cspv logo
cspv szám: 83 / 06 tartalom
keresés

Dick és Jane Trükkjei Kisiklottak Üvegtigris 2 Félhomály München Bőrnyakúak Az Elszánt Diplomata Human Traffic

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 04 00824
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2006-01-19

Üvegtigris 2.

Glasstiger 2. 2006.

Hogy is szoktuk ezt csinálni?
Az Üvegtigris 2 a látszat ellenére olyan sokban különbözik az elődjétől, hogy szinte már nem is hasonlít rá. Az eredeti stílusú, valóban vicces, és mellesleg többször is simán megnézhető Üvegtigris folytatása már nyomokban sem emlékeztet az 5 évvel ezelőtti filmre, amit nem győzünk eléggé sajnálni.

Pedig Rudolf Péter ugyanolyan helyes és megnyerő, mint amilyen az Üvegtigrisben volt, a szereplők és a helyszín dettó ugyanaz, mint régen, a forgatókönyv megírása sem került más kézbe - és mégis, akkor mi lehet az oka, hogy a folytatás megnézése ezúttal a jól ismert feszengésbe torkollott? Az ok szerintünk az alapoknál, pontosabban a forgatókönyvnél kezdődik. Rudolf Péter azt mesélte, hogy kb. 3 filmre való anyagot írtak meg, mielőtt összeválogatták volna a kész forgatókönyv anyagát. Ez első hallásra jól hangzik, de szerintünk épp itt történhetett az első kisiklás a projektben, amit aztán további tévutak követtek.

A történet nem ott folytatódik, ahol 5 éve lezárult, bár ezzel alapjáraton még nem lenne baj. A gond az, hogy semmiféle koncepció nem világlik ki a filmből a történetet illetően, mindössze annyit látunk, hogy az első film helyszínén újra felbukkannak ugyanazok a szereplők, akiket az Üvegtigrisben megismerhettünk, és most, mindenféle felvezetés nélkül mindenféle geg-jeleneteket próbálnak összehozni. Mivel nincs összekötő anyag (egységes hangulat, stílus, bármi) az egyes gegek között, a nézőnek olyan érzése van, mintha valami szétesett fiú kollégiumi buliba tévedt volna, ahol a bennfentes (és illuminált) szereplők egymás szavába vágva viccelődnek, és egy idő után már csak ők értik az elröppent beszólásokat.

Az első filmet még mindegyik korosztály és mindkét nem egyaránt élvezte, vagy szimpatikusak, vagy humorosan esendők voltak a szereplők, és a jól megírt forgatókönyvnek köszönhetően mindig lendületesen haladt előre a cselekmény, újabb és újabb érdekes helyzeteket bemutatva. Ebből a második részre már csak a csupasz váz maradt, amit nem tud kitölteni tartalom, ami esetünkben leginkább a sajátos "üvegtigrises" humort jelentené, a jó értelemben vett idióta párbeszédekkel, és a főszereplő Lali sorsának " fű alatti" alakulásával. Úgy tűnik, mintha az alkotók egy recept szerint akartak volna előre haladni: meg kell nézni, milyen elemekből állt össze az első film (mert miattuk lett siker az Üvegtigris 1), és ezeket az elemeket kell újra előhozni, kicsit más helyzetekben, más konfliktusokkal megtűzdelve.

Ami az első filmben vicces és eredeti volt, az most éppenséggel erőltetésnek hatott: az "ízirájderes" Csuja Imrét hosszú percekig nézzük, ahogy hangosan kiabálva próbálja leparkolni a motorját, és az lesz a jelenet fő gegje, amikor elborul végül a járgány. A Horváth Lajos Ottó által megformált Sanyi néha még az Üvegtigrisben is idegesítő volt, ahogy minden jelenetben ott fontoskodott, és most ez az idegesítő effekt megháromszorozódott vele kapcsolatban. Ráadásul nemcsak idegesítő, de unalmas is, ahogy mindig ugyanazokkal a gesztusokkal jelzi az egyszerűségét, retardáltságát. Reviczky Gábor Gaben-je egy érdekes, némileg összetett figurája volt az első filmnek, akiből mostanra csak egy fura kerítő lett. A legtöbbet Gáspár Sándoron (Róka) nevettünk az Üvegtigrisben, az ő alakja pompásan árnyalta a büfékocsi törzsközönségét, és az ő megnyilvánulásain igazán jókat lehetett derülni. Sajnos Róka sem került ki győztesen a második film forgatókönyvéből, kinézetre is túl extrém lett, és a beszólásai sem sikerültek viccesre.

És akkor ott van még Rudolf Péter, alias Lali, aki a karakterét illetően nem változott az első film óta, de vele kapcsolatban is van hiányérzetünk. Lali élete kezd belesüppedni a vidéki büfézésbe (legalábbis a film ezt érzékelteti velünk az első felében), és ezt megerősítendő többször felbukkan a filmben az a gondolat, hogy milyen jó annak, aki megtalálja egy nőben az élete társát. Arra leszünk figyelmesek, hogy Lali Szarvas Józsefet (Cingárt) irigyli, aki elveszi majd Nagy-Kálózy Esztert (ami eddig még nem meglepő, mivel a színésznő amúgy Rudolf Péter felesége, plusz már az első filmben is tetszett a Lali karakternek ez a Nagy-Kálózy-karakter, aki akkor is menyasszony volt), de közben az ő szerelmi életével nem történik semmi, sőt, az életével kapcsolatban sem - tehát a forgatókönyv csak felvetette ezt a kérdést, aztán szépen hagyta elhalni ezt a szálat (is).

Nem konzekvens, és nem valahonnan valahova haladó a forgatókönyv, megelégszik azzal, hogy gegeket halmoz össze, nem foglalkozva azzal, hogy ezek egyrészt önmagukban nem tudnak hatni, másrészt pedig azzal, hogy a humorosnak szánt helyzetek felvázolásából még nem születnek működőképes jelenetek, és egy összességében vicces film sem. Ilyen jelenet például az, amikor az egész Üvegtigris-csapat egy tutajon evickél, és láthatóan kezdenek elsüllyedni. Ennél a jelenetnél nem követhető igazán, hogyan kerültek oda, mit csinálnak ott, egy valami egyértelmű: a forgatókönyvben jól mutatott ez az effekt, ezért mindenképp be akarták forgatni a filmbe. Ilyen a temetés jelenet, ami minden erőltetés elenére nem bírt humoros lenni (nem is kellene neki), vagy ilyen Lali felvilágosító beszélgetése is. (Apropó, erőltetés: a film egyik főszponzora, az Aranyászok nem tétlenkedett, majdnem minden egyes jelenetben felbukkant egy-egy szponzor sör, vagy sörös rekesz, de legtöbbször annyira direkten, hogy majd kiszúrta a szemünket).



A merev koncepció, a tudatos geg-halmozás közben fel sem tűnt az alkotóknak, hogy menet közben elveszett valahol az "Üvegtigris-érzés", és leginkább az eredeti (és spontánnak ható) Üvegtigris-humor. Ezen a mostani filmen sajnos nem nagyon tudtunk nevetni (pedig egyébként nagyon akartunk volna), és ez sok mindent elmond a filmről. Csak nézzük a már ismert szereplőket, ahogy teszik a dolgukat a filmvásznon, a karakterek igyekeznek nem eltérni az első filmbeli személyiségüktől, de nem hozakodnak elő semmi újjal, a cselekmény nem halad előre lendületesen, és az egésznek olyan hangulata van, mintha valaki egy feladatot akart volna elvégezni az Üvegtigris folytatásával.

Akárhogyis, könnyedébben és humorosabban kellett volna megírni ezt a filmet, ezzel együtt viszont átgondoltabban is, olyan szálakkal, amik tartanak valahova, olyan karakterekkel, akik szólnak valamiről, és olyan helyzetekkel, amik minden erőltetés nélkül viccesek. Kár, hogy ez nem jött össze, tényleg sajnáljuk, márcsak az Üvegtigris 1 kedves emléke miatt is. Lehet, hogy az Üvegtigris 3 megint jó film lesz, úgy 2-3 év múlva? Reménykedjünk.

-lee tábornok-
2006-01-19
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9