Catherine Zeta Jones

Catherine Zeta Jones. Mármint így hívják a lányt. Emiatt a Zeta miatt kissé olyan hangzása van, mintha egy ûrlakóról beszélnénk, de aki látta már a Zorró maszkja címû filmet, az tudja, hogy Zétácska tekintélyes földi bájokkal rendelkezik. Idegesítõen szép. Illetve irigylésre méltóan.

Elindulás elõtt órákig morfondíroztam azon, hogy elzizzenjek-e megnézni a Zorró. Merthogy a legkisebb porcikám sem vágyott egy újabb Batman mozira, hiper-szuper technikai csodákkal, és unalmas mesével. Aztán mégis úgy döntöttem - valami fura fuvallat következtében - hogy lesz, ami lesz, én bizony megnézem Hopkins bácsit és a Bandit. És milyen jól tettem. Merthogy nemcsak a két szóbanforgó figura remekelt e remekbe szabott nyolcvanegynéhány percben, hanem ez az ismeretlen Zétácska is. Ígyhát érdekelni kezdett, ki is ez a lány.
Hol volt, hol nem volt
A marslakó nevû nõszemély története már majdnem harminc évvel ezelõtt kezdõdött, de ne öregítsük a kisasszonyt, inkább fogalmazzunk pontosan. Catherine Zeta Jones 1969. szeptember huszonötödikén sírt fel elõször, ezzel is jelezvén, hogy bizony, bizony, õ már itt van az élõk sorában. Sorról sorra látogatták a boldog szülõket a rokonok, akik persze büszkén mutogatták kis szemük-fényét. kislány pedig igen szép volt már kora gyermekkorában is. Hiába, hisz nem Hollywoodban született! Hanem az iciri-piciri Swansea-ben, amely egész pontosan Wales -ben van. A kis Catherine-t a wales-i apuka, és az ír anyuka igen-igen szerette, ígyhát szeretetben soha nem szenvedett hiányt. Többet sajnos nemigen tudunk a gyermekkoráról, de az biztos, hogy sikerült szép kamaszlánnyá kinõnie magát. Legalábbis így hisszük. Apropó, hit! Swansea-ben igen hívõk az emberek, így az élet központja a templom. Zétácskánk még alig állt a lábán, amikor már a templomi kórusban hallatta a hangját, és kornyikált. Nem is akárhogy. És ha hiszitek, ha nem, a szóbanforgó leányzó tízévesen már színésznõ volt. Tallulahot játszotta a Bugsy Melone címû darabban a színházban, tizennégyévesen pedig már háttérénekelt egy turnén. Már nem a tinédzserek megszokott életét élte, hisz már mûvészek között töltötte mindennapjait a nem mindennapi lány. Késõbb belecsöppent a negyvenkettedik utca címû brit produkcióba, aztán már csõstül jöttek a színészi feladatok. Zétácskát általában a szép lány szerepkörében foglalkoztatták, gonosz mostohát soha nem játszott. De ezek leginkább B-kategóriás alkotások voltak., A- ra még nem volt jogosítványa.
ez is õ, csak egy korábbi filmben, Blue Juice volt a címe

ez is õ, csak egy korábbi filmben, Blue Juice volt a címe

Az üveghegyen is túl
Beindult a karrierje, de még mindig csak

tévéfilmekben szerepelt, és színházakban villantotta fel tehetségét. Aztán elért hozzá egy felkérés. Egy Titanic tv-változatban tündökölt, amely mini epizódok formájában mutatta be a világ legnagyobb hajójának tündöklését és bukását. Ezt a történetet történetesen Steven Spielberg is látta, és felkiáltott: „Hívjátok fel nekem ezt a nõt. Õ lesz Elena." És amint ez a hollywwodi sikersztorikban lenni szokott, Zétánknak majd kiesett a telefon a kezébõl, amikor az ügynöke felhívta. Aztán pedig - ahogy ez szintén lenni szokott -, jól sikerült a próbafelvétel is. Catherine pedig Elena lett. Antony Hopkinst már régrõl ismerte, hisz a mester rendezte már õt. Az idõsebbik Tóni így nyilatkozott róla: Catherine csodaszép. Csak azt sajnálom, hogy a Zorróban nincs szükség a „hangjára". Gyönyörû hangja van. A fiatalabbik Tóni szintén el volt ragadtatva tõle, mi több, a szépségétõl is, -azt nem tudjuk, hogy Melanie Griffith mit szólt hozzá. Aztán a forgatások is elkezdõdtek, Zéta-Jones pedig lassan - lassan átvedlett Elenává. Napi két órát viaskodott a vívóedzõvel, lovagolt, a lovasedzõ szavain százhúsz percet, és szintén két órát tanult táncolni is. Kitartó munkával sikerült mexikóivá átlényegülnie. Forgattak aHidalgóban, Tlaxcalában, Tolucában, Guyamasban, Pachucában, az amerikai Floridában, és további számos beazonosíthatatlan nevû helyen a tequila hazájában.

Aztán véget értek a csodás napok is, amelyek az idõsebb és ifjabb Tóni társaságában teltek a film készítésekor, és Zétácskának el kellett búcsúznia Elena szerepkörétõl, és attól, hogy António Banderas ha csak a filmben is - de szerelmes volt belé. Azért a lány nem ment a falnak bánatában, ugyanis kapott egy következõ ajánlatot. Bizonyos Sean Conneryvel fog együttjátszani, ami azért nem játék. Meg nem is pite. Ja, és hogy mi történt a Zorró bemutatása után. Özönlöttek a film készítõi háza tájára a gratulációk, merthogy a mese igen mesésen sikeredett. Humoros, helyenként megható, nem hatásvadász, és nem is mû. Merthogy ez nem mûanyag, de ettõl csak még elementárisabb lesz. És Zétácskánk sem járt rosszul. Azóta számos címlapon tündököl, és szépségérõl ódákat zengenek az üveghegyen túl is. Csak hab a torán, hogy jól is játszik. Szóval látszólag sem tehetségtelen. Szép, és állítólag nem is leviselhetetlen. Persze, lehet, hogy majd idõvel a sztárság nemcsak milliókat ad neki, hanem allûröket is. De eleddig még nem szörnyeteg, hanem csak meseszép. Ahogy ez a hollywoodi mesékben lenni szokott. Itt a vége, fuss el véle.

Szabó Patrícia

oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12