondoljuk, ezeknek a fiataloknak nincs rendes munkájuk, nem részesülnek a gazdagság nyújtotta kényelemből, és ezért lázadnak. Vagyis az egész nagy idealizmusuk csak arról szól, hogy nincs pénzük. Sajnos, tény, hogy ha valakinek nincs (elég) pénze, akkor nyitott lesz olyan eszmékre, gondolatokra, melyek valamely társadalmi réteg ellen irányulnak. De ez így volt, amióta a világ világ, mindenki szeretne kapni a tortából, és ha nem kap eleget, lázad. Az is világos, hogy másodpercek alatt oda lyukadhatunk ki egy-egy ilyen gondolatmenetet követve, hogy maga a kapitalizmus az, ami kártékony, ami igazságtalan, mert kizsákmányolja az embereket, és az is ugyanilyen világos, hogy Magyarországon vagy Németországban nem szükséges részletezni, hogy a kapitalizmus alternatívája, a kommunizmus egészen pontosan mit is jelent a gyakorlatban.

Egyszóval sakk-matt?

Nem, nem teljesen, hiszen a film szereplői nem felnőtt jogászok, hanem jóformán tinik, fiatalok, akik csak azt tudják, hogy szeretnének maguknak valami elfogadható életet, meg azt, hogy egy csomó minden nem tetszik nekik abban, ahogy a világ körülöttük működik. A kérdés egy idő után egyre inkább az lesz, hogy vajon megértjük-e, amit ezek a fiatalok gondolnak, megértjük-e cselekvésük hátterét, a motivációjukat? És a film ezen a pályán már egészen más esélyekkel játszik a fiatalok oldalán.

Összesen egyébként három fiatalról van szó, egy nagyon értelmes srácról, aki az értelmi szerzője a Nevelők (Edukátorok) című 2 fős "szervezetnek", és egy nagyon jól kiválasztott lányról, aki akár Franka Potente utódja is lehet majd, annyira jó a kisugárzása. A harmadik srác sem jelentéktelen, bár az ő szerepe kisebb, ő a lány eredeti kedvese, de aztán a lány beleszeret a másik fiúba, az értelmi szerzőbe.

A film számos ponton megmosolyogtató, de tényleg ne felejtsük el, hogy nem az élet dörzsölt bölcseivel van dolgunk, hanem fiatalokkal, akikkel kapcsolatban simán belefér, hogy bizonyos kérdésekre nem tudják a választ. Ők a társadalom Columbo-i, akik rátapadnak egy-egy gondolatra, anélkül, hogy az adott pillanatban bizonyítani lehetne, hogy ott tényleg van is valami. A film pedig nagyon jól ábrázolja ezt az ösztönös-igazságérzet szitut.

Elrabolják ezt a gazdag üzletembert, akinek betörtek a házába. Elrabolják, mert ha ezt nem tennék, rájuk hívná a rendőrséget, és börtönbe kerülnének. Pedig mit is tettek összesen? Betörtek hozzá, és összetörték néhány üveg borát, meg bedobták a kanapéját a medencéjébe. S miért tették ezt? Egyrészt a szokásos nevelő célzattal, másrészt meg a lány kérésére, akibe a srác beleszeretett. A lány ugyanis ennek az embernek tartozott, mégpedig 100 000 Euroval, (25 millió forint), amiért a fickó autója totálkáros lett. A lány hirtelen fékezett, mögötte a fickó pedig belerohant. A lány maga is elismeri, hogy azzal együtt, hogy a fickónak is kellett volna fékeznie, ő maga hirtelen fékezett, mert éppen a kesztyűtartóban matatott. Elismeri azt is, hogy neki nem volt biztosítása a bogarára, ezért anyagilag őt terheli ez a felelősség. Ugyanakkor a végeredményt, hogy 100 000 Euróval jön a gazdag fickónak, ő, a diáklány, némiképp mégis igazságtalannak tartja. Megértjük, hogy be akart törni hozzá, még akkor is, ha ez egy borzasztó rossz gondolat volt. Megértjük, mert egy fiatal lányról van szó, és nem egy dörzsölt ügyvédről.

Az elrabolt férfival aztán így kempingeznek néhány napon keresztül. Ha elengedik, vége az életüknek, ha nem, akkor is, technikailag így néz ki a helyzet. Az idealista vitáik egyébként ugyancsak erőltetettek, de az egészben van ráció, hiszen arról van szó, hogy a fickó fiatal korában hippi volt, sőt, a rendszer ellensége. Akkoriban egyfajta társadalmi igazságosságért küzdött, amit most nagyívben viccnek tart. A fiatalok egyébként direkt el is határozzák, hogy egyfajta idealista, anarchista akciónak álcázzák tettüket, tehát van mentség rá a fikció szerint (még ha nem is olyan jó), másrészt korábban a film egyszer már tett felénk egy gesztust, és ezt most ideje meghálálnunk.

Amikor a srác és a lány betörnek a gazdag fickó házába, előkerül egy fénykép a lányról. A srác készítette, amikor segített kifesteni a lánynak a lakását, ahonnan kirakták, mert nem idejében fizette be a tartozását. Befizette, csak későn. Tetejébe mindennek, még újra ki is kellett festenie, hogy a kauciót visszakapja. Ha jogilag tekintjük, persze, a főbérlőnek joga kell, hogy legyen frissen festve visszakapnia lakását, ám a lánynak meg joga kell, hogy legyen arról, miszerint lemondhat a kaucióról. A társadalmi igazságtalanságok nyomán felhalmozódott összes dühüket abban élték ki ekkor a fiatalok, mondjuk úgy, a friss szerelmesek, hogy jól összerondították az egész lakást. Ha egy kicsit is felemelőnek találod ezt a jelenetet, akkor a filmnek sikerült eljuttatnia hozzád valamit a szabadság érzéséből, és ez nem kis dolog.

Visszatérve a fotóhoz, ekkor a srác lefotózza a lányt, és az egyik fotót onnantól kezdve a szíve fölött viseli - a zsebében. Amikor a gazdag fickóhoz betörnek, a fotó előkerül a medencében, és a lány így jön rá, hogy a srác szerelmes belé, és hogy egyedül azért nem kezdeményez, mert a barátjával jár.



A film végül elköveti azt a gesztust, hogy ezt a fotót végül nem hagyják ott a helyszínen, és nem ez a fotó az, ami miatt vissza kell menniük (hanem a lány telefonja), és ezért nagyon hálásak vagyunk, mert az túl egyszerű lett volna, és átlátszó is.

Később a film ezt a pozitív gesztust aztán csúnyán kioltja azzal, hogy a film utolsó harmadában, mintha elakadt volna zenegép, végig egy darab számot lehet hallani, ráadásul nem is akármilyet, hanem egy olyat, aminek az a fő szövege, hogy "Halleluja". Ez az önreflektáló, enervált ex-hippy szám eléggé próbára teszi a türelmünket, de inkább csak úgy vesszük, mintha véletlenül 2-vel többször játszották volna le.

A film legeslegvégén pedig még kapunk plusz egy pozitív gesztust, szóval rendben vagyunk, jó a mérleg.

A film azon felül, hogy tök ügyesen vezet minket keresztül egy meglehetősen ingoványos talajon, mint amilyen az anarchizmus és társadalmi igazságosság kérdése a gyakorlatban, felmutathat még egy remek szerelmi vonalat, és ha mindez nem volna elég, még egy meglehetősen profi tanulságot is nyújt a film legvégén, mely szerint: csak magadra számíthatsz, és mindenkinél előfordul, hogy elborul az agya, de ilyenkor nagyon fontos, hogy csakis legális eszközökkel harcolj.

Megtudjuk még azt is, hogy lehet, hogy igazad van, sőt, ha így érzed, akkor ez szinte biztos is, de akkor se tégy illegális lépést, mert akkor veszítesz. Ja, még azt is megtudjuk, hogy a drogok az ifjúság forradalmi energiáit elfojtják, kivéve a füvet, ami oké.

-jepe-
2005-06-18
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10