cspv logo
cspv szám: 83 / 06 tartalom
keresés

Dick és Jane Trükkjei Kisiklottak Üvegtigris 2 Félhomály München Bőrnyakúak Az Elszánt Diplomata Human Traffic

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 02 00823
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2006-01-16

Dick és Jane Trükkjei

Fun with Dick and Jane 2005.

Alulról - felfelé
Az alcím sok mindent elmond a filmről: nemcsak a filmbeli főszereplő házaspár kezdi újra az életét, miután a 15-ik perc környékén egzisztenciálisan a padlóra kerülnek, de a film is ilyen irányban halad, a lassú és bénázós indításból a végén egy egészen elfogadható vígjáték kerekedik ki, mindenki meglepetésére.

A Jim Carrey-féle vígjátékok egészen jól kiszámíthatóak: kis túlzással azt mondhatnánk, hogy Carrey pajtás mimikája és mozgása semmit sem változott a 94-es Dumb és Dumber, vagy a 96-os Ace Ventura óta. Hiába próbálkozott meg "komolyabb" filmekkel is, mint a Truman Show, az Ember a Holdon, vagy az Egy Makulátlan Elme Örök Ragyogása, ha közben az összes többi filmje a túl-mozgékonyságról és a széles spektrumú arckifejezésekről szól. Ez persze önmagában még nem gond, kivéve, ha az adott film ezen kívül semmi mást sem tud nyújtani.

A Dick és Jane nem esik ebbe a hibába, itt egy, az "életből kiragadt" sztori kerül feldolgozásra, és bár tényleg nehezen indul be a film (és vele együtt a vígjátéki vonal is), Jim Carrey magánszámainak itt rendes helyük lesz, és nem érezzük túlzónak, vagy erőltetettnek, amit Dick Harper bőrében művel. A Dick és Jane Trükkjei egyébként egy 77-es film remake-je, amiben Jane Fonda és George Segal próbált viccet csinálni a munkanélküliségből.

A film sokféle stílus között igyekszik lavírozni: van benne egy csipet 50-es évekbeli kertvárosi családmodell (a lá Truman Show), van benne egy jó adag családi vígjáték-vonal, gyerekkel, kutyával, gyeptéglákkal, rendelkezik egy vállalati konfliktus-szállal (mint pl. az Elizabethtown-ban), és persze egy bankrablós-ügyeskedős vonallal is (lsd. Banditák, mint a műfaj legprofibb filmje). Ezeket keveri össze a film, és mi akkor kezdünk el jól járni, amikor a bankrablásos stílus kiüti a kertvárosi hangulatot. Jim Carrey érdekes családapaként, bár a filmben is inkább férjként, mint apaként van ábrázolva, ami nem lehet véletlen. Carrey-nek és Téa Leoni-nak (minden idők egyik legszimpatikusabb és legjobb kisugárzású színésznőjének) a filmben van egy gyerekük, de ő is inkább egy vicces motívum, mint egy hangsúlyos gyerek, akit nevelnie kellene az idétlenkedő Carrey-nek.

Ha már a szereplőknél tartunk, nem is hiszünk a szemünknek, amikor az Elizabethtown után néhány hónappal Alec Baldwin ismét egy simlis cégvezetőként jelenik meg, ugyanolyan modorban és kinézettel, mint amilyen Cameron Crowe filmjében volt. Bár az is igaz, hogy ez egy két-szereplős film, ahol kifejezetten Jim Carrey-re és Téa Leoni-ra van kihegyezve a cselekmény, illetve a vicces jelenetek sora.

Amik nem érkeznek túl simán. Az elején azt látjuk (eléggé kimerítően), hogy mennek tönkre főhőseink, hogy válnak egy középosztálybeli, kedvező perspektívákkal rendelkező családból egyik percről a másikra földönfutókká (az nem derül ki, hogy Téa Leoni miért nem keres magának másik munkát, miután otthagyta az eredeti pénzkereseti forrását). Ezek a jelenetek sajnos nem túl viccesek (hogyan is lehetnének azok, hiszen egy lecsúszásról szólnak), szóval már minden baja van a nézőnek, és alig várja, hogy beinduljon végre a film címében ígért mulatság Dick-kel és Jane-nel. A film közepe táján aztán végre megtörni látszik a jég, és azt vesszük észre, hogy egy-két jeleneten már el is mosolyodunk. Bár itt is felbukkannak őrült túlzások (mint Téa Leoni gyógyszer-kísérlettől szörnyen felduzzadt arca), azért itt már akadnak élvezetes jelenetek, mint például a kávézó kirablása, ami közben Harperék simán gyakorolják a rendes kávézós-sütizős rutinjukat, vagyis miközben álarcban fenyegetik a kiszolgálót, szépen megrendelik a kedvenc kávéjukat és muffinjukat.

Ha a végét rendesen zárják le, bírni fogjuk a filmet - ez a fogadalmunk, és tessék, bejött. Pontosan úgy zárul le a film, ahogyan kell, és nemcsak a forgatókönyv kapja össze magát a második félidőre, hanem az egész film felpörög, viccesebb és izgalmasabb is lesz, hogy a végén teljesen rendben záruljon le. Ez érdekes, mert így az a film, aminek az elején jó sokat feszengtünk, a végén totál meggyőz minket arról, hogy "megéri a pénzét".

Eredetileg azt a Barry Sonnenfeld-et kérték fel a film megrendezésére, akit a stílusos vígjátékok legnagyobb tudora, lsd. Men In Black 1-2, Totál Káosz, vagy a Szóljatok a Köpcösnek! filmjei. Sonnenfeld csúcs-rendező, de ő állítólag személyes konfliktusok miatt maradt ki a stábból, hogy helyette egy másik kedvenc filmünk, a Galaxy Quest (Galaktitkos Küldetés) rendezője, Dean Parisot üljön be a rendezői székbe. Aki látta már (néhányszor) a Galaxy Quest-et, tudja, milyen jó stílusú filmet tud Parisot összehozni, és bár ezúttal nem ügyeskedett annyira, azért nem tudunk komolyan neheztelni rá.

A Dick és Jane Trükkjei nagyon jól indult az USA-ban a bemutató utáni hetekben, de végülis nem lett sikeres a jegyeladások terén, mivel a kb. 100 millió dolláros költségvetésű filmnek (vajon ebből mennyi lehet Jim Carrey gázsija?) épp, hogy 105 millió dollárt sikerült betermelnie világszerte a mozipénztáraknál.

Végeredményben elégedettek lehetünk ezzel a filmmel, ami valóban egy könnyű szórakoztatást ígér, Jim Carrey kiszerelésében, és ezt be is tartja. Jó lett volna még több humor a film első felében, jól jött volna még egy-két jól kidolgozott mellékszereplő és vicces konfliktus-helyzet, de így sem panaszkodhatunk. Jim Carrey még a kezelhető idétlenkedés határain belül maradt, Téa Leoni-ról pedig a Woody Allen-féle Holly Woody Történet óta tudjuk, hogy még akkor is látensen vicces, ha nagyon komolyan adja elő magát - vagyis ők ketten beteljesítették a vígjátéki küldetésüket. Ez egy igazi hétvégi film, a moziban is ellazulni vágyóknak.

-olasz-
2006-01-16
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9